Most értettem meg igazán, mit jelent ez a közmondás. Otthon egyszer hallottam, mikor még egyetemistaként (talán harmadévesen?), akkor annyira nem gondoltam bele ebbe (talán mert nehéz vizsgára készültem épp). Most viszont velem és mással is történtek ilyen dolgok...
Október elején koleszban szobaellenőrzés. Én takarítottam ki az egész szobát, hogy ne kapjunk büntetőpontot. Mivel a csajok szerintem les**rták... (hiába, a kütyü hajnalig nyomogatása fontosabb ezeknek az önző kis *****nak) Tudom, suli elég kemény nekik is, de nekem is rengeteg dolgom van/volt, tehát ez nem mentség számukra. Ennek ellenére vettem a fáradságot, lemondtam egy esti futásról is, hogy rendben legyen a szobánk...
Egyik osztálytársnőm most nagyon dühös. Ugyanis egy másik diákkal osztoznak villanyórán (külön lakás, közös villanyóra). A csaj befizette a villanyszámlát, meg is mutatta az illetőnek, aki nem fizette ki a saját részét. Sőt, követelte a osztálytársnőmtől, másodjára is... Nem ismerem a szitut, csak erről a dologról ugrott be, amit Apu mondott nekem pár éve...
Ami közös, arra nem vigyáznak annyira, nem becsülik meg. Ha egy légtérben vannak másokkal, nincsenek tekintettel a többiekre, tőlük várják az alkalmazkodást, és gond esetén rájuk hárítják a felelősséget... Az emberi önzés sajnos túlságosan nagy mércét ölt. Szomorú dolog... :( Lehet, jelenleg én sem vagyok jó lelkiállapotban, tipikus "emberek jelenléte is idegesít"-hangulat....
Október elején koleszban szobaellenőrzés. Én takarítottam ki az egész szobát, hogy ne kapjunk büntetőpontot. Mivel a csajok szerintem les**rták... (hiába, a kütyü hajnalig nyomogatása fontosabb ezeknek az önző kis *****nak) Tudom, suli elég kemény nekik is, de nekem is rengeteg dolgom van/volt, tehát ez nem mentség számukra. Ennek ellenére vettem a fáradságot, lemondtam egy esti futásról is, hogy rendben legyen a szobánk...
Egyik osztálytársnőm most nagyon dühös. Ugyanis egy másik diákkal osztoznak villanyórán (külön lakás, közös villanyóra). A csaj befizette a villanyszámlát, meg is mutatta az illetőnek, aki nem fizette ki a saját részét. Sőt, követelte a osztálytársnőmtől, másodjára is... Nem ismerem a szitut, csak erről a dologról ugrott be, amit Apu mondott nekem pár éve...
Ami közös, arra nem vigyáznak annyira, nem becsülik meg. Ha egy légtérben vannak másokkal, nincsenek tekintettel a többiekre, tőlük várják az alkalmazkodást, és gond esetén rájuk hárítják a felelősséget... Az emberi önzés sajnos túlságosan nagy mércét ölt. Szomorú dolog... :( Lehet, jelenleg én sem vagyok jó lelkiállapotban, tipikus "emberek jelenléte is idegesít"-hangulat....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése