Havazik

Szakad a hó, már nálunk is hózáporok vannak. November közepén. Szombaton még csak a Jirisan csúcsán volt némi hó, most meg már sokkal több esett állítólag... És májusig tuti megmarad... Tavaly legalábbis úgy történt. Vegyes érzések: még élvezném az őszt kicsit... De azért örülök.

Talán nem fogok megbetegedni a hétvégi túra miatt. Eléggé hasít a fejem most...
Most is ginzenges csirkeleves volt a menzán, hogy megelőzzem a megfázást, olyant ettem... Így néz ki... A pipi egyébként nem volt olyan nagy, mint a képen. De jól esett a főtt csirkehús :).

 Ha jól leszek továbbra is, és ha jól fogok állni a dolgokkal, lehet, elmegyek Muuido-ra jövő hétvégén hálaadási bulira. Mennék is meg nem is... Jelenleg épp ebben a stádiumban vagyok...Mennék, mivel elegem van kicsit. Mindenki szörcsög körülöttem, és ha már emberek között vagyok, sokkal jobban érzem magam a haverjaim között... Múlt éjjel hasfájára ébredtem. Szobatársam hajnali háromkor feküdt le... Emellett még sokáig nyomatták az ágyban a kütyüt... Ennyire függők... Annyira elegem van kicsit, hogy nincs egy hely, ahová elvonulhatnék, és csak én vagyok. Reggel a laborban, egész nap ott, zsúfoltság. Este haza, szobatársak, akik bár lehet, kedvesek, de tipikus koreai csajok. Már sokat meséltem, mennyire utálom, hogy folyton emberek között... mégis egyedül... Félek kicsit a jövőtől, hogy hogyan fogom megállni a helyem a későbbi munkahelyemen. Hogy lehet-e mellette "életem". Mondjuk sportnak csinálni fogok helyet...