Kochudzsang

Süt a Nap! Végre annyira nincs fülledt idő. Nagyon jó kimcsis tonhalas levest (jamchi-kimchi-jjigae) ettem most ebédre. Csak a kocsu (csípős paprika) -őrlemény ment folyton a torkomra, amitől köhögtem rendesen. Azt hiszem, viszek haza kocsut vagy kocsudzsangot (paprikaszósz), megmutatni az otthoniaknak, milyen az ázsiai paprika. Bár kicsit kétségeim vannak, hogy ugyanaz-e, mint a magyar pirospaprika. Talán a kochudzsang mellett fogok dönteni, mégiscsak más, mint az Erős Pesta...
A  kimcsit is ezzel keverik össze, bár nem tudom, együtt erjesztik-e (mulkimcsit, azaz a nem csípős kimcsit nem). Kicsit más íze van, mint a magyar paprikaszósznak... Rengeteg kaja szerves része, pl. bibimpap, jjiggae vagy épp samgyopsal.

Általában piros (a dendzsang, azaz a szójapaszta rendszerint zöld) műanyag dobozokban árulják,  sokféle-kiszerelésben méretben megtalálható.

 Éttermekben gyakran efféle tradicionális tálakban van elhelyezve, és az ember annyit tehet a kajájába, amennyitől nem ég szét a képe...höhö... (direkt tettem be a szép magyar "höhö" kifejezést, a "lol" és társait nem használom.... amcsimajmolós s**r. Ok, néha használok angol, vagy koreai szavakat én is)

Azt hiszem, ha egyszer elmegyek innen, többek közt ez nagyon fog hiányozni...Tény: Kiutam előtt (2009 őszén, mikor nyilvánvalóvá vált, jövök Ázsiába), mikor mondogatták nekem, hogy hamarosan szeretni fogom a csípős kajákat, akkor az illető(k) képébe röhögtem... Amikor kijöttem, akkor sem gondoltam, hogy azt a "gusztustalan szójás levest" (dengdzsangjjigae) vagy a "túl csípős leveset" (kimcsijjigae, dzambong, stb), meg a kimcsit egyszer szeretni fogom...