Mivel nem vagyok amerikai, emiatt nem igazán ismertem meg "hálaadás" ünnepét, ami miatt az itteni amerikai/kanadai ismerőseim annyira lelkesednek. Legalább annyira, mint a karácsonyért. Gimis angolórán tanultunk róla, de talán mivel "más világba születtem", annyira nem néztem utána, mi is ez. Az érintettek naponta kiírják az fb-re, miért hálásak. Vicces, tiniként vágytam Amerikába. Nem tudom, miért pont oda... Itt, Koreában kicsit jobban megismerkedtem az amerikai kultúrával. Pl. itt ettem először mogyoróvajat vagy töklepényt. Az amcsi ünnepnapokról is többet hallottam. Szeretnék eljutni Amerikába, de nem akarok hosszú távon ott élni. És hogy miért vagyok hálás az életnek? Háát, sok dologért... Elsősorban azért, mert az élet "idedobta" nekem a lehetőséget, hogy kijöjjek Ázsiába... És megvalósíthattam pár titkos álmomat, amiről nem hittem, hogy valaha összejön (külföldön dolgozni, jól beszélni angolul, PhD, túrázás, utazás, sport). Tudom, rajtam is múlt mindez, hogy elfogadom-e és élek-e vele. Nem hiszem, hogy Isten megoldhatja a problémáinkat. A SP-ben (South Park, a gyengébbek kedvéért!!!) is volt egy rész, amiben Jézus megmondja a főszereplő gyerekeknek: "Ha Isten megoldaná minden problémánkat, nem lenne normális életünk". Tudom, az SP kiparodizálja az amerikaiakat, de akkor is, vicces, illetve néha elég igaz dolgokat "közöl", emiatt szerettem nézni.
Miért olyan nehéz reggel 6kor kimenni, és futni egy jót? Miért csak reggel 7re tudom magam használhatóvá tenni. Imádok hajnalban futni, de most valahogy nem megy. Még aludnék... Tudom, fáradtabb vagyok, ott van a tudat alatti izgalom... De ami a lényeg, hogy képes vagyok rávenni önmagam, hogy pedig nekem futnom kell... A futás megnyugtat. A félmaratonokkal/maratonokkal meg emlékeztetem magam arra, hogy az ember néha olyan dolgokra is képes, amikről maga sem gondolta volna, hogy meg tudja csinálni...
Egyik ismerősöm most írta, öngyilkos lett a kollégája... Tegnap egyik futóklubos srác posztolta, hogy az 1-es metrón késni fognak a vonatok, mivel valaki a sínek alá ugrott... Gyakran hallok eseteket. Ráadásul, mint említettem tavaly, nagy itt az öngyilkossági ráta. Folyton megfelelni, megfelelni másoknak, már gyerekkoruk óta ezt hangoztatják. Egyszerűen nem engedik, hogy az embernek "kibontakozzon a személyisége". Most a helyi kormány kitalálta, hogy a hidakra vidám idézeteket írnak, az talán visszatartja az embereket...
Elsősorban a Mapo -híd híres arról, hogy onnan ugranak le az emberek. Emiatt dekorálták ki ezekkel az idézetekkel és újították fel a világítását. Erről már írtam véleményt: A belül rohadó almának fényesítik a héját.Nem hiszem, hogy akinek komoly a szándéka, azt le tudják erről beszélni ezekkel a "don't worry, be happy" típusú idézetekkel..
Bár nem vagyok otthon a k-pop világában, de azért hallottam egyet- mást...
Miért olyan nehéz reggel 6kor kimenni, és futni egy jót? Miért csak reggel 7re tudom magam használhatóvá tenni. Imádok hajnalban futni, de most valahogy nem megy. Még aludnék... Tudom, fáradtabb vagyok, ott van a tudat alatti izgalom... De ami a lényeg, hogy képes vagyok rávenni önmagam, hogy pedig nekem futnom kell... A futás megnyugtat. A félmaratonokkal/maratonokkal meg emlékeztetem magam arra, hogy az ember néha olyan dolgokra is képes, amikről maga sem gondolta volna, hogy meg tudja csinálni...
Egyik ismerősöm most írta, öngyilkos lett a kollégája... Tegnap egyik futóklubos srác posztolta, hogy az 1-es metrón késni fognak a vonatok, mivel valaki a sínek alá ugrott... Gyakran hallok eseteket. Ráadásul, mint említettem tavaly, nagy itt az öngyilkossági ráta. Folyton megfelelni, megfelelni másoknak, már gyerekkoruk óta ezt hangoztatják. Egyszerűen nem engedik, hogy az embernek "kibontakozzon a személyisége". Most a helyi kormány kitalálta, hogy a hidakra vidám idézeteket írnak, az talán visszatartja az embereket...
Bár nem vagyok otthon a k-pop világában, de azért hallottam egyet- mást...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése