2015. november 12., csütörtök

Csak úgy

Az őszi levelek még mindig nagyon szépek, de sajnos most hétvégén nem tudom őket élvezni őket. Egy konferenciára kell menni, poszter  ügyében (nem bírom ezeket a hétvégi konferenciákat).

Hétfő éjjel 11 után kopog az ajumma egy másik lakásból, én már félálomban voltam. Valamit mondogat nekem koreaiul, és kiderült,a  vasárnapi maratonra jött meg a rajtszámom, a csippel, dzsekivel. Emellett valami népszámlálásos dolgot kellett kitölteni, háát, nehéz szülés volt. Majdnem éjfél volt, mire elaludtam, aztán másnap reggel meg mennem kellett a kórházba konzultációra. Tudom, koreaiak inkább éjszakai életet élnek, de az az éjjel 11 utáni zavarás kicsit durva volt. Aztán kedden lett egy "baleset". Nem volt gond, csak annyi, hogy a -80 fokos fagyasztót rendeztük, és némelyik doboz belefagyott a tartójába, és úgy kellett őket kibányászni. Egyszer becsíptem az ujjam, kicsit fájt, de nem volt vészes.

Próbálok pozitív lenni, mindennel kapcsolatban. Most már nem próbálok mindenkinek megfelelni. Lemondtam a Spartan Race-t is, szerencsére beugrott helyettem más. Az a helyzet, hogy nem éreztem magam késznek rá, de máskor megpróbálom :). Agyalok több dolgon: szeretnék még egy maratont a márciusi előtt, egy holdújéves utazást is tervezek. Vannak álmaim, terveim, minden szempontból, és remélem, jó fognak elsülni :).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése