Fények Szöulban 2 - A Cheong-gye-cheon patak partja

Szöul belvárosában van egy kis patak, a Cheong-gye-cheon. Szépen kiépített a környezete, sétálóutcával. Egy átlagos hétköznapon is érdemes végigmenni rajta, mivel nagyon hangulatos. A koreai háború után építették ki, kellemes színfoltja (vagy épp zöld foltja) Szöulnak. Jelenleg, novemberben kihagyhatatlan. Ugyanis, ha valaki emlékszik egy májusi fejezetemre, biztos olvasott a Lotus Latern Festival-ról, a Buddhista utcai fesztiválról Insadongon, amit én is megnéztem. Hatalmas élmény volt. Ősszel is rendeznek hasonló lótuszpapírból készült lampion-kiállítást. Nevezetesen az említett kis patak vízén! Nem tudom, mivel és hogyan rögzítik, de romantikus látványt nyújtanak, amit a vízből kiállva világítanak, és a patak visszatükrözi a csodás színes fényeket. Nem vagyok se nem sznob, se nem kultúrbarbár, de mint legtöbb lány, szeretem a szépet, érdekeset különlegeset. Mióta itt élek, nem szenvedtem hiányt belőle. Emiatt szinte ujjongva vártam, hogy láthassam ezen fesztivált.
Megint sokat tököltünk, mivel pár embernek folyó ügyeket kellett intézni. Addig vettem egy ho-tteokot, amit már említettem előző írásaimban. Sütik ezt a ho-tteokot olajba, amin nekem túl zsíros. Viszont olaj nélkül is, formában, mint a szeptemberben említett halacskákat. Az utóbbit jobban szeretem, ez is olyan volt, nagyon ízlett, kis rizsfánk, fahéjjal töltve. Honosítani kell ezt otthon, tuti lenne rá kereslet XD. Állítólag van zöldteás változata is, de én még nem találkoztam vele. Egyelőre, bár izgatja a fantáziámat.
Szóval végre a vízpartra értünk, ahol már vonzottak a színek, mint az elektromágnes. Piros lampionok fala fogadott, majd egy aluljárón átmenve leértünk a patakhoz, aminek partja már úszott a meleg fényekben.
Ez a vízesés annyira szép kivilágítva! Ez tetszett nekem legjobban, egyik kedvencem
:Ez is nagyon szép volt, másik kedvenc!
Itt a koreai "állatöv" állatai láthatóak: Sajnáltam, hogy ilyen későn értünk oda, a buddhista szentélyek várhattak volna egy hetet, azok nappal érdekesebbek. Kristóffal a végén azon röhögtünk, hogy szinte hegyén- hátán voltak a lámpások, a pisai Ferde-torony, Szabadság-szobor, majd koreai rajzfilmhősök, és végül Superman XD. Őszintén sajnáltam, hogy csak végigrohantuk.
Nagyon hűen mintázta a koreai várfal, vagy valamelyik palota kapuját. Az őrökkel együtt. :)

...és velünk
Hattyúk :).
Király, vagy valami nemesi család gyaloghintója :)Ezek a nyulak is tetszettek, ráadásul mozogtak, mintha egy mozsárban őrölnének valamit :)
Még pár lámpás:) A koreai rajzfilmhősök. Nem ismerem őket.Szabadság-szobor.Ezeket a lámpások is szépek. Ilyent akarok én is! :)Csak mert szép...

Na, ő a Superman, amin Kristóffal röhögtünk XD.Nagy bánatom: Nehéz szelektálni , melyik képet osszam meg. Lehet, hogy még egy fejezetet nyitok e célból. Csak az éjjeli hazajutás volt necces, be voltam rezelve, hogy le fogom késni a metrót. De végül jött, nyugtattak, hogy nem kell aggódni, épségben hazajutottam. Bár a Bundang Line az orrom előtt ment el. Éjfél is elmúlt, mire a koleszt viszontláttam. (Na itt adok hálát az Égnek, hogy a kolit nem éjfélkor, hanem éjjel kettőkor zárják) De csodás, kellemes estém volt, megérte, még az álmosság ellenére is.

Buddha születésnapja

A holdnaptár szerint május elején-közepén tartják Buddha születésnapját. Koreában ez szünnap, a gyerekek nagy örömére. Idén május 10re esett, tavaly egy héttel később volt. Múlt hétvégén már meséltem a hatalmas ünnepről a Jogyesa templom környékén. Viszont Szöul másik jelentős Buddha templomát, a Bonguensát is érdemes felkeresni, ugyanis laterna.kiállítás, illetve programok várják az érkezőket. Bonguensa szintén elég frekventált helyen van, Jamsiltól nem messze. Itt található a koreai World Trade Center, ami szintén ikertornyos, bár az időközben megboldogult BinLaden azt nem fedezte fel. Egy hatalmas pláza, a COEX is itt található. A COEX-ben gyakran szerveznek konferenciákat, külön termek is vannak, tavaly én is részt vettem egy ilyen szemináriumon (épp az esernyő vásárlásával kacérkodtam, és ott kaptam ajándékba egyet :)). Állítólag drága hely, mikor indiai kollégámmal szétnéztünk benne, élveztem.
A szöuli WTC:
A Bonguensához egy forgalmas úton kell átmenni, az ember nem is hinné, hogy mennyire csodás hely ez.
Buddha születésnapjáig egy hétén keresztül egy lampion-kiállítást lehet itt megnézni. Idén csalódtam, mivel tavaly egy zárt térben voltak, és világítottak, idén azonban a templom területén. Jövőre, ha szép fotókat akarok, akkor estefelé kell majd megnézni. Nem baj, még egy tavaszom lesz legalább, akkor ütembe veszem, akárcsak a hétvégi buddhista parádé szombati felvonulását is. Hatalamas tömeg volt, szertartásokkal. Mindenhol színes lámpások lógnak, csodálatos az egész.


Buddha kőbe vésett nyugalma. Egy hatalmas szobor található itt, rengetegen imádkoznak előtte. Kicsit, bár keresztény vagyok, de elkapott a szellem, és köszönetet mondtam Buddhának, hogy itt vagyok, hogy a sors elém sodort pár olyan embert, akik támogattak a céljaim elérésében. Tudom sokan árulásnak gondolnák, de szerintem a különböző hitvilágok megférnek egymás mellett. Ha van Isten, Buddha, Allah, Siva vagy akármilyen ember felett hatalom, nem hiszem, hogy örülnek, ha látják az esetleges ellentéteket, ahogy nekem sem tetszenek az ilyenek.
Árusok is voltak, meg a szerzetesek osztogattak valami tésztás-zöldséges levest ingyen. Nem volt rossz. Kávét, cukrot pattogatott kukoricát is adtak.
Csináltam egy lilás lámpást, tehát jelenleg két lámpás díszeleg a laborban a gépem tetején. Tulajdonképpen miattuk jöttem, tudnék gyártani jó sokat, szép dekoráció lenne az otthoni szobámban is, de nem lehet :(.


Ami most nagyon nagy csalódás, hogy az eső eleredt, meg a lampionok nem voltak zárt térben.

Sajnos most szakad az eső. Tavaly ilyenkor szikrázó napsütés volt, és nagyon élveztem! Pár fotó a tavalyi kiállításról:

De valahogy reggel is érződött"ünnep" mivel a kolesz feletti, és egy kicsit távolabbi Buddha-templomból is hallatszott némi énekszó. De ennek ellenére most is úgy gondolom: A Bonguesát érdemes meglátogatni ilyenkor. Fülledt idő van, szakad az eső...

Fekete nap....

Április 14 Koreában ünnepnap, egyfajta "fekete nap". Ez azt jelenti, hogy ilyenkor a fiatalok összegyűlnek, főleg a kínaiban, és feketebabos szószt esznek tésztával, vagy éppen rizzsel. Ez egyfajta anti-Valentin nap vagy ha tetszik, anti-fehér nap, ugyanis azon fiatloknál szokás, akiknek nincs párjuk. (kimaradtak a Fehér Napból és a Valentin napból...) Én afféle baráti összejövetelre tudnám hasonlítani, bár ilyen bármikor lehet.
Ennek a kajának a neve jjajangmyeon(짜장면). Jelenleg elég nagy esélye van, hogy tiltólistára kerüljön, egyszer elrontottam tőle a gyomrom, azóta az immunrendszerem speciális védekezési reakciót fejlesztett ki ellene (igaz, a kimcsi és mandu ellen kifejlesztett antitestek már kiürültek). Ezt a kaját el lehet készíteni jól is, meg rosszul is, olyan, mint a bulgogi. Egy jobb (ez nem feltétlenül a drága, pöpec helyet takarja, itt Szöulban sok megfizethető, mégis klassz kis kajálda van) helyen tényleg klasszul el tudják készíteni, de a menza-jjajangmyeon-t vagy menza-bulgogit nagyon nem ajánlom, legalábbis a mi sulink menzáin nem.



Más miatt is fekete a mai nap :(. Pont ma kaptam egy halálhírt...Szomorú egybeesés :(. Az élet néha kegyetlen, az ember egyik percben látszólag egészséges, másik percben támad a rák, a következőben meg lesújt a Nagy Kaszás... Nem családtagról, rokonról van szó, de egy kedves ismerősről. Tudom, szép kort megélt, keveset szenvedett, szép élete volt. De nem tudom felfogni, hogy egyik percről a másikra történt minden... Isten nyugosztalja!

"Talpra magyar, hí a haza!"

Ma van március 15. Nemzeti ünnepünk. Tudom, pénteken lesz csak a tényleges ünneplés. De akkor is. Régen szerettem ezt az ünnepet. Ugyanis nem kellett suliba menni. Ha szombatra esett, akkor nem, de egyébként igen, főleg, ha keddi vagy csütörtöki nap volt. Ugyanis hosszú hétvége. És ki az a diák, aki nem örül, hogy nem kell suliba menni? Nem is diák, hanem ufó, hahahahahahaha! Szóval ilyenkor mindig volt valami túra, mióta egyetemi légkörben mozgok.
Pákozd pl. kétszer is. Egyik évben bokáig érő hóban mentünk, felöltözve. Majd következő évben ragyogó napos, meleg idő, virágzó fák, és szinte bele mertük lógatni lábunkat a Velencei -tóba, ok, csak a kezünket:))). Megnéztük az emlékművet, megemlékeztünk. És mindkét évben pizzáztunk Pákozdon, ahol egy isteni pizzéria volt. Ezen két március 15 re szívesen emlékszem vissza, (2006 és 2007) bár az utóbbin kántálták a "táncolj Feri, Búcsúbuli" , mivel 2006 ősze és 2007 tavasza politikailag elég viharos volt. De akkor is, mindig politika-mentesen csináltuk, egyfajta baráti összejövetel.

Aztán rákövetkező években is túrázás volt. Pl. Naszályon barátommal, a kökörcsineket csodálva. Végzősként ettünk a túracsoporttal a Kő-hegyen isteni káposztalevest, amit bár nem szeretek, akkor jól esett.
Idén? Pénteken lesz a lényeg, a Követségre örömmel megyek, hacsak pár órára is, remélem, jó lesz kis magyar dumát hallani. Pont ezért. Ami a mai napot illeti, szoba ellenőrzés miatt volt pár szabad órám, ami feszült várakozás jegyében telt. De azért megkönnyebbülve, hogy rendben volt, némi koreai kaja belefért szobatársaimmal. Meséltem, hogy koleszom a kaja házhozszállítás egyik fő célpontja, meg hogy motoros futárok cikáznak naponta fel és alá a hegyoldalon, nem volt olyan esti futásom, hogy ne botlottam bele volna egy-egybe. Mi most tteokbokkit rendeltünk némi tojásos zöldséggel plusz koreai "álkolbásszal" (ami valójában édesburgonya-tészta, de olyan, mint a kolbász felszelve, kérdezték, tudom-e mi ez), meg valami húsfélét, beazonosíthatatlan csípős izével. Nem drága kaja egy főre leosztva, ráadásul nagyon jó is. Kő papír-ollóval döntöttük el, ki megy le, most nem én lettem a "győztes". :).
Szóval ennek a "kolbásznak" a neve sundae:

Vicces dolog: egyszer, mikor otthon kokárdát vettem, akkor az árus elmesélte, hogy olaszok kérdezték tőle: "miért az olaszokat ünneplejük?", azaz így vízszintesen tényleg olyan a szalag, mint egy olasz zászló.


Állítólag így lenne helyes a magyar kokárda:
Állítólag 1848-ban is így használták. Mindegy, messziről is üzenem: Éljen a haza! Mármint a magyar haza! Nyáron, ha hazajutok, juszt is beteszem azt a nemzeti színű szalagot!!!

Olvasom a híreket. Japánban komoly sugárzási problémák. Az szerintem szerencsénk hogy tavasz van. Ilyenkor Kína felől fúj a szél, igaz, néha hoz némi Asian dust-ot, de az óceán felé sodorja a sugárzást. De azért az utasítást, hogy a napokban, ha esik (egyelőre nincs esőveszély), nem hagyom el a labort/koleszt, mert veszélyes. De hazamenni most nem lehet. Szerintem, ha baj lenne, akkor úgyis intézkednének. Legalább arra, hogy biztonságban legyünk. Nem naivitás, de nem akarok hazamenni.

Khakiszilva és egyebek

Hideg van kicsit, de már nem annyira. Fúj a szél. Süt a Nap. Akárcsak otthon. "Ggot-sam-chu-ui"(꽃샘추위) a neve ennek az időjárásnak, a kora tavaszi periódusnak. Ez azt jelenti, hogy a hideg idő féltékeny a tavaszi virágokra. Találó kifejezés, pont most hallottam.
Utálom, hogy a laborban mindig le van húzva a sötétítő, és a neonvilágítást, miközbn kinn ragyog a Nap. Ez mindig így volt, mióta iskolapadot koptatok.
A Tankcsapdától dúdolom a "Nem kell semmi"-t. A klippje is tetszik, de maga a dalt imádom. Manapság gyakran hallgatok magyar zenét: Tankcsapda, Zorall, Beatrice, de népzenét is, nemcsak rockot. Mielőtt kijöttem, kaptam karácsonyra egy magyar tájas naptárt. Most aktualitást veszítette, de a képek szépek, tehát kidekoráltam vele a szobátmat. (szekrényemet, és az íróasztalommal szembeni melletti fafelületet, könnyen eltávolítható, szobatársaim is csinálják ezt :)))). Honvágy bár nincs, de ezen dolgok elviszik ami van, azt is.
Tegnap volt nőnap. Itt szerintem nem ismerik...
Totál rá vagyok kattanva a khakiszilvára. Imádom! A campuson is van pár fa. Először nem tudtam, hogy az, de megkóstoltam, megszerettem. Állítólag otthon is megél, majd ha lesz lehetőségem arra, hogy gyümölcsfáim legyenek, akkor nem hagyom ki.

Mostanság minden rendben. Azaz legtöbbször minden szép, minden klassz. De előfordul, hogy átmenet nélkül olyan lesz, mintha egy horror szereplője lennék, amikor legszívesebben megfutamodna az ember. Aztán szerencsére megint kitisztul az ég, általában gyorsan, csak néha nehéz kivárni. Néha bosszantó dolgok is vannak, de alapjába véve rendes mindenki a laborban és koleszban is. :)
Néha egy kicsit olysmifélét érzek, mikor a Seoraksanon túráztunk ősszel. (Hallasan nem ütős, Jirisanra meg csak április végén megyek). Mikor nagyon is hajnalban kezdtük (fél 3 előtt), és éreztem, sosem érünk felm, sötét, sziklás út, miegymás. Néha járok hasonlón, az élet egyéb területén is. És amikor végre sikerült feljutni, a csúcson a katarzis. Ugyazt érzem, mikor túlesek egy nehezebb perióduon. Az egész hegygerincen át vezető út mintha kissé a jelenlegi életemet tükrözné. Érdekes, izgalmas, bár néha az ember kiszállna, mivel elfárad a 15-17 órás fötörésben. De ez pillanatnyi dolog, menni kell, mert ha feladnám, akkor bánnám egy életen át. És azért vannak mellettem most is bíztató emberek, a túrán is egymás bátorítása sokat jelentett :).
A másik dolog, amire most rá vagyok kattanva, a spenótlevél. Enyhíti a főzerlék-hiányomat. Mert nagyon hiányoznak a főzelékfélék. És kívánom a zöldet, hisz tavasz van!
A boltok megint teli édességekkel: ugyanis március 14 fehér nap. Ilyenkor a fiúk vesznek a barátnőjüknek csokit, mütyüröket... El tudom képzelni a lányok mennyire várják. :)))

Március 15 a nemzeti ünnepünk... Kokárdám nincs, ami egyfajta deja vu... Azt hittem tavaly nyáron, hogy haza tudok jutni február körül. És nem tettem be akkor. Lehet, hogy már meséltem. Második ilyen ünnep, amit távol töltök otthontól. Ilyenkor otthon mindig bakancsot kaptunk otthoni haverokkal, és irány Pákozd, vagy valami hasonlóan kellemes hely. De akkor is, jó érzés, hogy 18án követségi találkozó lesz :). Akármeddig leszek itt Koreában, ezt sosem fogom kihagyni, és mindig is örülni fogok neki :).
Hiányoztok, hazaiak! Komolyan! Boldog vagyok (legtöbbször) kinn, de ez sosem fog változni. Szeretlek benneteket, köszönöm a sok bíztatást, bátorítást családomnak, otthoni barátaimnak, ismerőseimnek, és nem utolsósorban még két-három embernek, akik tanácsai, segítsége nélkül nehezebben vágtam volna bele :). Jó lesz majd július végén hazautazni kicsit :).


Hétvégén bakancsot húzok megint! :)))). Tudom, tőlem megszokott, hogy hétvégente a bakancs nagyon fontos tartozékom, de én már csak ilyen vagyok :)))).

Vision Tower

Mikor még a Szöulba való kiutamat terveztem, nézegettem az egyetem honlapját. Ez a torony volt az emblémája. Megérkeztem ide idén januárban. Tudom, sosem felejtem el azt a napot, de most nem ez a lényeg. Hanem hogy még épülőben volt ez a torony akkoriban. Kérdeztem a főnökömet, hogy mire meglesz a doktorim, elkészül-e? Nevetve válaszolta: Már idén is. Épült, néha idegesítő volt, hogy kopácsoltak szemben a laborral. Egy szeminárium után metróból felfele menet, még júliusban, főnökömmel megcsodáltuk este a (majdnem) kész objektumot.
Most nyitották meg, október 15én, pénteken. Egy tudományos konferencia is volt, zseniális előadókkal. Szerencsére angolul, mivel egy norvég, brit, majd amerikai és indiai előadók voltak (bár az utóbbi szinte eldarálta az anyagot).
Aztán a megnyitó-ceremónia, tisztára olyan volt az egész, mint egy amerikai filmban. Egy színpadot állítottak fel, ahová az egyetem tulajdonosa és fejesek álltak fel, és rövidebb szalagokat tartottak a kezükben. Fehér kesztyűvel, persze, mint diplomaosztóm napján :). Majd ...három...kettő...egy, elengedték, rakéták repültek az égbe, és a Vision Tower át lett adva. Majd sétáltak a metrómegálló kibővített része felé, vörös szőnyegen.


Este fáradtan járkáltam az egyetem körül, mivel koncentrálni nem tudtam. Indiai osztálytársaim szólítottak le, hogy csapódjak hozzájuk. Megnézni egy koncertet, amit az említett épület megnyitása miatt szerveztek.

Először egy hegedűművész csaj lépett fel. Valami Vanessa Mae-s stílusa volt, vagy inkább a 2009-es Eurovízió győztesére emlékeztetett (Fairy tale, az is hegedűvel kísért szám, a csapból is az folyt akkoriban. )Majd egy rap banda lépett fel, kissé a Belga-ra emlékeztetett, tomboltunk rá! Aztán egy Spice Girls és Lady Gaga keverék csajcsoport, kissé az ugrott be róluk(4 minutes a nevük, utólag kiderült). A buli másfél óráig tartott, tűzijátékkal zárult, teljesen felvillanyozva mentem (mentünk) haza. Az indiai osztálytársaimat amúgy nagyon szeretem. Kedvesek, aranyosak de tényleg. A vietnámiak sem utolsók :), őket is bírom!
Fura érzés néha, hogy már 10. hónapja vagyok kinn, egyedüli európai diákként. Néha bosszantó, hogy a metrón úgy bámulnak, mintha a Holdról jöttem volna, meg a vallási közösségek képviselői engem szúrnak ki elsőre... De attól még barátságos emberekkel is összefutottam, rendesek velem, tényleg örülök, ha osztálytársaim, túracsoport tagjai közé is be tudtam illeszkedni :).
Tanulni kell, hisz negyedéves zh-k Damoklész kardjaként lógnak a fejem (fejünk) felett. Tanulható a dolog, de jó lenne, ha sikerülne!