Madness...

Szakad a hó...Az én agyam is érzem, szét fog szakadni... Azaz felrobbanok. Megint az ostobenkó elvárások... :(. De legalább a maratont lefuthatom. Aztán a jövő hét rémálom lesz, tudom. Több cikket is el akarok küldeni. Eddig senkinek sem volt ideje megnézni őket... :( Mindig valami kifogás, mindig valami más fontosabb. A többiek munkájára érdekes módon mindig jut idő.  Tőlem elvárják, hogy legyek türelmes, segítőkész, jó fej, alkalmazkodó, de én senkitől sem kapom vissza ezt... Csak akkor vagyok fontos, ha valami segítség kell tőlem... Gyakorlom a védést, csak úgy, egyedül. Reggelente, míg nincs benn senki. Frusztrálnak az emberek, az állandó zsúfoltság, a gyökértelenség. Viszont egy csomó ember hiányzik, de rettenetesen... Szóval frusztrált vagyok. Jövő hét csütörtökön indiai osztálytársam/barátom véd, péntek reggel pedig én szeretnék túlesni rajta. Érzem, jó lesz, szinte érzem a megkönnyebbülést, amit akkor fogok érezni, ha sikerül a dolog. Aztán télen a kutatás, munkakeresés meg egyebek mellett arra is fókuszálni fogok, hogy jól érezzem magam. Karácsonyt, ha minden jól megy, túracsoportos ismerősökkel töltöm, és "művelődünk" kicsit Szöulban. Azaz pár múzeumot megnézünk... A Trick Eye Museum már nagy vágyam, csak eddig nem volt kivel mennem... Síelni is szeretnék menni, na meg túrázni jó sokat. Nem fogok görcsölni, sem stresszelni, nem éri meg. Szombaton mindenesetre megkínzom kicsit a futóizmaimat és jó lesz!!!!

Remélem, találok jó munkahelyet, ahol emberként kezelnek. A postdoc állás mellett már tuti, lehet esélyem, hogy saját magánszférám legyen (rendes fizetés mellett). Koleszba szívesen laknék továbbra is, de kizárólag egyágyas szobába. Már a szobatársaim jelenléte is idegesít. Talán az is közre játszik, hogy tipikus koreai lányok, akik annyira el vannak merülve a saját világukba, hogy nem emberi. Félénkek, na... Már elegem van kicsit, hogy éjfélkor hazajön a csaj és hangosan tesz-vesz. Pesten jobb volt koleszosnak lenni...Az ottani emberek legalább jó fejek voltak...

Egyik futóklubos ismerősöm írta nekem "A múlt egy szellem, a jövő egy álom. Amink van, az a jelen. Gondolj erre most, és ez motiválni fog". Ez tetszett :).

Volt pár pillanat, amikor ki tudnék szaladni a világból. Most sem vagyok másképp... Majd szombaton, a maratonon kifutom magamból a dolgokat...