Döntöttem: Szeretném lefutni az október 27-i maratont! Az első teljes maratonom lesz. Remélem, sikerülni fog :). Mint mondtam, magam sem tudom, mi inspirál(t) ilyen "őrültségekre"...

Tegnap este elkapott a záporeső futás közben. Eszembe jutott egy korábbi esemény, mikor valami részeg ürgét próbált a rendőrség "életre keleteni", befektetni a kocsiba... Durva volt. Koreaiakról tudni kell, hogy szeretnek bulizni, és gyakori az, hogy elterülnek az utcán-padon, és elalszanak. Én nem nagyon ismerem a szöuli éjszakai életet, nem vagyok bulizós. Nem röhögni! Most találtam ezt a blogot, a "Black out Korea" címmel, amiben pont ilyen képek vannak... Hát, padlót fogtam...
Ok, ez nem egy túl jól sikerült buli után készült, de azért vicces! :) :)

 Nagyon meleg van ma...

 Osztálytársnőm mániája a párnadobálás!!!

Csak mert szép..

Már meséltem, hogy Koreában a fiúk szeretik kicsit az uniszex stílust... Nőiesek a fiúk.. Amerikában a csőnacis srácokra rámondják, hogy homokosok, míg Koreában ugyanez a stílus: "De cuki" "De szekszi!" hát, no comment...

Fájt a fejem, de jobban vagyok most. Sok víz, meg némi csípős leves... Érzéseim vegyesek... (Egy hét múlva ilyenkor otthon leszek, talán túl az első futásomon a földutakon a határban) Persze jó is lesz, látni a régi barátokat, illetve a családomat! :).

Dark Ambition -koreai metálbanda

A k-pop-tól sosem voltam elragadtatva, leragadtam a Gangnam Style -nál :). De most találtam egy-két jó metálzenekart! Aki ismer, olvas, tudja, hogy meg vagyok kattanva a rockzenéért. A rock esetén pedig tök mindegy, milyen nyelven szólnak a dalok, hol készült, ha a zene jó :).

Utolsó hetem

Szóval egy hét múlva ilyenkor már a reptéren leszek. Talán már a becsekkoláson is túl fogok esni. Azt tervezem, korán indulok. Még nem döntöttem el, busszal vagy vonattal menjek-e. A busz kényelmesebb, vonattal pedig a busz árának töredékéért (bár a busz sem drága) kijutok, és mióta a Bundang Line-t és az A-Rex-et meghosszabbították, sokkal könnyebben. Az A-REX-ről már meséltem. Az a bizonyos reptéri vasút. Mikor kijöttem, akkor Gimpo reptér és az incheoni reptér között járt, de később meghosszabbították Hongde és Seoul Station állomásokig. Szóval esélyesebb, mint a busz :). Három Kore-mentes hét, tökjó lesz :).

Tegnap volt nálam kamera, és két zsebblökiről is sikerült vicces portrét csinálnom...

 Taqpyeong piac, errefelé szoktam venni a gyümölcseimet. Rengeteg halat árulnak, bűzlik a halszagtól...

 Kölcsönző, hanbokokkal. A jobb oldali a tradicionális népviselet. A baloldali ruha kicsit újragondolt variáció: inkább emlékeztet az európai báli/menyasszonyi ruhára...

Egyik ismerősömtől "nyúltam le" ezt a fotót... A szélső bal oldali cucc a még inkább újragondolt hanbok, ami a latin stílusú ruhákra hajaz...

Hengerek ...

Erről már gondolom, több magyar mesélt. Férfi fodrászat-ezzel a francia-csíkos, forgó hengerrel szokták jelölni:

Női fodrászat, ugyanaz a henger, csak nők vannak rárajzolva...

 Két franciacsíkos henger: állítólag bordélyház... Vagy erotikus masszázs-szalon. Koreában az álszemérmesség az egyik olyan dolog, ami miatt folyton meghalok a röhögéstől....

'A ramenező"

A kajálda, ahol a legfinomnabb rament lehet kapni! Néha eszünk itt osztálytársakkal... Kimcsifogyasztás korlátlan illetve nagyon kedvesek velünk. Mást is lehet itt enni, nemcsak rament. Pl sundae, tteokbokkli, bibimpap, dumpling stb.  De a ramenjük, az nagyon jó! :) Én pedig tudok fura fejeket vágni.

Az a bizonyos ramen... osztálytársnőmé dumplingos (a közelebbi), enyém a tojásos (távolabbi). Csak a levest ettem meg most, tésztát nem. Nem volt a tésztára gusztusom, de a "levet" szeretem.

Mégsem megyek paradicsomfesztiválra. Valamilyen késztetést érzek, hogy még egyszer tengerhez, hazautam előtt... Magam sem tudom, miért, de tengert akarok!!! Sajnos bizonyos okok (laboros áramszünet vasárnap... nemá...) miatt nem tudok kedvenc túracsoportom teljes hétvégés kirándulására (szomorú...), ígyhát Seokcho-ba megyek, eldöntöttem. Így is tenger lesz, kárpótlom magam, Seokcho-t, a keleti partokat pedig imádom :).
Amúgy meg:

Ezen kifeküdtem most! :). Ezek szerint nekem  is felforrt az agyvizem (mivel mást látok), de egy hét és irány haza!!! :)

:)

Holnaphoz egy hétre már útban leszek a reptérre :). Fura, hogy megint lassan eltelik egy év. Nagyon örülök neki. Sokat dolgoztam idén, emellett rengeteget utaztam. Kell a pihenés, ki akarom élvezni a három, monszun mentes hetet :). Utána meg úgyis vége lesz, szeptemberben még lesz pár esőzés, de már nem lesz ez a fárasztó, álmosító idő.

Agymenés

Pár mulatságos párbeszéd  a (közelebbi és távolabbi) múltból....

Több, mint egy éve, istentiszteleten: 
Én, Connie-nek: "Csak barátok voltunk... "(We were just friends...)
Egy gyerek, mögöttünk: "Justin Bieber?" -háát, az ő öltözködési stílusa megér egy misét most. Elég megnéznem egy képet, amint háremnaciban alsónadrágot villant, és mindjárt elmúlik a rosszkedvem!

Laboros aranyköpések:
A osztálytárs: "Disznóhúst akarok enni"
B osztálytárs: "Edd meg magad"-célozva a túlsúlyára... röhögtem, mint az állat ezen!!!

A osztálytárs: "Mióta kinn vagyok, rengeteg képet csináltam"
B osztálytárs: "Na és, mit fotózál?"
A osztálytárs: "Magamat!"

Külföldi csaj: "Hívj engem nővérnek!" (Call me sister)
Koreai srác: "Ajumma!" -hehehe

Szóval mivel ma nem voltam a topon, fájt a fejem, minden nyűgöm volt, úgy döntöttem, ma nem dolgozom! Szerencsére nem vagyok egyedül ezzel-azaz jelenleg egyedül vagyok a laborban. Csönd van. Kimentem Insadongra ma délelőtt. Venni akartam pár szuvenírt. Akkora mázlim volt... Reggeli futás után zuhanyzom. Eleredt az eső. Pihentem egy órát, mivel fáradt is voltam/vagyok, meg élveztem a ritka pillanatot, hogy csak az enyém a koliszoba. Majd indultam, eső elállt. Vettem két gyönyörű legyezőt, illetve egy csomó tradicionális könyvjelzőt az otthoniaknak. Még majd kekszet fogok venni, de az ráér később, egy hét múlva. Régen annyira szerettem Insadongon sétálni, most pedig már nem okoz nekem annyira örömet... Nem tudom, mi bajom. Pedig annyira szeretem ezeket a tradicionális, kézműves dolgokat, sőt, hogy fokozzam: meg vagyok kattanva értük. Komolyan, nem értem, miért... Viszont megvigasztaltam magam egy hangulos sállal, ami ősszel, a bőrkabátomhoz kiválóan fog mutatni. Régóta venni akartam egy ilyent. Még hangulos válltáskát is szeretnék, de most nem találtam megfelelőt. Elterveztem, ha végleg elmegyek Koreából, veszek magamnak pár dolgot: A tradicionális koreai lámpa ( lótuszpapír, fa, a régi koreai házakat, vagy pavilonokat mintázza), teáskancsó és  is terveim között van.
Vicces eset: Megcsodáltam a masszírozóhengerre emlékeztető fa-izét. Az árus ajumma megmutatta: "zsírpárnákra jó", és a hasamon párszor végighúzta. Nekem a hasamon nincs fölösleg szerencsére... De gondoltam egy emberre, aki folyton arra panaszkodik, hogy mennyire dagadt lett, mióta kijött... ok, nem szemétkedek!!!

Rafting az Inje -folyón

Elég s**r kedvvel indultam el szombat reggel, ráadásul dugó is volt Szöulból kifelé menet. Napos idő volt, hát, "menekülnek" az emberek a városból...höhö. Megértem őket :). Félő volt, hogy a rafting előtti kajakozásról elkésünk. De megtörtént a csoda: mégiscsak időben ott voltunk! A Hongcheon- folyó most elég magas volt, tehát sokkal több biztonsági előírást kellett betartani, mint 4 hete. A "zúgók" is elég veszélyesek voltak...

Kajáltunk mindenféle junk-food-ot, majd Inje felé vettük az irányt. Inje egy város, a Seoraksanhoz közel, a hegységben erednek a folyók, amik nyáron raftingolásra alkalmasak. Ne, most megtudtam, milyen az igazi rafting! Sokkal több biztonsági előírást kellett betartani, mint két hete, Danyangban. A folyó gyorsfolyású volt, sok sziklával. Tehát, ha valaki kiesik a gumicsónakból, úszni nem szabad, hanem rá kell feküdni a vízre. A húzósabb szakaszokon mindenhol voltak vízimentők, akik segítenek a "bajba jutottakon". Persze a lazább részeken ökörködtünk, fröcsköltük a másik hajóban lévőket. "Mulgogi" (vízhús), nyögte be valaki, a halra gondolván. Ezen szakadtam!!! Mikor lementünk az első kemény szakaszon, kissé megijedtem, de aztán élveztem, sajnáltam, hogy nem tartott sokáig. Azt hiszem, jövőre is jövünk raftingolni! :)
A képek nem sajátok, "összelopkodtam" mások fényképeit. Kamerám nem vízbarát...

Hazafelé az élet kárpótolt minket: egy óra alatt, dugómentesen hazatértünk. Most kivételesen maradtam a vacsira, Jamsil-on ettünk a szokásos sütögetős helyen. Azaz a banda gyakran jár oda, én eddig egyszer tartottam velük, tavaly, szeptemberben. Amúgy jó hely, a hús mellett a sütőlapaokon dendzsnagcsige fől, emellett a kimcsijük is finom. Fizetésnél majdnem becsaptak minket: Rosszul számoltak, de Mr. Kim kérte, számolják újra az összeget, mert irreálisnak tűnt. Köszönet érte :). Egy bánatom volt: Jamsil-on a metróaluljáró bejáratánál gyönyörű legyezőket árultak, és mire odaértem, arra elmentek az árusok. Hát, ezt megszívtam, de nem baj... Hát, hazafelé viszont mellettem egy ajusshi ült, aki részegen dúdolt valami dalt.... Dőlt róla  a piaszag!! Bleee...

Nagyon jó volt a rafting!!! Végre igazi hullámok voltak, amiket nagyon élveztem. S**r hetem volt, de most a "régi" Vándormadár jött vissza- azaz az eredeti Vándormadár. Sajnos a frusztráltság, "nyomás" meg tudja kavarni az embert, kimeríti, érzékennyé és "beteggé" teszi.  Kellenek nekem ezek a hétvégi kiruccanások, hogy embernek érezzem magam ismét. Most pl. jó volt kisikítani magamból a feszültséget egy-egy ütősebb szakasz során, amikor fölcsaptak a hullámok, vagy majdnem borultunk. Kell nekem az ilyen. Ezért futok, túrázom, síelek stb. Működőképes embernek. Majd holnap teszek fel pár képet. Visszakaptam részben az "emberi" színem, amit ebben az esős időszakban kezdtem elveszíteni. 10 nap, és repülök haza 3 hétre!!! Fura kettősség van bennem. Azaz utálatos érzés néha, ez a "mennék is meg maradnék is"-érzés. Ma, a nap végére kicsit letisztázódott ez a dolog. Várom a hazautat, tudom, nagy szükségem van rá.Viszont augusztus végén örömmel fogok visszatérni. Remélem :). Még lehet, jövő szombaton megyek a Hwancheon-i paradicsom-fesztiválra. Még egy utolsó ökörködés... Kell, de nagyon!

Szappanopera...

Utálom, ha körülöttem egy brazil szappanopera zajlik. Mivel most az élet megint írt egy hülye TV drámát... Szerencsére nem én vagyok a főszereplő. Viszont ilyen esetben legjobb megőrizni a pártatlanságot, semlegességet, nem én kezdtem a cirkuszt. Valaki megsértődött egy kis dolgon, és most úgy "jön le" neki minden, hogy őt mindenki bántja, mindenki megsérti... Ha a többiek nem úgy táncolnak, ahogy az illető fütyül, akkor baj van... Nem akarom, hogy belerántsanak ebbe ez ügybe. Így is félek, hogy már megtette velem. Mindegy, megmondom, ha felelősségre vonnak: nekem ehhez semmi közöm!!! Nyugiban akarom végezni a dolgaimat, nincs szükségem ezekre a kavarásokra!!! Énnekem is megvannak a problémáim, a dilemmáim, azokkal akarok foglalkozni, illetve kivágni magam olyan szitukból, amikben nem is vagyok hibás!!! Shit...Már kevesebb balhém van az illetővel (ő kezdi mindig), de utálom ezeket a mártírkodő, mindenkivel összevesző embereket....

A tök ronda?

Régóta cseszte a csőröm ez a dolog, emiatt megkérdeztem pár ismerőst múlt hétvégén erről-a tökvirágokról jutott eszembe... Koreában van a 호박- kifejezés, ami két dolgot jelenthet: Egyik a tök. A másik a "ronda".Emiatt a koreaiak a "tök" szó esetén a "csúnya"-jelzőre gondolnak....

Gondolom, rettegnek a helyiek ettől a kifejezéstől... Gondolom, a tökfejre asszociálnak.... Híúság ezerrel...

Kochudzsang

Süt a Nap! Végre annyira nincs fülledt idő. Nagyon jó kimcsis tonhalas levest (jamchi-kimchi-jjigae) ettem most ebédre. Csak a kocsu (csípős paprika) -őrlemény ment folyton a torkomra, amitől köhögtem rendesen. Azt hiszem, viszek haza kocsut vagy kocsudzsangot (paprikaszósz), megmutatni az otthoniaknak, milyen az ázsiai paprika. Bár kicsit kétségeim vannak, hogy ugyanaz-e, mint a magyar pirospaprika. Talán a kochudzsang mellett fogok dönteni, mégiscsak más, mint az Erős Pesta...
A  kimcsit is ezzel keverik össze, bár nem tudom, együtt erjesztik-e (mulkimcsit, azaz a nem csípős kimcsit nem). Kicsit más íze van, mint a magyar paprikaszósznak... Rengeteg kaja szerves része, pl. bibimpap, jjiggae vagy épp samgyopsal.

Általában piros (a dendzsang, azaz a szójapaszta rendszerint zöld) műanyag dobozokban árulják,  sokféle-kiszerelésben méretben megtalálható.

 Éttermekben gyakran efféle tradicionális tálakban van elhelyezve, és az ember annyit tehet a kajájába, amennyitől nem ég szét a képe...höhö... (direkt tettem be a szép magyar "höhö" kifejezést, a "lol" és társait nem használom.... amcsimajmolós s**r. Ok, néha használok angol, vagy koreai szavakat én is)

Azt hiszem, ha egyszer elmegyek innen, többek közt ez nagyon fog hiányozni...Tény: Kiutam előtt (2009 őszén, mikor nyilvánvalóvá vált, jövök Ázsiába), mikor mondogatták nekem, hogy hamarosan szeretni fogom a csípős kajákat, akkor az illető(k) képébe röhögtem... Amikor kijöttem, akkor sem gondoltam, hogy azt a "gusztustalan szójás levest" (dengdzsangjjigae) vagy a "túl csípős leveset" (kimcsijjigae, dzambong, stb), meg a kimcsit egyszer szeretni fogom...

Ködös gondolatok

Egész délelőtt szakadt az eső. Tipikus reménytelenség-érzés, azt sugallja, hogy az élet nem tartogat semmi jót számunkra. Legalábbis az eső bennem ilyen gondolatokat ébreszt. A monszunnak mintha az lenne a célja, hogy beteggé tegye az embert. Én pl. egész nap álmos, frusztrált, dekoncentrált leszek tőle. Nemcsak nekem nehéz fölkelni, környezetemben sokan panaszkodnak hasonló dolgokra. Emlékszem, mikor 2011-ben augusztus (és a monszunszezon) közepén jöttem vissza, egy hónapig azt éreztem, fejbe csaptak. Tavaly könnyebben ment.
Hogy jobb kedvem legyen, most Suburban Legends-t hallgatok. Vagy Reel Big Fish-t. Jó ez a ska, mosolyra hangolja az embert :). Most értem haza, és olyan köd volt, olyan sötétséget csináltak azok a randa felhők, hogy nem emberi. Az őszi köd sokkal "szebb"-állapítottam meg, mert az legtöbb esetben fel szokott oszlani, és annyira gyönyörű az idő utána, imádom azt a csípős hideget. De a nyári párás köd neheze(bbe)n oszlik fel (bár néha sikerül neki). Nem bírom a párát, most erőt gyűjtök, hogy elmenjek futni. Szerintem ez az időjárás nem romantikus, egyáltalán nem (pedig több ismerősöm azt hiszi róla). Inkább lehetővé teszi, hogy a szomorú gondolatok eluralkodjanak az emberen, és olyanon rágódjon, amin nem szabad. Nem akarok szomorú lenni. Akármennyire is nehéz ebben az időben mosolyogni, hiszen kicsit csalódott vagyok. Sosem voltam az az ember, aki feladja a dolgokat egykönnyen. Ha mondom is, akkor első dühömben nyögök ki ilyeneket, de sosem gondolom komolyan. Néha az eső rossz emlékeket ébreszt bennem, de én most csak arra akarok gondolni, milyen jó volt vízhűtésben futni a Namsan hegy lábánál. Csak a jóra akarok gondolni. Hogy hétvégén még raftingolhatok vagy hogy két hét múlva útban leszek haza. A leendő túráimra, futásaimra, meg arra, hogy amint lehet, szeretném befejezni a sulit...

Nagyon hiányzik a (fél)maratonok, futóversenyek hangulata, pedig csak most kezdődött a "hosszú szünet".  A DMZ maratont várom nagyon, szeptember 8-án! Nem mertem teljes maratonra jelentkezni, ez is "csak" feles lesz ("Csak?"). Szeptemberben pótlom az augusztusi lemaradást, 3-4 felest meg fogok csinálni: A Toyo (Jamsil) és a DMZ maratonra már neveztem, a Gapyeongra szerintem majd visszautam után fogok, az Ilyo maraton (Tttukseon resort) még kérdéses. De a négy kör a Szigeten legalább egyszer meg lesz ejtve. Kérdés, hogy verseny nélkül képes leszek-e rá, bár tuti. Segít az elvonási tünetek leküzdésében... Tuti, nekem attól lenne "cold turkey"-m (elvonási tünetekre szleng), ha nem futnék.

elegem van az esőből...kikészít a monszun... :( Ilyen időben kezdem el érteni a briteket, akiknél jellemző az angolkór... Bleeeh...

Gondolatok

Szóval holnap elmondhatom: Két hét múlva utazom haza, három hétre. Hogy izgatott vagyok-e, azt magam sem tudom elmondani. Annyi minden kavarog bennem, rengeteg teendőm van, mellette sportolok-túrázom. Egyik énem menne, mivel fáradt vagyok, kell ez a szünet. Unom a zsúfoltságot, tömeget, zajt, a stresszt és a nyomást, ami durván le tudja fárasztani az embert. Egy éve nem láttam az otthoniakat, és alig várom, hogy viszontláthassam őket. Végre csinálhatok pár olyan dolgot, amire idekinn nincs sem időm, sem lehetőségem nincs.. De azért valami visszahúz. Nem tudom, mi, de gyakran csak a jó dolgok jutnak eszembe. Mivel idén sok jó dolog történt, sok szép helyen jártam. Nem tudom, mit tegyek ilyenkor: a s**r pillanatokra nem akarok gondolni, mert akkor szörnyen begurulok! Viccet félretéve Néha, ha látom a közösségi oldalon az itteni haverjaimat, egy jó túra során, akkor sajnálom, hogy most épp nem lehetek velük. Persze pótolni tudom, majd később, tehát nem csüggedek :). Mint mondtam, már agyalok a szuveníreken, talán jövő vasárnap kimegyek Insadongra :).

Egy csomó dolog tetszik Koreában. Imádom a hegyeket, a túraterepeket. Emellett a tengert is, legtöbb helyen annyira szép! Az őszi tájakat, a tavaszi virágokat, plusz télen a havat is imádom. Az itteni kaják nagy részét szívesen megeszem -többek közt a tengeri herkentyű-féléket, amit otthon nem jellemző. Emellett az is tetszik, hogy a közbiztonság Koreában viszonylag jó. Ha a metrón felejtesz valamit, akkor majdnem 100%, hogy meglesz. Túl európai vagyok ahhoz, hogy pl. felrakjam a táskám az ülések fölött található csomagtartókra... Ha otthon felejtenék valahol valamit, akkor kicsi lenne az esélye, hogy viszontláthassam a dolgaimat. Pl. gimiben is veszítettem már el tornazsákot, nem lett meg (bár ritkán hagytam el dolgokat). Vagy épp, ha kempingezés során a sátron kívül szellőztetjük a bakancsunkat, akkor nagy eséllyel senki nem nyúl hozzá. Kivétel sajnos van, pl. pénteken hallottam pár rémtörténetet osztálytársaimtól. Tetszik az is, hogy elég nemzetközi környezetről van szó, és rengeteg külföldi él itt. Vannak túracsoportok, baráti körök, akikhez bárki csatlakozhat. Így az ember könnyen ismer meg hasonló érdeklődésű egyéneket.Az itteni emberek gyakran kedvesek, barátságosak  a külföldiekkel, ez főleg túraterepeken igaz. De gyakran a piacon is nagyon aranyosak velem, ha koreaiul szólalok meg, miközben a szokásos gyümölcsömet veszem. Azt is bírom, ha néha vásárolok, vagy enni megyünk, kapunk extra kaját vagy egyéb dolgot csak úgy-ajándékba, "szörviszö"-szokták ilyenkor mondani. 
 Vannak azonban olyan dolgok is, amiket viszont nem szeretek. Tudom, máshol sem lenne másképp. A stressz-zsúfoltság-zaj trió vezeti ezt a listát. Pl. az sem tetszik, hogy itt emberek jönnek-mennek. Sok ember csak rövid időre jön, ez főleg olyan esetben nem tetszik, ha az illetővel könnyen megtaláltam a közös hangot, és nagyon megkedveltük egymást :(. Ez az ideiglenesség-érzése hatja át az egész világot, hiszen a többség nem itt akarja leélni az életét. Emellett itt mintha az emberek lelki stabilitása kisebb lenne, mint otthon (tudom, én is forrófejű vagyok, de engem így kell szeretni). Európában is van némi hullámzás a hangulati dolgok esetén, de itt ez nagyon durva... Egyik pillanatban nagyon jó itt, máskor pedig nagyon rossz. És ezek egyik pillanatról a másikra váltják egymást, nagyon hirtelen. Mint a viharos tenger, kb. úgy. Ezerszer említettem a munkamániát, normákat, hétvégén-ünnepnapon-betegen dolgozást. Én szerencsére beteg igazán nem voltam (csak nátha, meg az elején az a gyomorprobléma), mióta kijöttem, orvosnál, a szokásos rutinvizsgálatokat leszámítva nem voltam. De azt hallottam, hogy az emberek nem szívesen mulasztanak egészségügyi okok miatt, állítólag erősek az itteni gyógyszerek (bár ennek ellenkezőjét is mondták már...). Azt sem bírom Koreában, hogy drága itt a gyümölcs :(.

 Lefutottam tavasz óta hat félmaratont. Nehéz definiálni, mi volt az a "lökés", ami hatására belevágtam. Emlékszem, ősszel, mikor ismerőseim meséltek a félmaratonos tapasztalatikról, akkor azt mondtam: "Áh, 10km a maximum"... Emlékszem, egy héttel a március elseji futásom előtt mondták: "meg kéne próbálnod a felest"-de akkor is majdnem kiröhögtem az illetőt. Majd szerda reggel, futás során -nem tudom, mi hatására, de elkezdtem gondolkodni: "mi van, ha mégis meg tudom csinálni?". Talán kicsit nagy volt akkoriban  a nyomás, sok idegességgel, lelkifurdalással, mivel nem mindig mentek úgy a dolgok, mint kéne. Ki akartam magamból futni a feszültséget, és megpróbáltam a (szerintem) teherbírásomat meghaladó távot (tudom, nem megoldás, de a piálás sem, ahogy sokak hiszik!!!). Amikor meg sikerült, akkor az hatalmas erőt adott, hogy máskor is megtegyem. Tervezek pár futást (és túrát) ősszel, köztük a Chuncheon Marathont :).

Szóval két hét múlva már remélem, mosolyogva készülök haza, és megyek a reptérre... :).

hehe

Hétfő...

Ráadásul szakad az eső...bleee.... Két hét (holnap mondhatom ezt), és irány kicsit HAZA!!!! :) :)

Achimgari völgyben, ismét

Idén úgy gondoltam, inkább mégsem megyek Boryeongba, inkább evezni, vagy raftingolni. Sajnos most az evezés elmaradt, de jót sétáltunk a völgyben. Mivel tudotam, sokszor fogunk gázolni, a régi futócipőben mentem, bakancsot ilyenkor nem érdemes.
Ezek a lepkék eredetileg veréb méretűek... Rengeteg ilyent láttunk, annyira szépek!

 A völgyben...

 hiiideg volt a víz, de azért fürödtünk!

 Szitakötő a borotvált fejen...

 Művészfotó.

 Hát, a hülyeség...

A hazaút elhúzódott. Nem a dugó miatt (kivételesen), hanem mivel megálltunk kajálni, és lassan készült el a vacsi... Sokan galbitang-ot (marhás leves, én nem szeretem) rendeltek... De épségben megérkeztünk, miután végre elindultunk, sima utunk volt haza :).

Kimcsivirágok???

Ezen padlót fogtam!!! Hallottam ma egy új kifejezést... Kimchiflowers!!!! Kimcsivirágok! Virágnyelven azt fejezi ki, ha a koreaiaknak túl jól sikerül az esti ivás, és háát...meglátogatja őket az a bizonyos rókacsalád... És mivel rengeteg csípős (piros) dolgot esznek, ezért nem is kell taglalnom tovább...  A koreaiakról tudni kell, hogy rengeteget isznak. Főleg sojut, ami nem erős, de rengeteget meg tudnak belőle vedelni, és egyszer említettem, alkohol - dehidrogenáz enzimjük sem erős. Gyakran norma, hogy a dolgozók igyanak a főnökkel. Italra nemet mondani, ha idősebb vagy magasabb rangú ember kínál, udvariatlanság.... Egyik haverom elmesélte, hogy eleinte rendszeresen csatlakozott, csak kijöttek rajta bizonyos mellékhatások (súlyproblémák)... és abbahagyta. Inkább túrázott helyette, amit kollégái nem értenek, miért csinál... A (fiatalabb) koreaiak többsége a túrázást értelmetlen dolognak találja.
Nem vagyok harcos antialkoholista, de stresszesebb időszakban, vagy ha fáradt vagyok, utálom a piát! Én is  szembetalálkoztam már a "kimchiflower" jelenséggel, néha, reggeli futás során, de egyszer a koleszlépcsőn is... (2011 októberében) Háát, nem szép látvány...


Ok, a kimcsi jó dolog, még mindig :).

hehehe

Csak úgy... Tudom, nincs itthon a macska, cincognak az egerek. Ez nem igaz, de azért hülyülni lehet...

 A kollekcióm... A bugyirózsaszínt lenyúlták, a többit hazaviszem! :) :) Közben meg idegen tollakkal ékeskednek egyesek, bleee... Tanulság: A futós "trófeákat" jövőre nem fogom a laborban tartani!!! Ráadásul egy olyan ember nyúlta le, akiről kétlem, hogy nem fullad ki 200 métertől! Különben is, bizonyítékom van, hogy én futottam le: megkaptam az SMS-t az időmről. Szóval idegen tollakkal ékeskedni lehet, de repülni nem!!! Szóval ez így nem ér!!!

Ázsiai fekete medvék és egyebek

Hát, most már visszatértem a régi kerékvágásba, a napi kétszeres futáshoz, akármennyire nehéz ebben  az időben. Izomláz, amit az a (két) félmaraton okozott, nyomtalanul elmúlt. Ugye, milyen gyorsan tudok regenerálódni :)? De amint visszatérek Korába, augusztus végén, pár nap múlva kezdődik a futószezon! A teljes maratont is szeretném teljesíteni. Motivál, hogy több, futásban hasonló szinten álló haverom megcsinálta. Nem majmolni akarom őket, de szeretném megpróbálni. Megfigyeltem, hogy a legtöbb futóverseny mindig folyó-vagy tenger mellett halad (ok, a Namsan Marathon nem, de ott fentről jött a víz, hehe). Szerintem ennek a "víz mellett futás"-dolognak van némi pszichológiai hatása (otthon nem hiszik el). Legalábbis, ha elfáradok, és ránézek a folyóra, mindjárt könnyebben megy a mozgás. Néha elképzelem, hogy tökjó lenne beleugrani a vízbe, és a félmaraton további részét leúszni :). Annyira várom a hazautam, hogy nem emberi. Pihi, kevésbé fülledt idő, olvasás, remélem, minél több régi haverral tudok találkozni, futás a Szigeten, amíg Pesten leszek :).

Egyik kedvenc mondásom: "Ne állj előttem, nem foglak követni. Ne állj mögöttem, nem foglak irányítani. Állj mellettem, és legyünk barátok!" Nem szeretem azokat az embereket, akik kontrollálni akarnak, és azt rám kényszerítik a saját akaratukat. Akik önzőnek kiáltanak ki, mivel mást akarok, nemet mondok nekik, vagy épp van egyéni véleményem. De az olyanokat sem, akik majmolnak, azért csinálnak bizonyos dolgokat, hogy "bevágódjanak". Én sem utánozok senkit, sok dolgot csinálok szabadidőmben, sport, túra, fotózás, rajz, stb. és azért teszem ezeket, mivel szeretem. Szeretek hasonló érdeklődésű emberekkel barátkozni, és a túracsoportban megvannak az ilyenek.

Ázsiai fekete macik (örvös medve). Imádom őket, annyira édesek, főleg a bocsok! (Nemcsak a Bobi miatt, pedig ő jutott róluk eszembe :) ) Állítólag a Jirisanon és Seoraksanon még mindig élnek. Sőt, ezek a macik a két nemzeti park jelképei :). Talán ősszel megyek a Jirisanra, ott már régen voltam. Mondjuk, ha a menedékháznál alszunk, meglepődnék, ha ezek a kedves állatok szagolgatnának, kaja után kutatva :).

Durva, annyit hallok arról, hogy itt mennyire keményen tombol a hiúság. Nem lehet elég vékonynak lenni. Engem ugyan sosem nem kövéreztek le eddig, de rengeteg rémhírt hallottam. Igaz, az átlag koreaiak kisebbek, vékonyabb csontúak, mint az átlag-európaiak. Ennek ellenére vannak túlsúlyos fiatalok... Kevés mozgás, (erről már kismilliószor meséltem) és elég gyakran látom őket gyorskaját enni. De akkor is, kisebb a fiatalok között a túlsúlyosok aránya, mint otthon. Persze ott van a plasztikai sebészet is, a zsírleszívás...  Mint mondtam, engem még nem ért atrocitás igazán, de ha leadtam valamennyit, akkor többen mondták, jól nézek ki. Főleg most télen stresszes időszakom volt, tuti rám ment egy kevés (egyes februári képeken olyan lufifejem van, blee), de most normalizálódott (elmúlt a lufifej-szindróma). Túl a hatodik félmaratonon remélem is! :)

Csak A két kép ugyanott készült. Seoraksan, Dacheong-bong, az első shelter (menedékház) fele. Van közöttük 6 hónap, 50fok és pár ruharéteg a különbség :). A bakancs viszont ugyanaz! :)

Agymenés

Tegnap kimaradt a futás... annyira fájtak a "futóizmaim", olyan extrém nagy izomlázam volt, hogy inkább nem erőltettem. A járás is nehezemre esett, nemhogy a futás! Elmentem gyümölcsért (pont az utolsó darab görögdinnyét vettem meg), és már az is lefárasztott... Ma reggel már edzettem, bár még kicsit nehezen ment, de már sokat javult az állapotom tegnap óta. Ez a vasárnapi futás, teli emelkedőkkel-lejtőkkel, elég megterhelő volt. Érdekes, gimiben szerettem, ha izomlázam volt. Most viszont,  amit  a félmaraton tud okozni, az már kicsit sok... Mi lesz velem, ha bevállalom a teljes maratont? Valószínűleg az, amit egyik ismerősöm mondott: "Én a félmaraton után három napig ki voltam terülve, mint a béka"... Most végre láttuk a Napot is... Idén a Boryeong-i iszafesztivál kimarad, inkább evezni, illetve raftingolni megyek helyette... Plusz lehet, kárpótlom magam a Hwancheon-i paradicsomfesztivállal, ha már koszos akarok lenni :) :). Jujj, három hét, sok még a meló... pedig elég jól haladtunk a héten, jobban, mint terveztem. Remélem, menni fognak a dolgok továbbra is. Várom kicsit a hazautam, eléggé elfáradtam. Tervezem már, miket viszek haza, mint szuvenírt-nyugi, ismételtem megfogadom, nem vásárolom fel Insadongot! :) (ki kéne már menni oda... talán vasárnap...) Bár vasárnap, futás után voltam  Itaewon-on, és benéztem a Hamiltonba (áruház a megállóhoz közel.). Valahogy mintha már unnám a szuveníreket, nem okoznak akkora örömet, mint 2010ben... Meg fogom oldani, de rossz volt ez a felismerés... Kárpótlásként ettem gyrost... Pesten is meg fogom ejteni. A szöuli gyros jó volt, és remélem, a pesti gyros minősége sem fog romlani! Vicces, idén nem volt elvonási tünetem európai kaja-ügyben. Azaz nem jelentkezett annyira durván, mint első évben. Viszont néha, ha a Családommal Skype-n dumáltunk, néha megkérdeztem, mit főznek otthon. Ha valami általam kedvelt kaja volt, akkor mondtam: "jövök!!". Ha valami általam kevésbé kedvelt kaját csinálnak, akkor: "na, most nem jövök'-viccelődtem... De most már totál elvagyok ázsiai kaján. A rament érdekes módon szívesen megeszem, pedig nem rajongok a tésztafélékért. A campuson, a laborhoz közel, a Vision Tower alatt vannak kajáldák, kávézók, meg egyéb szolgáltatások. Tegnap lementünk egy nemrég nyílt kajáldába ramenezni. Finom rament adnak ott, kolléganőm dumpling-osat (azért az kicsit tömény szerintem, vagy dumpling, vagy ramen, én azt mondom...) én pedig tojásosat (tojás ramenbe főzve nagyon jó) ettem. Kimcsit meg sárgaretket meg annyit vehetünk, amennyi belénk fér! :)

Annyira fura: ez az év egyszerre telt el gyorsan, illetve lassan is. Néha azt érzem, még csak most szállt le velem tavaly augusztusban a moszkvai (ok, szöuli, de Moszkvából indult) gép. Emlékszem, mennyire leizzadtam, mikor vártam az útlevél-ellenőrzésre... Még mindig tisztán él bennem, mennyire belassultam érkezés után... Mint akit fejbevertek, olyan gáz lett a  reakcióidóm... pl. vettem lötyit a reptéri vonatra szállás után, és elég lassan tudtam eldönteni, mit is akarok venni...jujj... Az A-Rex-en meg aludtam vagy 10 percet, és mindjárt jobban lettem.  Az őszi időszak, karácsonyig jó volt, ha nem is ment minden simán. De pozitívan álltam a dolgokhoz, simán vettem az akadályokat. Szép, hosszú ősz volt, klassz túrákkal, jó fej embereket ismertem meg. Karácsony után kezdődött egy kicsit stresszesebb időszakom, ami január vége felé felerősödött. Sok konfliktusom volt egy emberrel, illetve nem tudtam úgy haladni, ahogy elterveztem. Meg  a többi emberről rám ragadt a stressz... A tavasz nehezen jött el. Elkezdődött a suli, oktatásba bevettek, gyakot vezettünk egyik proffal, amit szerettem. Néha voltak kisebb nézeteltérések, összezördülések azzal az emberrel, volt egy-kettő, ami még most is fáj (főleg, hogy nem érzem magam hibásnak legtöbb esetben). Írtam, kísérleteztem, utazgattam. Nem tudom, ha nem sportoltam volna, akkor begolyóztam volna :). A június volt ennek az évnek a mélypontja, többek közt a túl sok nem-alvás miatt (vizsgaidőszak...). Emellett nem fogadtak el egy cikket, amiben pedig reménykedtem, hogy összejön.  Kimerültem elég rondán, fizikailag és lelkileg is. Most már jobban vagyok, jobban tudok koncentrálni, azzal az emberrel is megtaláltam a közös hangot (aminek külön örülök, mivel nem akarok munkahelyen balhét). A cikket kijavítottam, és átküldtem máshová, remélem, ott sikerrel járok. Három hét hazáig. Már nagyon örülök, hogy hamarosan az otthoniakat is viszontláthatom :).

Szóval a Gentleman!

Mikor PSY új dala, a Gentlemen kijött, épp nem tudtam megosztani. Most viszont igen, most is úton-útfélen ezt hallom. Szerintem vicces, mint mondtam PSY egy egyedi figura :). A július 6-i futóversenyen, bemelegítéskor is erre ráztuk :)
Amúgy a főszereplő csaj a klippben (aki kirúgja PSY alól a széket, és odenget eszik) a Brown Eyed Girls (koreai k-pop banda) tagja. Amúgy a dalban úgy hangzik a refrén "I am a mother father gentleman" de eredetileg a "motherf***er gentleman"-t akarták "szépíteni" :) :). Amúgy az a srác, aki a Gangnam Style-ben rázta a csípőjét, itt is jelen van! :) :)

Szerintem a k-pop kicsit a 90-es évek popslágereit idézi, a fiú-és lánybandákat. Azt hiszem, Korea kicsit el van maradva zeneileg, a legtöbb előadó eléggé szabványszerű, "rágógumi-pop" stílusú zenét nyomat, ahogy valaki egyszer nevezte. Emellett az idősebb generáció tagjai előszeretettel hallgatják a trot-ot, ami egyfajta mulatós rock. Rock itt kevésbé van jelen, bár vannak "nyitottabb" koreai ismerőseim, akik szeretik a pl. Metallicát. Amikor tavaly megjelent a Gangnam Style, szerintem pont ezért lett népszerű, mivel újdonság, és lehet rajta röhögni, még ha kevesen is értik a szövegét.... PSY azért is népszerű, mert az északi "fenyegetések" révén sokan Kim -Jong Un-ra hasonlították... Mindketten kövérek, híresek, alacsonyak és hangosak...hehe

Rafting, életemben először

A kis túra után raftingolni mentünk-én most csináltam ezt először. Rajtam mutatta be az egyik túravezető, hogy kell fölvenni a mentőmellényt és a sisakot. Műszálas sportcucc volt rajtam, mivel az viszonylag könnyen szárad. Tudom, a ruhában úszásról családom már mondott véleményt, de itt, főleg evezésnél, raftingolásnál úgy szoktuk. Nagy, 10 személyes gumicsónakokban mentünk. Én nagyon élveztem, mikor először lementünk a gyorsabb folyású szakaszon. Később ugráltunk a vízbe, hatalmas vízcsatákat vívtunk. Nehéz volt visszamászni a csónakba, ha az ember nem egy edzett pasas, de a többiek segítettek.
Egyszer megálltunk, és akkor tökjót játszottunk: Vízicsúszdát csináltunk a  csónakokból, amit a túravezetők locsoltak folyamatosan, és azon csúsztunk bele a folyóba.

 Majd indultunk tovább, szerintem túl lassan haladtunk. Kevés gyors folyású rész volt, keveselltem, amennyit mentünk. Élveztem, és szerintem megint meg fogom idén próbálni. Két hét múlva, az Inje folyón :).

 A vége felé egy olyan falhoz értünk, ahol kínai feliratok voltak-A régi nemesek ide írták be kínai írással a nevüket. Az kérdés, hogyan, mivel meredek sziklafalról volt szó. Ezek után sokan beleugrottunk a csónakból a vízbe, és kiúsztunk. Kicsit még fröcsköltük egymást, meg pancsoltunk.

Mr. Kim és Jen azt mondták, közös kajálás lesz Sinhon-nál (A vasárnapi futás miatt ezt most kihagytam, nem akartam kockáztatni), és Mr. Kim azzal viccelődött, hogy kutyahúst fogunk enni. Mire Jen: "Anjo (ne!-koreaiul) vau-vau"-ezen röhögtem jó sokáig... Utána átöltöztünk, és irány a busz. Vicces volt, a helyi kisboltban  rágcsát vettem, és amikor fizetni akartam, a pasas nem engedett (szörviszö!-mondta). Köszönet érte itt is! :)
Szóval élveztem ezt a napot, máskor is megyünk raftingolni majd :)

Álkastély és cseppkőbarlang

Szóval a szombati nap is nagyon jól sikerült. Mivel szakadt reggel az eső, kicsit félve indultam el. Eredetileg az volt a terv, hogy a Hantan -folyón fogunk raftingolni, de állítólag az a folyó túlzottan meg volt áradva. Ígyhát Danyangba mentünk (Sobaeksan és Woraksan!). Raftingolás sem maradt ki, de előtte egy kastélyhoz mentünk. Nem értettem, hogy ezt a kastélyt valami kosztümös film díszletekét építették-e fel, vagy épp felújítottak egy régi objektumot. De azt tudom, forgattak itt történelmi filmet (filmeket, vagy épp sorozatot). Annyi biztos: Elcsodálkoztam, mikor kiderült: A kőszörny nem kőből van, hanem hungarocellből...
Érdekes lepke

 Amúgy szépen megcsinálták ezt a kastélyt :)

 Ezek a hatalmas ecsetek tetszettek! Kell nekem!!! :)

 Ez a kör alakú ajtó is nagyon király! :)

 Volt egy cseppkőbarlang a kastálynál. Nem volt túl nagy, de láttunk pár szép cseppkövet.

 Sisakot tettünk, hasonlóan, mint a Gossi cave esetén. Ugyanis bizonyos szakaszokat főállású törpékre terveztek-guggolva tudtunk csak közlekedni. Néha röhögtünk, ha valakinek a sisakja nekicsapódott a köveknek... :) . Egyébként kellemes hőmérséklet volt a barlangban :).

 Gülüszemű eb :).

 Ezek után felmentünk egy régi erődítményhez. Hát, folytunk az izzadságban, mire fölértünk, annyira fülledt idő volt aznap! Gyógynövény (útilapura emlékeztetett engem)-állítólag emésztési problémákra hasznos.

 Nagyon szép, Angliára vagy Írországra emlékeztető látkép :).

 Elég gyorsan leértünk, kilátás a falura.

Szóval örültem, hogy nem mondtam le a kirándulást, mivel rossz időt mondtak mára. De szerencsére senki sem, sok ismerős/haver jött :).