Chuseok a városban

Szóval a gyülekezettel töltöttem az első ünnepnapot. Nem éreztem túl jól magam, bár az is hozzájárult, hogy alapból nem vagyok a legjobb passzban. A tavalyi sokkal jobb volt... Semmi sem tökéletes, azt azért meg kell hagyni. Néha kell egy-egy nem túl jó tapasztalat, "csalódás" is, mivel az élet nem habos torma :). Áradozni nem tudok, nyavalyogni nem akarok, de véleményemet megírom :).

 11re kellett a templomhoz menni, ahol csapatokba osztottak be minket.  Ezután kaját is kaptunk, tonhalas rizst, banánt illetve rágcsákat, almát, plusz valami ázsiai virslit (amit nem szeretek, passzoltam is mindjárt a kínaiaknak). Kaja után irány a metró. Csak a nyolcas metróra szálltunk fel a Bundang Line helyett. Át lehetett volna szállni a hármasra, ami a belvárosba megy, onnan is, csak hát egyesek annyira szeretik túlbonyolítani a dolgokat...  Mondogattam, de senki nem hallgatott rám. Komolyan mondom, mint a birkák... Emiatt kicsit rossz szájízzel mentem  a többiekkel. Aztán az volt, hogy a Bukcheon Village-be kellett mennünk, és a Namsan Hanok-ba mentünk, pedig ott is hiába mondtam, senki nem figyelt rám. Anguk helyett Chugmoro állomásra mentünk, késtünk, így eleve elszúrtuk a játékot... Félreértés ne essék, nem ez a bajom hogy nem nyertünk, hanem az, hogy nem hallgattak rám.  Szóval végül el a Bukcheon Hanok-ba, ahol alig tudtunk nézelődni, mert rohanni kellett vissza a Namsan Hanok-ba, délután háromra. Ott volt két óránk. De csapatunkkal kellett maradni, kicsit olyan érzés volt, nem szabad a többi emberrel kommunikálni. Ráadásul elég tömeg volt a tradicionális falu területén, mivel rendezvények voltak. A többiek elkavarodtak a forgatagba... Vándormadár pedig tömegfóbiás :(

Eltévedtünk, de azért mosolygunk...

 Még mindig nagyon meleg van... Vicces, pedig szeptember közepe, és még mindig sort vagy szoknya kell... Valaki négyszemközt megmondta, hogy túl kivágott a ruhám... Ahmednek elmeséltem, ő mondta, ne zavarjon a dolog. Végülis Európában ez csak egy szolid cucc, és nem lóg ki belőle semmi, aminek nem kéne :).

 Tradicionális kekszek...

Tündérrózsa...

A kimcsis hordók, amiket imádok!!

  A rendezvények elég jók voltak, tánc-ének és dobos-bemutatók. A népzenét nagyon-nagyon szeretem, ezek az előadások tetszettek.

Szóval ötkor gyülekezés, kajálás. Itt is "csapatoknak együtt kell maradnia". Ekkor elszakadt a cérna, megmondtam -határozottan, de nem dühösen- hogy ez az elszigetelés nem túl jó. Két csapat ment egy kajáldába. De sokat vártunk,és lehet, kicsit buta voltam... Ment a jópofizás a többiek részéről, várunk-várunk. Végül Myeong-dongra mentünk, ahol egész klassz dzsengdzsagcsigét ettem egy koreai étterembe.Szubjektív véleményem szerint a tavalyi "buli" sokkal jobb volt. Az ájtatosság-dömpinget leszámítva ezerszer jobban éreztem magam. Csak mi voltunk abba a vidéki gyülekezeti épületbe, természethez közel. Tudtunk rendesen játszani, ökörködni, dumálni. Jók voltak a játékok, és este sütögettünk. Teljesen fesztelen, felszabadult volt mindenki. Itt viszont teljesen el voltunk szeparálva a többiektől, mesterséges klikkekben, és ment a jópofizás egész nap, amit nem élveztem. Elnézést, hogy most nem írok ódákat, talán én nem voltam ma a megfelelő ember ehhez a bulihoz...Lehet, hogy majd egyiptomi haveromat (ő volt a csapatvezető, neki elvileg tudnia kéne a megállót meg egyebeket) meg fogom szekálni vasárnap emiatt: "Köpöd ki a gumicukrot, amit tőlem kaptál!", vagy hasonló dologgal :) :).