Ázsiai fekete medvék és egyebek

Hát, most már visszatértem a régi kerékvágásba, a napi kétszeres futáshoz, akármennyire nehéz ebben  az időben. Izomláz, amit az a (két) félmaraton okozott, nyomtalanul elmúlt. Ugye, milyen gyorsan tudok regenerálódni :)? De amint visszatérek Korába, augusztus végén, pár nap múlva kezdődik a futószezon! A teljes maratont is szeretném teljesíteni. Motivál, hogy több, futásban hasonló szinten álló haverom megcsinálta. Nem majmolni akarom őket, de szeretném megpróbálni. Megfigyeltem, hogy a legtöbb futóverseny mindig folyó-vagy tenger mellett halad (ok, a Namsan Marathon nem, de ott fentről jött a víz, hehe). Szerintem ennek a "víz mellett futás"-dolognak van némi pszichológiai hatása (otthon nem hiszik el). Legalábbis, ha elfáradok, és ránézek a folyóra, mindjárt könnyebben megy a mozgás. Néha elképzelem, hogy tökjó lenne beleugrani a vízbe, és a félmaraton további részét leúszni :). Annyira várom a hazautam, hogy nem emberi. Pihi, kevésbé fülledt idő, olvasás, remélem, minél több régi haverral tudok találkozni, futás a Szigeten, amíg Pesten leszek :).

Egyik kedvenc mondásom: "Ne állj előttem, nem foglak követni. Ne állj mögöttem, nem foglak irányítani. Állj mellettem, és legyünk barátok!" Nem szeretem azokat az embereket, akik kontrollálni akarnak, és azt rám kényszerítik a saját akaratukat. Akik önzőnek kiáltanak ki, mivel mást akarok, nemet mondok nekik, vagy épp van egyéni véleményem. De az olyanokat sem, akik majmolnak, azért csinálnak bizonyos dolgokat, hogy "bevágódjanak". Én sem utánozok senkit, sok dolgot csinálok szabadidőmben, sport, túra, fotózás, rajz, stb. és azért teszem ezeket, mivel szeretem. Szeretek hasonló érdeklődésű emberekkel barátkozni, és a túracsoportban megvannak az ilyenek.

Ázsiai fekete macik (örvös medve). Imádom őket, annyira édesek, főleg a bocsok! (Nemcsak a Bobi miatt, pedig ő jutott róluk eszembe :) ) Állítólag a Jirisanon és Seoraksanon még mindig élnek. Sőt, ezek a macik a két nemzeti park jelképei :). Talán ősszel megyek a Jirisanra, ott már régen voltam. Mondjuk, ha a menedékháznál alszunk, meglepődnék, ha ezek a kedves állatok szagolgatnának, kaja után kutatva :).

Durva, annyit hallok arról, hogy itt mennyire keményen tombol a hiúság. Nem lehet elég vékonynak lenni. Engem ugyan sosem nem kövéreztek le eddig, de rengeteg rémhírt hallottam. Igaz, az átlag koreaiak kisebbek, vékonyabb csontúak, mint az átlag-európaiak. Ennek ellenére vannak túlsúlyos fiatalok... Kevés mozgás, (erről már kismilliószor meséltem) és elég gyakran látom őket gyorskaját enni. De akkor is, kisebb a fiatalok között a túlsúlyosok aránya, mint otthon. Persze ott van a plasztikai sebészet is, a zsírleszívás...  Mint mondtam, engem még nem ért atrocitás igazán, de ha leadtam valamennyit, akkor többen mondták, jól nézek ki. Főleg most télen stresszes időszakom volt, tuti rám ment egy kevés (egyes februári képeken olyan lufifejem van, blee), de most normalizálódott (elmúlt a lufifej-szindróma). Túl a hatodik félmaratonon remélem is! :)

Csak A két kép ugyanott készült. Seoraksan, Dacheong-bong, az első shelter (menedékház) fele. Van közöttük 6 hónap, 50fok és pár ruharéteg a különbség :). A bakancs viszont ugyanaz! :)