"Apámtól örököltem" -magyarra fordítva... :) :) Szerintem vicces, egyedi, és kreatív.
Tavasszal PSY-nak megjelent egy dala, a "Father" , ami egy komolyabb dal. Ez nem volt tipikus PSY dal, viszont nekem tetszett. Az énekes az apjának/apjáról írta, összefoglalta a gyerekkori élményeket, kamaszkori konfliktusokat, a munkahelyi stresszt, a gyerekek kirepülését. Aztán megköszöni az apjának azt, amit a családért tett. Legalábbis a klippből ez jött le.
A mostani dalra visszatérve: Mind a szám, mind a klipp tetszik. Bírom, hogy PSY gyerekként, felnőttként, és ajusshiként is szerepel. A táncok sem maradnak el. Bírom PSY táncait. Emellett a dalban elég sok angol szöveg van, így a koreaiul nem tudó emberek is nevethetnek.
Pont ezt bírom PSY-ban, hogy többféle zenei stílust tud, nem egy tipikus k-pop előadó, nem azt a tipikus, uniformizált "rágógumi-pop"-ot nyomja, amitől herótom van (sosem bírtam a k-pop-ot igazán). Egyéni színfolt a helyi zenei életben :).
Tavasszal PSY-nak megjelent egy dala, a "Father" , ami egy komolyabb dal. Ez nem volt tipikus PSY dal, viszont nekem tetszett. Az énekes az apjának/apjáról írta, összefoglalta a gyerekkori élményeket, kamaszkori konfliktusokat, a munkahelyi stresszt, a gyerekek kirepülését. Aztán megköszöni az apjának azt, amit a családért tett. Legalábbis a klippből ez jött le.
A mostani dalra visszatérve: Mind a szám, mind a klipp tetszik. Bírom, hogy PSY gyerekként, felnőttként, és ajusshiként is szerepel. A táncok sem maradnak el. Bírom PSY táncait. Emellett a dalban elég sok angol szöveg van, így a koreaiul nem tudó emberek is nevethetnek.
Pont ezt bírom PSY-ban, hogy többféle zenei stílust tud, nem egy tipikus k-pop előadó, nem azt a tipikus, uniformizált "rágógumi-pop"-ot nyomja, amitől herótom van (sosem bírtam a k-pop-ot igazán). Egyéni színfolt a helyi zenei életben :).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése