Jirisan-ismét az "erőltetett menet". Na meg a hó!!!

Rég jártam a Jirisanon. Szerettem volna ismét eljutni... Este 8 előtt pakoltam. Egyik ismerősöm az utolsó pillanatban döntött: jön ő is (hála az égnek nem bánta meg :)). 10kor volt a találkozó. Éjfél előtt volt egy mosdószünet, ahol átváltottam túracuccra. A felfújható gumipárnának köszönhetően aludtam is kicsit. De fél 3 sem volt, mikor mondták, majdnem ott vagyunk. Kicsivel 3 után indultunk, zseblámpával. Miután a túraterepre értünk, esőnadrág le, esődzseki le, mivel elég kaptatókon mentünk, és Warren óva intett minket attól, hogy megizzadjunk. Egy szál felsőben és futónaciban másztam. Sötét volt, rúdlámpával mentem, közben meg halálra idegesített, ha a többiek a szemembe világítottak... Ugyanis az erős lámpa csak elvakított... Emellett a kaptatón felkavarodott kicsit a gyomrom, a reggeli süti kikívánkozott... De tudtam kezelni a holtpontokat. Sőt, a menedékházat, majd a szentélyt elérve élveztem is a dolgot. Volt 2km-re a csúcstól egy buddhista szentély, ami Koreában a legmagasabban elhelyezkedő szentély. Annyira szépek voltak a csillagok arrafelé, hogy sajnáltam, hogy nincs olyan fényképezőgépem, amivel lehetne őket fényképezni. Tudom, a képek nem adják vissza szépen a profi géppel sem.

 Szóval két km volt a csúcsig,mikor már sokkal könnyebben ment a menetelés, mivel világosodott. Nevetve mondtam egyik új ismerősömnek, hogy két éve (amikor ráadásul október végén mentünk) már fényes nappal volt. Nos, az utolsó kilométernél azt hittem, hallucinálok, de kiderült, jól látok. Hó! A Jirisan tetején már leesett az első hó... A hegycsúcs közel volt, a már felért túrázók vakuvillantásait is láthattuk :).
Dereng...

 Épp időben értünk fel, a napfelkelte pont akkor "kezdődött".

 "Légyszi, siess azzal a fotózással, mert lefagy a kezem!" "Te olyan lökött vagy"... Szóval örülök a hónak. Nem volt olyan hideg szélárnyékban, de ha épp a "szélcsatornába" léptünk, akkor meg lehetett fagyni..

 Sokan bámulták a napfelkeltét...

 Továbbindultunk, mivel fáztunk, bár az idő már melegedett...

 A gerincen van két menedékház van, de csak az elsőig tudtunk menni, a második felé vezető utat lezárták. Ígyhát a völgyön keresztül mentünk le, ahol gyorsan melegünk lett...
A hobbitok szeretnek fura pózokban állni...

...vagy épp a függőhídon ugrálni, és ijesztgetni a másikat...

 ...esetleg meditálni egy odvas fában...

 Viccel félretéve, ez a vízesés nagyon tetszett! Amúgy egy kövön egyik túratársunkat láttuk, amint mélyen aludt. Cuki plüssnadrágja lecsúszott, látni engedte a s**gdekoltázst (hehehe, szekszi!!!). Később az illető utolért minket, és viccelődtünk vele: nem kapott-e napszúrást a hátsó felére... (höhöhö)

 A színes levelek nagy része lehullott, de az alsóbb részeken párat még láttunk.

 Ez a szikla tetszett!!

 A völgyben.

 A megérdemelt kaja: Makgoli bibimpappal...

 Elég sokat kellett várni, mivel mi már délben lenn voltunk, de volt, aki csak háromra ért le. Addig dumáltunk. Mivel kijött rajtam a kialvatlanság, elaludtam kicsit a napon. Egyik új haverom zavart fel, hogy megjöttek a késő emberek.
Maciii!!!

 Sétáltunk a buszhoz, ott láttuk ezeket a száradó khakiszilvákat...

A buszon, mondanom sem kell, egyből elaludtam. De ezzel tuti nem voltam egyedül!!!