Egy éve kezdődött...

...az a bizonyos őrület. Egy éve, pont ilyenkor futottam le életem első félmaratonját, és pont itt, a Jamsil melletti olimpiai stadionból. Volt egy kis nosztalgia-érzésem is. Most, doktorként ez volt az első nagy futás. 31km, Jamsiltól, a stadionból indult. Azért volt 31 km opció, mivel 3.1. a mai dátum, és ez ünnepnap Koreában, pontosan a függetlenség napja, mikor Korea felszabadult a japán megszállás alól.

Klassz idő volt, sortban futottam, és ezt nem bántam meg. Elsőként a 31km-esek és félmaratonosok indultak, elég sok "profi" futó volt, emiatt hamar feladtam, hogy versenyezzek, ennek ellenére gyorsan elértem a félmaratonos fordulót. Utána még futni kellett 5km-t oda-vissza. Itt kezdtem fáradni. A 2:40es időjelző embernek kidurrant a jelző léggömbje, mivel beakadt a faágba. 13-14km-nél előztek meg a futóklubos srácok, rám vigyorogtak, ez sokat segített (mármint a biztatás). 15.5-nél volt a forduló, ahol képembe tömtem a rizssütit és a sportlötyit, és húzás visszafelé. A félmaratonos forduló előtt (visszafelé után) van egy húzósabb emelkedős szakasz, na, az nagyon nehezen ment, de végül följutottam rá, és még gyalogolnom sem kellett. Mintha jobban bírnám az emelkedőket, mint régen. Majd, ha úgy adódik, a Hot Summer Marathon-on letesztelem (feltéve, ha megszervezik, és ha épp nem látogatok haza Európába, mivel az is megeshet). Utána megint jobban lettem. Bosszúság volt, hogy 7.5nál már nem adtak vizet, az ivókút pedig nem működött, de 5km-ig kibírtam, ott megint vedeltem a sportitalt. Az utolsó kilométereken sok futó besétált, pár félmaratonos feladta, és sétált, nekem is feszültek a combjaim. Aztán egy ürge 1km előtt "Fájting, még 1.1 km", majd be a stadionba. Jó érzés volt, az időjelzővel szembesülvén láttam, benne vagyok a 3 órában, amit SMS-ben meg is erősítettek egyből, célba érés után.

 Eléggé elfáradtam, fáj a hátsó felem elég rendesen, de azért örülök. 2 óra 51 perc 28 másodperc volt a pontos időm, ami elég jó. Viszonyítva ahhoz, hogy sokaknak ennyi kell a félmaratonhoz. A legs**rabb félmaratonos időm 2 óra 33 perc volt (Az a bizonyos Hot Summer Marathon). Amúgy nem hittem, hogy 3 órán belül sikerül. Nem azért, mivel nem hiszek magamban, csak annyira lefáradtam az elmúlt időszak miatt (költözködés, nemalvás és egyebek), hogy féltem attól is, hogy nem fog majd menni.

 Itt még kicsit fázom...10 fok felett már sort kell. Legalábbis nekem. A hosszú ujjú felsőt megbántam, futhattam volna pólóban. De majd máskor :) :).

Az érem nagyon jó volt most :).

 Futás után kajáltunk: A szervezők rizskorongos levest és makgolit adtak a kitikkadt versenyzőknek. Jól esett a kaja, közben a jó fej ír sráccal cseréltünk eszmét a futásról. Két hét múlva Seoul International Marathon, amit mindketten tervezünk. Vicces, hogy előtte lesz St. Patrick's Day, ami az íreknek ürügy az ivásra. Elmesélte, ismerősei megmosolyogják, mivel vigyázni akar a piával aznap. Én egyet értek azonban vele. Másnaposan nem hiszem, hogy sikerrel lehet maratont teljesíteni (még nem próbáltam). Szóval két hét múlva maraton. Már várom. Évente 2-3 ilyent tervezek, többre sajnos nem hiszem, hogy lesz energiám :).