Nooormális????

Elég zavaros, stresszes hetem van/volt. Határidős munka, új minták érkezése, disszertáció írásának elkezdése... A szombati kirándulást is le kellett mondani. Szerencsére jól haladtam a dologokkal, aminek örültem. Három éjszakán át nem aludtam rendesen, mivel a a kolesz előtt nyomatták a tucctucct. Aztán szombaton éjfélkor értem haza, és az a hülye liba nem hangosan gépezett? (most a is k-pop-ot nyomatott hangosan, hát, Ozzy Osbourne-vel válaszoltam!!!). Szóval ma reggel kómásan indultam Ichon-ra, ahonnan a busz indult. Eső is esett, sokan le is mondták a futást. Én is átkoztam magam, hogy a verseny javára döntöttem. De annyira rottyon voltam agyilag, hogy kellett a dolog. Indultunk Gapyeong-ba (Chuncheon mellett- róla már rengeteg szépet meséltem). A buszon mindenki pihent.. Megérkeztünk gyorsan, esett az eső, még mindig. Magamra húztam egy nejlonzacsit, ahogy az ajusshi-k tették...  Még mindig átfutott az agyamon "nem vagyok normális, hogy esőben felesezek"- Tudom, futottam már félmaratont monszunos időben is, de akkor sokkal melegebb volt...

Először a teljes maratonosok indultak, akkor találtam egy gazdáját vesztett esőkabátot, és fölvettem. Vicces volt szellemkosztümben startolni, pedig Halloween elég messze van, hehe! Az első kilométernél meg is szabadultam tőle, mivel melegített. Az első kilométerek könnyen lementek, de tulajdonképpen ez volt az első félmaratonom, mikor nem is volt holtpontom.
A stadionban kezdtük a futást, és az első két kilométert ott tettük meg, közben a zsaruk irányították a forgalmat. Majd rátértünk a folyó menti részre, majd a szigetre. A sziget Jara-sum, ahol október elején jazz fesztivál szokott lenni. Már készülődtek az eseményre.  Majd a városban mentünk egy kicsit, a full maratonosok letértek itt. Mi pedig mentünk a folyó mentén. A vége felé "lelassultam", nem tudtam jó tempóban futni. Átfutottunk Gangwon-do-ba is kicsit (Chuncheon már oda tartozik, míg Gapyeong még Gyeonggi-do része,  ugyanúgy, mint Bundang), két ázsiai maci jelezte a kedves tartomány kezdetét.

Szóval 2 óra 8 perc volt az időm. Azért jó érzés volt, hogy végeztem, de nem értem, miért nem sikerül mostanában jó időket futni. Talán az idegesség, feszültség miatt. Tudom, nem az idő számít, de szeretnék kicsit gyorsabb lenni... Csak úgy, nagyon jó lenne...

Már átöltöztem, örülök a fejemnek.

Korán hazamentem, egyik sráccal taxit fogtunk a vasúthoz, és a Chuncheon Line gyorsan jött is. Sajnos nem maradtam a kajára, (pedig a dakgalbi a kedvencem!), mivel be kellett ma valamit fejezni. De nem baj, jövök még Chuncheonba (full maratonra!!!)! Tök vicces, hogy most nem érzem, hogy lenyomtam 21 kilométert... Inkább feltöltődtem, és felfrissültem. A "vízhűtés" sokat segít hosszútávfutás során-állapítottam meg ismét :).