Szélkerék

Vicces, hogy idén másodjára jutottam el a Keleti tenger környékére. Ugyanis a mai célpont Mr. Kim vezetésével szintén Pyeongcheng környékére vezetett, a birkafarmhoz. A sors ismételte magát, ugyanis a farmot most sem néztük meg. Ezt a kirándulást elvileg december 24ére terveztük, csak el kellett halasztani. Lehet, jobb is, mivel aznap támadtak meg a vérszomjas rhinovírusok meg egyéb kórokozók, és nem éreztem túl jól magamat. Azaz nem éreztem magam annyira jól, hogy túrázzak is.
Szóval egy fárasztó héten voltam túl, mivel most minden ömlesztve jött, írás, kísérletek, undergraduate diákok tanítgatása (ami most mindenkinek feladata). Nem lesz könnyebb ezután sem. Nagyon álmosan indultam el, nehezemre esett kimászni az ágyból és kijönni a meleg szobából... Már sokan ott voltak, ismerősök, és kevésbé ismert egyének is. A buszon elbóbiskoltam, szinte a mosdó-szünetig aludtam. Onnan meg csak fél óra buszozás volt a turistautakig. Ki is pihentem magam egész rendesen.
Szóval ismerős helyen kezdtük a túrát, csak most el is jutottunk a Seonjaryeong (bonyolult neve van...) hegy csúcsára. Nem volt olyan kemény terep. Annyira szikrázó, napos idő volt, nem is éreztük a levegőt hidegnek. Már az első pihenőnél meg kellett szabadulnom egy pulcsitól, a kabátomat néha így is túl melegnek éreztem. De volt, aki egy pólóban nyomta, Eric, nem fagysz meg? A torta Mr. kim kezében nem csalás, nem ámítás. Fölvittük a hegy tetejére, azaz majdnem a tetejére. Ugyanis CC szülinapja volt nemrég. CC és Danae összeházasodtak karácsony előtt, ez miatt is gratulálni kellett :D. Szép környéken mentünk, egyik részen a tengerre is rá lehetett látni, ugyanis nagyon közel volt.
A hegy tetején vannak a címben említett szélkerekek. Ugyanis a hegy tetején szeles idő szokott lenni, és jó szolgálatot tesznek a masinák, áram-termelés szempontjából. Ausztriában is gyakoriak, sőt, már nálunk is kezdenek elterjedni. Ennyire "testközelből" még sosem láttam őket. A csúcshoz közel volt egy nagy, hómentes tisztás, ahol leültünk enni. CC-t és Danae-t felköszöntöttük.
Ramen-főzés sem maradt el, a tényleges csúcsra is fölmentünk. Hóember!!! :))) Sojuman rárakta a kalapját, hogy meg ne fázzon a feje szegénynek XD.
Egymás fürdetése a hóban...
Viszont mikor hosszabb időre megálltunk a lábujjam nagyon elkezdett fázni, ami nem azért volt, mivel beázott a bakancsom. Nem tudom, mi okozhatta, de mikor elindultunk lefelé, akkor már megint minden jó volt, mivel mozogtunk.
Gyorsan leértünk. Ilyen havas időben az ember vágyakozik azután, hogy visszamehessen a gyerekkorba, ugye, Eric?
A buszon kezdetben mindenki punnyadt. Egy kicsit dumáltunk, de mindenki elaludt, én is. Mosdószünet után megindult a norebang-buli, ami feldobta az embereket. Hamar megérkeztünk Jamsil-ra, nem úgy, mint múlt héten. Most se hóakadály, se dugó nem volt. Bár vasárnap este tuti lesz, mikor az emberek utaznak haza Yongpyeong-ról, síelésből... Istenem, de nem volt kedvem hazajönni, el lehetett volna tölteni a vasárnapot is, mmondjuk a tengernél. De sajnos semmi sem tökéletes... Ha az ember elutazik Szöulból vidékre, akkor mintha a mindennapi gondokat is maga mögött hagyja, felszabadul.
Visszatérve Szöulba azonban a szorongás visszatér. Tudom, le kéne szoknom az idegeskedésről, szerepelt ez az újévi fogadalmaiam között, de akkor is (most pl. észrevettem, hogyha kevésbé görcsölök, akkor jobban tudok koncentrálni a teendőkre). Mert hétvégén az ember azokkal van, akiket kedvel, akikkel jól érzi magát, nincs a harc, hogy megfeleljünk, teljesítsünk... Szöul (és egész Korea is) azonban egyfajta stressz gócpont. Mindenki siet, rohan, teszi, amit tenni kell. Viszont hétvégére a mindennapi stressz nagyon le tudja meríteni az embert.

Kínai délután

Egy kínai pár készül házasodni, a srác osztálytársam, a csaj is a BioNano-ban dolgozik.Mennek vissza télen Kínába, ott lesz a szertarás. Ez alkalom ürügyén ma este egy kínai délutánt rendezett a gyülekezetünk, az egyetem kínai diákjainak közreműködésével. Yunho, a lelkészünk jött értünk három előtt egy templomi kisbusszal, és vitt az esemény színhelyére. 13 ember ült a járműben, "sok jó ember kis helyen is elfér" stílusban. Amikor megérkeztünk, a kínai diákok már nagyban főztek, aprítottak. Én is beszálltam segíteni, rám ragadt a vidámságuk, és a lelkesség, amivel dolgoztak. Nagyon aranyosak voltak, bár több kínaival jóban vagyok, de nem a többséggel nincs annyira közvetlen kapcsolatom.
A termet is szépen feldíszítették, ami főleg Jin érdeme volt. Léggömbök, művészien kialakítva :). Gyermeki énem még mindig szereti a léggömböket, tudom, javíthatatlan vagyok :).
A kínaiak ezerrel főznek :) Élveztem az aprítást, még a számomra szokatlen dolgokét is.
Én is élveztem a munkába való bekapcsolódást. Asszem, lótusz... Én aprítottam!!!!!Első fogások. Gőzölt zsemle gyúrás!!!!Totál ledöbbentem, mikor egyik csaj a sűlő csirkébe kólát tett! Olvastam róla, de röhogtem az egészen.És most élőben látom. Hát annyira rémes nem is lett :). Kissé bizarr :S. Pár gyerek is volt, próbáltam hajtogatni nekik (sikertelenül, az sosem ment) de a rajzoltam is, és az sikert aratott körükben! :)
Connie kínai ruhában :)
"Na mi lesz ? Együnk má'?" XD Jól néznek ki legtöbben, szép színes dolgok XD. Erre mondaná Thana, a színek öszhatása nagyon szép. Ezáltal érdemes megkóstolni a kajákat. Vagy épp ellenkezője is megállapítható: olyan szépen mutatnak, hogy nem is szabad hozzájuk nyúlni... Annaj meg mi értelme?
Chen Lu mesélt kicsit a kínai kultráról, kajákról, ünnepekről, dekorációkról. Érdekes dolgokat mondott. Ezután mandu gyúrását mutatták meg nekünk. A manduról már meséltem, a koreai kajákat bemutató fejezetben. Hús és zöldhagyma keverékét töltöttük bele, enyémek elég bénán sikerültek, de azért belejöttem. A chseok-os tteok-jaimnál jobban sikerültek, de még van mit fejlődnöm. Hiába, nem vagyok olasz, aki raviolit tudja gyúrni. Orosz sem, hogy a pelmegyit el tudjam készíteni XD.
Aztán kezdődött az "ereszd el a hajam", mindeki azt kóstolt meg, ami szimpi volt. A fafülegomba, tofuból készült tészta, az a zöldbab szerű izé pl. nekem szimpi volt. :). De itt látszik, mindenki jó étvággyal tömi a majmot.
A gyerekek és a gőzölt zsemle. A jobb szélső kislány nagyon aranyos volt, felkaptam, cipletem kicsit, élvezte. Ölembe is egész sokáig ült. Ilyenkor elfog a vágy: szeretnék gyereket :). De most nem lehet :(. Húr nélküli gitár XD
..és végezetül egy csoportkép. Gyümölccsel és kekszel megpakolva indultunk haza, csapódtam pár kínaihoz, egy darabig együtt mentünk. Nem volt közel a suli, de kellett a kis séta, hogy ne feküdje meg a gyomrom a kaja.
Bizonyíték arra, hogy a léggömbök nemcsak nekem tetszenek. Talán az ilyenből nem lehet kinőni soha??? Lehűlt az idő, nagyon hirtelen, fúj a szél, talán, hogy lefújja a maradék falavelet? Az utca mentén platánfák álltak, nem is emlékszem, hogy a platánoknak ekkorára megnő a levelük! Mivel tényleg, egy ember teljes arcát eltakaró álarcot lehetne belőlük csinálni. Jól éreztem magam ma este. Futás közben azonban leesett, hogy valami furcsaságot is lenyeltem ma este... Ráharaptam egy csillagánizsra, amivel egyik húst ízesítették, és az egészet lenyeltem! :S. Fura ízhatás, az ánizs inkább sütibe való. Illetve a Kofola (szlovák ánizsos "kóla", annyira nem rossz) nevű lötyibe XD.

Köszönet a gyülekezetnek az esemény megszervezését, illetve a kínai diákoknak azt a nagy főzést-sütést, amit lenyomtak, és igyekeztek rekonstruálni konyhájukat, főzési kulturájukat! Köszönet ezen kívül a másik templomnak, hogy helyet biztosítottak az esemény lebonyolításában. Jin-nek és társainak a csodás dekoráció összeállításában. Chen Lu-nak az érdekes előadásért. És nem utolsó sorban mindenkinek, aki eljött, és részt vett ezen eseményen!

Egy "kissé" rendhagyó szenteste

A Megváltó születésnapja alkalmából elmentem Itawonra, ugyanis az egyik túracsoport tagjainak karácsonyi bulit szerveztek!!! Előtte megpillantottam Yaksunál, az aluljáróban egy butikot. Találtam egy pulcsit, ami megtetszett, nem hagytam ki:).
SzóvalItaewonon egyik barátőmmel, Helennel találkoztunk(előző nap lefixáltuk), aki koreai, informatikát tanít. Nagy világjáró, körbejártuk kissé Itaewont (ha több időm lesz, és kijutok oda, bemutatom, klassz hely), megmutatta nekem az európai kajáldákat. Majd beültünk egy kávézóba teázni, ahol eldumáltunk kicsit a kinti életről, melónkról.
Sietnünk kellett, hétre oda kellett érnünk. Még nem voltak készen, léggömböket raktunk a plafonra (felragasztottuk). Azaz felpumpáltuk, és felragsztottuk. (nem héliumosak, csaltunk picit :P) A buli egyik haverom, Jinsu hozzátartozójának éttermében volt megtartva. Egy csomó ismerős volt, annyira örültem nekik!!! A rég nem látottaknak főleg! De újak is jöttek bőven:)



Sandy csak kis időre ugrott be, hiszen hamarosn indul a gépe délre!!! Malajzába:). Hát kicsit irigylem, a meleg miatt. Ugyanis mínusz 10 alá ment jelenleg a hőmérő higanyszála...
Hamarosan szervírozták a kaját, büfé-szerűség volt, mindneki azt ehetett, amit akart, nagy volt a választék. Hát, halál a diétára :S. Ok, holnap folytatás, na jó, nem, de vigyázom pár napig a kajával, beszéltük egyik sráccal...

Mint láthatni, saláták, lasagna is volt, emr rizsgolyók, pipi, pitába tekert zöldséges pipi vagy boci, szendvicsfélék. Na és töménytelen koreai nasi... Piákat nem is említem, de a sangria(a spanyol gyümölcsbor, nem erős) nagyon jó volt. De a sört dobozokban hozták folyamatosan... Becsszó vigyáztam vele!!!A kaják utánpótlása is folyamatos volt:), hisz jöttek-mentek emberek, és gyorsan elnyelte a sok gyomor őket:)
Koncert is volt, egyik srác bandájával játszott, country-t, meg blues-t:). Közösen karácsonyi dalokat énekeltünk, annyira megvolt ahangulat: ) Élveztem, hiszen nagyon szeretem ezt a zenei vonalat. A diszkókat nagyon utálom, a tucctucc miatt, sosem voltam, na jó, egyszer-kétszer, de nem szerettem meg. De az ilyen koncertes (vagy karaokés) bulik nagyon bejönnek!!!
Karácsonyi dalokat is énekeltünk közösen:) Gitárkísérettel nagyon ott van:)))


Néhány bulis fotó, a koreai barátokkal, haverokkal (plusz az új ismerősök):

Az alábbi kishölgy egyik kedves barátnőm, Mia unokahúga:). Sokan akartak egy közös fotót vele, itt Harry kapta föl:) . Bájos kiscsaj:).
Búcsú:). Eric tartozéka a fejfedő, nélküle alig ugrott be, hogy ő az. Majdnem lenyúlta az én sapkámat is:). Kicsit vasutas-stílus, nem?
Klassz szentestém volt:). Tényleg élveztem, a klasszul sikerült vizsgáim csak fokozták az örömemet:)! Nem baj, hogy idén lemaradtam a bejgliről:) Ez az amerikai karácsony kárpótolt, és adott egyfajta hangulatot:))))
Hazafelé egy ismeretlen ember kellemes ünnepeket kívánt. A metróről leszállva vietnámi osztálytársaim integettek hasnló megjegyzésekkel:). Szóval valahogy más ez a karácsony, mint a többi. Mégis így máshogy is lehet az embernek szép ünnepe, nem? Persze abban szerencsém van, hogy sok sorstársam van. Meg helyiek is járnak túrázni. És sok emberrel összebarátkoztam.
Na ok, még egy fotó a (mű)fenyőről is:). Kellemes Ünnepeket valmennyi ismerősömnek!!!! Sok ajándékot, még több szeretet, nyugodt mézeskalács-és szaloncukor-ropogtatást mindenkinek! Szilveszterre meg kellemes bulit és gyors detoxot! :)))) Újévre meg sok sikert mindenkinek!

Esti laboros gondolatok

Ez a szeminárium, még a kekszek ellenére sem jött jókor :S. Ugyanis órám után a tanár mondta, hogy részt kell vennünk rajta. Bár osztottak némi kekszet- uzsonna megoldva, vacsizni úgysem szoktam, de akkor is. Most rohammunka van részemről. Be akartam fejezni kísérletem egyik szakaszát, remélem, jó dologra jöttem rá :).
Hamarosan megyek a találkozóra, ugyanis megyünk Mindungsanra, tradícionális falu, táncbemutató, hagyományos koreai piac. Kis kieresztés.
Tegnap amúgy filmes esten voltam, a Thelma and Louise-t néztük meg egyik kedves ismerősömnél. Este, kimerült, kedvtelen, tipikus kép. De hamar jobb kedvre derültem, mikor egyik haveromat pillantottam meg :). Akit relatíve régen láttam. Új emberek is voltam. A megálló egy plázánál nyílt, a karácsonyi dekoráció miatt leesett, nincs már olyan messze...
A "házigazda" kitett magáért, zöldsalátával, csirkéve, krumplival várta a bandát, és mi is hoztunk. Énnekem csak rágcsálnivalók vásárlására volt időm, de nem volt nagy gond abból. Egyik srác viszont egész csirkét vitt, bébizellerrel töltve :). Kicsit visszaadta a vacsi az otthoni ízeket. Csak egyes csajok megőrültek Briteny-ért, akit én még mindig nem bírok :S.
A film is tetszett, bár nem néztem végig, de akkor is a régi zenék, egyebek... nagyon bejött. Ha máskor szervez, ott leszek. Ha nem lesz más teendőm...

Ma szülinapoztunk a laborban. Ugyanis két kollégám is ünnepelt. Én előzőleg felköszötöttem őket némi csokival. Amire ráírtam koreaiul, hogy "Boldog szülinapot" (Éljen a Google Transator :) ). Az utóbbinak szerintem jobban örültek :). Egy közeli olasz kajáldába mentünk. Tudni kell, hogy a kollégáim, ha enni indulnak, úgy jelzik nekem: "Eva, páb", azaz "gyerünk enni". A páb szó kaját jelent. Most meg mondta egyik srác "spagetti" Mire én: "Italian páb" :). Nevettünk.
Menet közben mondták, menjek fel az ünnepeltekkel a kajáldába, mert ők máshová mennek. Hát emntek is, tortáért :). Főnököm is hamarosan jött. Meg a srácok is, hozták a tortát, amit a spagettik, rizottók után elpusztítottunk. A koreai torták amúgy érdekesek: piskóta, sok hab, némi gyümölcs. De nem rosszak, de egyesek elég "semmilyen" ízűek.

Az ünnepleltek:))

Eszembe jutott egy vicces szülinapos sztori, főnököm szerint "bosszú". Lassan két éve történt. A barátomnak szülinapja volt, amikor rám volt bízva a torta beszerzése: csokitortát vettem, mivel én azt szeretem legjobban (azaz épp az volt a legszebb). Aztán jött az én szülinapom. Barátom legjobban a diótortát szereti. És mikor az én szülinapomra került sor, ő azt hozott nekem. De kb olyan ez, mint egy semleges mutáció. Nem baj, ha a másik, azt is szeretem, ha nem is a kedvencem :).
Na lassan lejár a végső lépés, és kísérlet mára felfüggesztve, irány a talihely :). Vasárnap újra meló... Aztán negyedéves vizsgák, lehet, egy konferencia, zsúfolt...:)