Húsvét napjára plusz a tavaszi campus

Kívánok mindenkinek Kellemes Húsvéti Ünnepeket!!!
Gyerekkoromban a karácsonyhoz hasonlóan a húsvétot is nagyon vártam, nemcsak a csokoládék utáni kutatás, hanem a tojásfestés miatt is. Mindig szerettem tojást festeni :), alkotgatni. Emlékszem, valaha a csokinyulakat, sőt a főtt tojásokat sem voltam hajlandó sokáig megenni. Egy kedves emlék kamaszkoromból: A német írásbeli nyelvvizsgám is húsvéthoz köthető. Másodikos gimis koromban húsvét előtt nem sokkal mentem belőle. Akkor kaptam egy nagy piros csokitojást. Megfogadtam, hogy addig ehhez nem nyúlok, míg a nyelvvizsga eredményét nem tudom. De akkor vagy bánatomban, vagy örömömben kezdem meg. Hát, örömömben csokiztam ünnepek után:).
(Angol írásbelim a szalagavató napjához köthető, a szalagavató előtt írtam, és akkor sikerült....Közös emlék: a sikeres írásbeli nyelvvizsga mindkét esetben maga után vonta a sikeres szóbelit is :) )
A gyerekkori tojásfestések, rokonlátogatások, néha kirándulgatások jelentették a húsvétot gyerekként. De régen volt. De azt mondom, mint karácsonykor: családi ünnepem még sok lehet :).

Idén sem maradtam tojások nélkül. Az én húsvéti tojásaim:
A campus ilyenkor csodálatos, bár a cseresznyefák már elvirágzóban vannak. Öröm ilyenkor reggeli a futás (immár a második mókust nem sikerült lefotóznom, mivel nem volt nálam gép). Csak a laborban ilyenkor kínazsnvedés, mivel az ember kívánkozna a szabadba, a Bukhansan, Kwanaksan vagy akármelyik hegy gerincére:S. Néhány fotó:

A kolesz és a sportpálya egy erdő mellett van, mint meséltem, a campus legmagasabb pontján. Ilyenkor boldognak érzem magamat, hogy itt lakom. Bár esős, hideg estéken nehezen szánom rá magam a 15 perces kis sétára, ami a kolesz és a labor közt van, de amint elérem a magasabban fekvő részeket, mindent feledtet velem.

Mi az, hogy "Erdő mellett nem jó lakni?". Igenis, a legjobb hely, az ember madárcsicsergést hallgatva végezheti reggeli futását :D!


Út a campus felé.

Tavaszi virágok tömkelege:).

Ha már húsvét -emlékek

Két éve ilyenkor még az ELTE-n voltam végzős. Elkapott a kreatív szellem a tavasz érkezésével :). Ezeket akkor gyártottam a pesti koleszomban :))).

Vízfestékkel dekorált tojások, plusz lenyúltam pár levágott aranycserje-ágat az akkori koleszom udvaráról :D. (Becsszó, tényleg nemég ritkították őket!)Ezt a nyúl egy dobozos sör csomagolása :D.
Ezen nyulacskák ajándékba készültek, sikert arattak :).

Mentolos capucchino?

Nemrég pillantottam meg a Seven-Elevenben. Lehet, hogy már meséltem a Seven Elevenről, egyfajta (állítólag nemzetközi) kisközért-lánc, olyan, mint otthon a pl. CBA. (legenda szerint 7-11ig van nyitvatartva) Azért emlékezetes, mert először még nem tudtam róla. Emlékszem, pár hete voltam Koreában, és írták nekem, hogy a "Seven-Eleven"-nél találkozunk. Én meg azt hittem a metrómegálló 7-11 kijáratok mellett. :). És pár hétre rá rájöttem, hogy mi az valójában.

Először azt hittem, rosszul látok, vagy valami hallucináció áldozata lettem. De kiderült, nem csalás, nem ámítás, valóban mentával ízesített capucchino. Koreában a Seven-Elevenben, ABC Mart-ban, Family Mart-ban meg egyéb kisebb üzletláncokban hatalmas választék van ezen dobozos tejtermékekből, kávéból. Mentolos csokit már ismertem, (After Eight) és imádom is, de mentolos capucchino... Persze ki kellett próbálnom. Nekem bejött, érződött a mentás íz, és a csokihoz hasonlóan ment a hideg cappuchino ízéhez. :)
Vasárnap húsvét, újabb mérföldkő (3 hónap és irány Európa!!!). Bár piros tojás idén sem lesz, mivel Koreába nem szokott eljutni a nyuszi, de azért egy jó kis túrával (SHITY csoport) meg fogjuk szentelni :D!

Viccet félretéve: "Koreában a húsvét a templomok falain belülre korlátozódik" (nem saját idézet, de nagyon is igaz), nem ismerik hivatalosan, csak a keresztények. Tavaly húsvét vasárnapján (és hétfőn is) a suli előtt osztogattak főtt tojásokat, de boltokban nincs jele, hogy a karácsony után a másik legnagyobb keresztény ünnep közeledik. Bár ki tudja, talán egyszer meglátják az üzletet a csokoládéban is. :S.

A nap képe (bár szombaton készült) -gingkofák így néznek ki most!! A télen csontvázként alvó fák (CC mondta, hogy télen olyanok a fák, mint a csontváz) most felébredtek és kezdik magukra ölteni zöld ruhájukat :).

Vizsga után

Az egyik midterm elmaradt, a pénteki, de most túlestem, amiből volt. Ment, úgy érzem, nem lesz gond. Csak az előadások valahogy nem adják meg azt a fílinget, mint előző félévben. Többen vagyunk órán, ez a baj gyökere. Előző félévben nagyon élveztem, hogy prezit kell csinálnuk, összedolgozunk néha. De most ez nincs, magyarázat, hogy sokan vagyunk.
A pénteki előadásomat külön utálom, mivel egyrészt sokan vagyunk, másrészt, minden órán más tanár, és a jegyzetet, ígérik, hogy továbbítják, de az ígéret legtöbbször beválthatalan marad, de majd beszélünk azzal, aki ezen tárgyért felelős. Meg legtöbben tényleg szörnyen magyaráznak, csaponganak, vagy éppen, mintha egy rosszul hangolt rádiót hallanék, még jó, hogy nem recseg. :D
Nem panaszkodni akarok, de ez van. Hiszen a túracsoportban mindenki nagyon rendes velem, és az istentiszteleten is megismerkedtem egy csomó jó fej figurával, tegnap egy pasas is ott volt, akivel összefututtunk egyik Bukhansan túrán. Régen voltam Bukhansan-ban, de húsvétkor megyek :).
Apropó, istetisztelet: Csak nem értem, miért van az istentiszteleteken, hogy mikor a lelkész mondja Isten vagy Jézus nevét, bekiabálja, hogy "ámen"-ezt annyira mesterkéltnek tartom! Meg a koreai imádkozásról is elmondható ugyanez, mikor zongora -kísérettel, és a pap kiabálva, hadarva mondja a szöveget.
Ettől függetlenül nem rossz dolog, el fogok járni, amikor csak tudok. Meg túrázni is. Túrázáskor leglább érzem, hogy magamért kedvelnek. Sok melóm van még, de kibírom. Már vágyódom haza.
Most találtam a múlt heti istetiszteletről ezt a két fotót. Mikor bemutatkoztunk, és valami áldásféle.

Nem panaszkodásképp mondtam el ezt, elnézést kicsit keserűre sikerült a mostani írásom. Csak valahogy le kellett ezt írnom most. A humorom most elment, remélem, csak ideiglenesen.

Ha valóban beköszönt a tavasz -Tavaszi virág ünnep Szöulban

Koreában, mint meséltem az ősz és a tavasz a legszebb időszak. Nyár esős, tél hideg, tehát sok választás nincs :). A tavasznak is legcsodálatosabb része, mikor virágoznak a cseresznyefák, hasonlóan Japánhoz. Mivel ez az időszak általában verőfényes, napos, emaitt az emberek előszeretettel járnak ki a természetbe.
Ezt tettük mi is Minoval, aki kolléga-haver és most már osztálytárs is. (most kezdte a graduate, vagy mesterképzést). Jó fej srác, nagyon kedvelem, bár néha túlzottan ambíciózusnak tartom. (ok, én is az vagyok, de ő rámver még vagy 100 körrel :))) ) Kapóra jött, hogy egyik midtermünk elmarad, és gondoltuk, belefér az időnkbe ez a pár óra "lógás". És fotózásra alkalmas idő ez, fotózni én meg imádok. Úgy volt, hogy két ismerős még jön, de ők lemondták. Yeouido szigetére mentünk, amiről mondtam, a Han folyó egy nagyobb szigete. Ott minden évben megszervezik cseresznyefa-virágzáskor a tavaszi virágok ünnepét. Itt rengeteg cseresznyefa (mint sok helyen) van. Tavaly totál örültem, hogy hurrá, majd nyáron olcsón lehet kapni, és jött a pofára esés, hogy csak díszfa...
Útközben, Már Yeouido-n.
Mino vicces napszemüvege, hozzá illik:))).
Szóval hamarosan elértük a virágzó cseresznyefákat :))).
Pár iskolás lány lekáderolt, mivel házi feladat, hogy intejút készítsen egy külföldivel. Hát teljesítettem is kis gondolkozás után, ne legyen gondjuk erre :). Mondtam koreaiul, mikor kérdezték, honnan jöttem "hángári szárámyejó" -azaz magyar vagyok. Nagyon tetszett nekik :). Csak alapkérdéseket tettek fel, szeretem-e Koreát, meg hasonlóak. Azért volt a rövid gondolkodás, mivel a misszionáriusok jutottak eszembe... Vagy a "húdemenő, dumáltam egy amcsival"-emberek.

Egy közös fotó búcsúzóul:

Tulipánok- Nemcsak Hollandiában:). A mosoly onnan is ered, hogy a tulipánokról eszembe jutott a kölyök (már kamaszodó) Bobi, aki annak idején leharapta a kertünkben tulipánok bimbóját... (persze azután elkerítettük az virágokat) Valahogy a tulipánok láttán mindig a kutyus ugrik be azóta, azaz a bűnbánó tekintete...
:))))



A National Assembly épülete.
A sétánkat egy 7 gramms nevű kávézóban zártuk le. Mint diák, én nem nagyon járok ilyen helyeken, mivel nem túl olcsó. Ennek ellenére most jól esett, isteni szendvicset ettünk, illetve a jeges zöld teás latte, amit ittam, nagyon bejött (zöldteát nem mindig iszom meg, de fagylalt, latte, vagy süti ízesítésére kiváló!). Vicces, hogy a szendvicseket kettévágva árulják, de praktikus is így jó esetben az ember meg tudja kóstolni a haverja választását is. Hogy bibí, az enyém sokkal jobb:))). Ok, egyikre sem volt panasz. Az általam választott csirkés, és az ő sonkás-sajtosa is szuper volt-bár saját bevallása szerint neki az ízlett jobban, amit ő választott:). Viszont zöldséggel egyikben sem spóroltak, pluszpont:).

A vicces napszemüveg van, akin jól mutat...
De van, akin kevésbé...

Ilyenkor imádom Szöult :). Kár, hogy a cseresznyefa- virágzásnak hamar vége lesz. Múlt héten többen is megnézték Yeouidot ismerőseim közül, reménykedvén, hátha, de még nem volt semmi. Most meg varázsütésre minden kivirágzott:). Tavaly is ellátogattam ide, de míg Koreában vagyok, nem hagyom ki! :))).
Hogy tudnék-e itt élni, nem tudom. Nagyon szeretem, de nagyon nehéz is. Egyrészt, én vagyok a suliban az egyetlen európai diák, már mondtam, néha egyfajta "rút kiskacsa-fílingem". Mint kamaszként, akármennyire is érzem, sokan kedvelnek. Néha azt érzem, idők végezetéig is ellennék itt, bár vannak olyan percek, mikor úgy érzem, legszívesebben felpattannék az első gépre, és lelépnék... Mindenesetre, ha úgy adódik, hogy életem következő állomása újra Európában lesz, vissza tudnék szokni -mondtam nemrég Cat-nek, mikor Yeonsu-ban voltunk. De hozzáteszem, lenne pár dolog ami nagyon hiányozna innen.

Dirty memories (mocskos emlékek) -Iszapfesztivál Boryeongban

Tavaly nyáron óriási émény volt, mikor elutaztunk a Climbing in Koreával (egyik túracsoportom) Boryeongba, a sárfesztiválra. Jó sok embert megismertem, barátkoztam velük össze. Szóval nagyon jó volt, eveztünk előtte a tengerben. Most nézem a dátumokat, sok túracsoport már hirdeti a kirándulást oda. De az a baj, hogy idén július 16-24ig lesz, amikor én már Európában leszek (és augusztus 10-12 közt tervezem a visszatérést Ázsiába). Nem panaszkodom, hiszen ez a konferencia az álmom volt, ami most teljesül. Meg majdnem egy év után újra látom az otthoniakat, akik már nagyon hiányoznak, és ez a két tény kárpótol. Meg még ott a jövő nyár is :))).
De azért bemutatom most, de nem kizárt, ha még egyszer odavet a sors, akkor sem hagyom ki, hogy írjak róla.
Szóval Boryeong South Chungcheong tartományban van, és egy hatalmas tengerparttal büszkélkedhet: Daecheon Beach. Évente, júliusban megrendezik a sárfesztivált ezen a tengerparton. Nagyon népszerű esemény, nagy tömeg szokott lenni. Az emberek iszappal kenik be önmagukat, van iszapcsúszda, különféle sáros játékok, színes sár-festés, tengerben pancsolás. Konceretek is vannak, homokszobor kiállítással. Sáros szépítőszereket árulnak, ugyanis az iszappakolás állítólag szépít.
A tavalyi évet azonban most rekonstruálom pár fotóval. Lehet, sokan azt gondolják, nem nagy szám, de nekem nagy élmény volt. Először láttam tengert, megismertem pár jó fej embert (ez rímel :)))). Ha valaki Koreában él, és beleesik a július a tartózkodási idejébe, ki ne hagyja!!!!

Evezős képek:).

A buli területén- Csak ciderrel(ez az üccsit takarja jelenleg) koccintunk :))

Először tengerparton:
Koszosan az igazi!!! -Bár jómagam kicsit be voltam rezelve, hogy a sarat nem lehet kimosni -csak ijesztgetés volt, hát megjegyzem, ki tudtam!!! Csak ugrattak :S
Pancsi, ruhástul-meleg volt a tenger...
Várunk, hogy befessenek színes sárral:
Én nem akartam, de végül engem is odaráncigáltak...
Persze a piros-fehér-zöldet nem véletlenül választottam :)))
Szépek vagyunk :)))
Hoppáááá!
Koreai Swárceneggerekkel pózolós: nem tudtam választani közülük :D! Amúgy tetszik ez a kép:).

Homokszobrászat, ez a polip különsen tetszett :)))
Egy szép naplemente, tenger felett, tudom giccs, de mégsem:) Ok, a belógó vezetékektől eltekintve:)))

Csodás nap volt, az ember koszos volt, és még élvezte is!!! Sőt, az volt a legmenőbb, aki a lgkoszosabb lett, bár ezt a versenyt nagyon nem nyertem meg...
Csak úgy jött, hogy írjak róla. Talán azért, mivel elkezdték a szervezni rá a túrát, többek közt Warren is :). Kár, hogy most nem lehetek ott :(. De nem búsulok, hiszen most van a cseresznyefa-virágzás, hamarosan csodás fotók várhatóak. És a Buddha születésnapja alkalmával rendezett laterna-fesztivál is közeleg! :))))

Fekete nap....

Április 14 Koreában ünnepnap, egyfajta "fekete nap". Ez azt jelenti, hogy ilyenkor a fiatalok összegyűlnek, főleg a kínaiban, és feketebabos szószt esznek tésztával, vagy éppen rizzsel. Ez egyfajta anti-Valentin nap vagy ha tetszik, anti-fehér nap, ugyanis azon fiatloknál szokás, akiknek nincs párjuk. (kimaradtak a Fehér Napból és a Valentin napból...) Én afféle baráti összejövetelre tudnám hasonlítani, bár ilyen bármikor lehet.
Ennek a kajának a neve jjajangmyeon(짜장면). Jelenleg elég nagy esélye van, hogy tiltólistára kerüljön, egyszer elrontottam tőle a gyomrom, azóta az immunrendszerem speciális védekezési reakciót fejlesztett ki ellene (igaz, a kimcsi és mandu ellen kifejlesztett antitestek már kiürültek). Ezt a kaját el lehet készíteni jól is, meg rosszul is, olyan, mint a bulgogi. Egy jobb (ez nem feltétlenül a drága, pöpec helyet takarja, itt Szöulban sok megfizethető, mégis klassz kis kajálda van) helyen tényleg klasszul el tudják készíteni, de a menza-jjajangmyeon-t vagy menza-bulgogit nagyon nem ajánlom, legalábbis a mi sulink menzáin nem.



Más miatt is fekete a mai nap :(. Pont ma kaptam egy halálhírt...Szomorú egybeesés :(. Az élet néha kegyetlen, az ember egyik percben látszólag egészséges, másik percben támad a rák, a következőben meg lesújt a Nagy Kaszás... Nem családtagról, rokonról van szó, de egy kedves ismerősről. Tudom, szép kort megélt, keveset szenvedett, szép élete volt. De nem tudom felfogni, hogy egyik percről a másikra történt minden... Isten nyugosztalja!