Egész délelőtt szakadt az eső. Tipikus reménytelenség-érzés, azt sugallja, hogy az élet nem tartogat semmi jót számunkra. Legalábbis az eső bennem ilyen gondolatokat ébreszt. A monszunnak mintha az lenne a célja, hogy beteggé tegye az embert. Én pl. egész nap álmos, frusztrált, dekoncentrált leszek tőle. Nemcsak nekem nehéz fölkelni, környezetemben sokan panaszkodnak hasonló dolgokra. Emlékszem, mikor 2011-ben augusztus (és a monszunszezon) közepén jöttem vissza, egy hónapig azt éreztem, fejbe csaptak. Tavaly könnyebben ment.
Hogy jobb kedvem legyen, most Suburban Legends-t hallgatok. Vagy Reel Big Fish-t. Jó ez a ska, mosolyra hangolja az embert :). Most értem haza, és olyan köd volt, olyan sötétséget csináltak azok a randa felhők, hogy nem emberi. Az őszi köd sokkal "szebb"-állapítottam meg, mert az legtöbb esetben fel szokott oszlani, és annyira gyönyörű az idő utána, imádom azt a csípős hideget. De a nyári párás köd neheze(bbe)n oszlik fel (bár néha sikerül neki). Nem bírom a párát, most erőt gyűjtök, hogy elmenjek futni. Szerintem ez az időjárás nem romantikus, egyáltalán nem (pedig több ismerősöm azt hiszi róla). Inkább lehetővé teszi, hogy a szomorú gondolatok eluralkodjanak az emberen, és olyanon rágódjon, amin nem szabad. Nem akarok szomorú lenni. Akármennyire is nehéz ebben az időben mosolyogni, hiszen kicsit csalódott vagyok. Sosem voltam az az ember, aki feladja a dolgokat egykönnyen. Ha mondom is, akkor első dühömben nyögök ki ilyeneket, de sosem gondolom komolyan. Néha az eső rossz emlékeket ébreszt bennem, de én most csak arra akarok gondolni, milyen jó volt vízhűtésben futni a Namsan hegy lábánál. Csak a jóra akarok gondolni. Hogy hétvégén még raftingolhatok vagy hogy két hét múlva útban leszek haza. A leendő túráimra, futásaimra, meg arra, hogy amint lehet, szeretném befejezni a sulit...
Nagyon hiányzik a (fél)maratonok, futóversenyek hangulata, pedig csak most kezdődött a "hosszú szünet". A DMZ maratont várom nagyon, szeptember 8-án! Nem mertem teljes maratonra jelentkezni, ez is "csak" feles lesz ("Csak?"). Szeptemberben pótlom az augusztusi lemaradást, 3-4 felest meg fogok csinálni: A Toyo (Jamsil) és a DMZ maratonra már neveztem, a Gapyeongra szerintem majd visszautam után fogok, az Ilyo maraton (Tttukseon resort) még kérdéses. De a négy kör a Szigeten legalább egyszer meg lesz ejtve. Kérdés, hogy verseny nélkül képes leszek-e rá, bár tuti. Segít az elvonási tünetek leküzdésében... Tuti, nekem attól lenne "cold turkey"-m (elvonási tünetekre szleng), ha nem futnék.
Hogy jobb kedvem legyen, most Suburban Legends-t hallgatok. Vagy Reel Big Fish-t. Jó ez a ska, mosolyra hangolja az embert :). Most értem haza, és olyan köd volt, olyan sötétséget csináltak azok a randa felhők, hogy nem emberi. Az őszi köd sokkal "szebb"-állapítottam meg, mert az legtöbb esetben fel szokott oszlani, és annyira gyönyörű az idő utána, imádom azt a csípős hideget. De a nyári párás köd neheze(bbe)n oszlik fel (bár néha sikerül neki). Nem bírom a párát, most erőt gyűjtök, hogy elmenjek futni. Szerintem ez az időjárás nem romantikus, egyáltalán nem (pedig több ismerősöm azt hiszi róla). Inkább lehetővé teszi, hogy a szomorú gondolatok eluralkodjanak az emberen, és olyanon rágódjon, amin nem szabad. Nem akarok szomorú lenni. Akármennyire is nehéz ebben az időben mosolyogni, hiszen kicsit csalódott vagyok. Sosem voltam az az ember, aki feladja a dolgokat egykönnyen. Ha mondom is, akkor első dühömben nyögök ki ilyeneket, de sosem gondolom komolyan. Néha az eső rossz emlékeket ébreszt bennem, de én most csak arra akarok gondolni, milyen jó volt vízhűtésben futni a Namsan hegy lábánál. Csak a jóra akarok gondolni. Hogy hétvégén még raftingolhatok vagy hogy két hét múlva útban leszek haza. A leendő túráimra, futásaimra, meg arra, hogy amint lehet, szeretném befejezni a sulit...
Nagyon hiányzik a (fél)maratonok, futóversenyek hangulata, pedig csak most kezdődött a "hosszú szünet". A DMZ maratont várom nagyon, szeptember 8-án! Nem mertem teljes maratonra jelentkezni, ez is "csak" feles lesz ("Csak?"). Szeptemberben pótlom az augusztusi lemaradást, 3-4 felest meg fogok csinálni: A Toyo (Jamsil) és a DMZ maratonra már neveztem, a Gapyeongra szerintem majd visszautam után fogok, az Ilyo maraton (Tttukseon resort) még kérdéses. De a négy kör a Szigeten legalább egyszer meg lesz ejtve. Kérdés, hogy verseny nélkül képes leszek-e rá, bár tuti. Segít az elvonási tünetek leküzdésében... Tuti, nekem attól lenne "cold turkey"-m (elvonási tünetekre szleng), ha nem futnék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése