Szomorú idő van, megint. Tudom, a tavaszhoz hozzátartozik, néha kell egy kis "tavaszi eső", de ilyenkor csak aludni tudnék. Futni sem volt kedvem most, vasárnap reggel. Tegnap későn értem haza, majdnem éjfél volt, mire ágyba keveredtem. Ráadásul rosszakat álmodtam egy koszos-rumlis kolesz- szobáról, meg egyebekről. Én is voltam koleszos, méghozzá hét évig. De azért olyan gusztustalan mocsok nem volt a szobámban soha, mint most álmomban. Annak ellenére, hogy nem én, se nem a szobatársaim sem voltak valami pedáns emberek. Szerettem koleszban lakni, de most már nem tudnék. Elég alkalmazkodó voltam/vagyok, de most már nem menne az ilyen fokú másokhoz való igazodás. Persze, ha az ember megtalálja a megfelelő társat, az más. Viszont az utolsó másfél koleszos évemben különösen zavartak a szobatársaim, hogy éjjel tanultak/filmeztek, nappal aludtak. Vagy épp nem segítettek, amikor roomcheck-re a szobámat takarítottam, sőt, az egyik csaj összeokádta a WC-t (amit aznap este tettem rendbe)...
Esik az eső, álmosító idő van. Tudom, örülni kell, hogy nem tegnap volt, és így a kirándulás is jól sikerült, de ilyenkor nincs kedvem semmihez. Így hát naplót írok, pótolom az elmaradt bejegyzéseket. Be kellene köttetni a lakásba a hálózatot, de egyrészt, nincs értelme, mivel csak aludni járok szinte haza.... Viszont akkor otthon is tudnék kockulni. Csak egyelőre nem volt rá energiám.
Cikkeket írtam (írok) az elmúlt időszakban, próbálom befejezni pár munkámat. Remélem, sikerülni fognak, és elfogadják őket mielőbb. Megtanultam, ha az ember úgy áll neki egy munkának, hogy sikerülni fog, akkor nagyobb eséllyel úgy lesz. Meg azt is, kudarc esetén tilos feladni. Otthon rengeteget hallottam ezt, Főnökömtől is, és gyülekezetben is ezt mondták egyszer ezt. Próbálom magamnak ezt sulykolni. Voltak, vannak és lesznek is olyan élethelyzetek, amikor nem sikerül valami, nem csak az illetőnél. De ha épp az embernél fennáll ez az állapot, akkor rossz azt érezni, hogy csak velem kegyetlen a sors... Kitartásra szükség van, szerintem az megvan nekem :) :). Még mázli, hogy sportolok :) :).
Imádok a Tancheon- folyó partján futni, jól kiépített, rendesen ki van világítva, és még sötétedés után is sokan futnak ott. Bár az egyetemtől majdnem 2km-re van, de legalább addig is bemelegítek :) :).
Esik az eső, álmosító idő van. Tudom, örülni kell, hogy nem tegnap volt, és így a kirándulás is jól sikerült, de ilyenkor nincs kedvem semmihez. Így hát naplót írok, pótolom az elmaradt bejegyzéseket. Be kellene köttetni a lakásba a hálózatot, de egyrészt, nincs értelme, mivel csak aludni járok szinte haza.... Viszont akkor otthon is tudnék kockulni. Csak egyelőre nem volt rá energiám.
Cikkeket írtam (írok) az elmúlt időszakban, próbálom befejezni pár munkámat. Remélem, sikerülni fognak, és elfogadják őket mielőbb. Megtanultam, ha az ember úgy áll neki egy munkának, hogy sikerülni fog, akkor nagyobb eséllyel úgy lesz. Meg azt is, kudarc esetén tilos feladni. Otthon rengeteget hallottam ezt, Főnökömtől is, és gyülekezetben is ezt mondták egyszer ezt. Próbálom magamnak ezt sulykolni. Voltak, vannak és lesznek is olyan élethelyzetek, amikor nem sikerül valami, nem csak az illetőnél. De ha épp az embernél fennáll ez az állapot, akkor rossz azt érezni, hogy csak velem kegyetlen a sors... Kitartásra szükség van, szerintem az megvan nekem :) :). Még mázli, hogy sportolok :) :).
Imádok a Tancheon- folyó partján futni, jól kiépített, rendesen ki van világítva, és még sötétedés után is sokan futnak ott. Bár az egyetemtől majdnem 2km-re van, de legalább addig is bemelegítek :) :).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése