Agymenés

Pár mulatságos párbeszéd  a (közelebbi és távolabbi) múltból....

Több, mint egy éve, istentiszteleten: 
Én, Connie-nek: "Csak barátok voltunk... "(We were just friends...)
Egy gyerek, mögöttünk: "Justin Bieber?" -háát, az ő öltözködési stílusa megér egy misét most. Elég megnéznem egy képet, amint háremnaciban alsónadrágot villant, és mindjárt elmúlik a rosszkedvem!

Laboros aranyköpések:
A osztálytárs: "Disznóhúst akarok enni"
B osztálytárs: "Edd meg magad"-célozva a túlsúlyára... röhögtem, mint az állat ezen!!!

A osztálytárs: "Mióta kinn vagyok, rengeteg képet csináltam"
B osztálytárs: "Na és, mit fotózál?"
A osztálytárs: "Magamat!"

Külföldi csaj: "Hívj engem nővérnek!" (Call me sister)
Koreai srác: "Ajumma!" -hehehe

Szóval mivel ma nem voltam a topon, fájt a fejem, minden nyűgöm volt, úgy döntöttem, ma nem dolgozom! Szerencsére nem vagyok egyedül ezzel-azaz jelenleg egyedül vagyok a laborban. Csönd van. Kimentem Insadongra ma délelőtt. Venni akartam pár szuvenírt. Akkora mázlim volt... Reggeli futás után zuhanyzom. Eleredt az eső. Pihentem egy órát, mivel fáradt is voltam/vagyok, meg élveztem a ritka pillanatot, hogy csak az enyém a koliszoba. Majd indultam, eső elállt. Vettem két gyönyörű legyezőt, illetve egy csomó tradicionális könyvjelzőt az otthoniaknak. Még majd kekszet fogok venni, de az ráér később, egy hét múlva. Régen annyira szerettem Insadongon sétálni, most pedig már nem okoz nekem annyira örömet... Nem tudom, mi bajom. Pedig annyira szeretem ezeket a tradicionális, kézműves dolgokat, sőt, hogy fokozzam: meg vagyok kattanva értük. Komolyan, nem értem, miért... Viszont megvigasztaltam magam egy hangulos sállal, ami ősszel, a bőrkabátomhoz kiválóan fog mutatni. Régóta venni akartam egy ilyent. Még hangulos válltáskát is szeretnék, de most nem találtam megfelelőt. Elterveztem, ha végleg elmegyek Koreából, veszek magamnak pár dolgot: A tradicionális koreai lámpa ( lótuszpapír, fa, a régi koreai házakat, vagy pavilonokat mintázza), teáskancsó és  is terveim között van.
Vicces eset: Megcsodáltam a masszírozóhengerre emlékeztető fa-izét. Az árus ajumma megmutatta: "zsírpárnákra jó", és a hasamon párszor végighúzta. Nekem a hasamon nincs fölösleg szerencsére... De gondoltam egy emberre, aki folyton arra panaszkodik, hogy mennyire dagadt lett, mióta kijött... ok, nem szemétkedek!!!