Másnap reggel 6 után ébredtem, nagyszerűen aludtam. Imádtam, hogy nem húztuk be a sátor ajtaját, csak a szúnyoghálókat, így jött be friss levegő, nem fülledt be a sátor. Ráadásul volt némi légmozgás, így kevesebb moszkitóval találkoztunk reggel. Csalóka idő volt: árnyékban fáztunk, napon melegünk lett. Viszont gyorsan felmelegedett a levegő, mi pedig indultunk. Aznap nem tekerünk sokat, de sok emelkedő-lejtő esett útba. A társaság jó volt, élveztem a napot. Egyszer előfordult, hogy egy busz ment el mellettem, és egyik utas fotózott engem, ezen jót nevettem.
Gyorsan megérkeztünk a kempinghez vezető leágazáshoz, ahol elég nagy emelkedőkön kellett fölmenni. Alattomos volt, mivel nem láttuk, hogy emelkedik, de éreztük...
Vadmacskák is élnek errefelé, Sajnos nem találkoztunk velük :(
Már a Watuzami szentély és a kemping felé, Nem sok van hátra :).
Ezekhez a kapukhoz apálykor száraz lábbal el lehet sétálni.
Volt itt egy buddhista templom is, bambuszerdőkkel.
Találtunk rákokat.
A kemping nagyon szép volt itt is.
Befőttes üvegben szaké
A vízpart
Este az edzettebbek felsétáltak, a kevésbé edzettek kocsival mentek a közeli hegyen álló obszervatóriumhoz, ahonnan szép kilátás nyílt, és még a naplementét-holdkeltét is megnéztük.
Ezek után irány a szupermarket, mivel egy közös főzés volt beszervezve. Japán mindent-bele-levest terveztünk, amiben van hús, gomba, zöldség, esetleg tészta (mi nem tettünk). A bevásárlás után visszaértünk, túravezetőnk hívta az embereket: forralhatják a vizet a kajához. Épp mentünk az asztalhoz, mikor az egyik lány felugrott, és a fűben meghempergett. Azt hittem vicc (ezzel nem voltam egyedül), de hamar kiderült, komoly baj van. A lányra ráfröccsent a forrásban lévő víz, a kezére, törzsére és a lábára is jutott. Húsz percig hideg vizet kellett rá folyatni, közben meg nyugtatni szegényt, mivel sokkos állapotban volt. Mentőt kellett hívni, két lány fogta a kocsit, és bementek a városba. Amin viszont csodálkoztam, hogy voltak körülöttünk más turisták is. Látták, hogy baj van, hogy szegény lány kínlódik, mi próbálunk segíteni, de úgy tettek, mintha mi sem történt volna. Semmi olyan, hogy kell-e segítség... Lehet, magamból indulok ki, aki ha látja, hogy baj van, egyből megkérdezi, mégha látja, hogy vannak elegen, nincs szükség több emberre, akkor is. Nekem ez kicsit furcsa volt, még a nyelvi korlátok ellenére is. Mivel Koreában a túraterepeken a helyi emberekről eddig mindig jó tapasztalatom volt, mindig kedvesek, segítőkészek voltak...
Szóval jött a mentő, és elvitték a sérültet. Később kiderült, másodfokú égési sérülései lettek, és vissza kellett őt küldeni Koreába másnap. Remélem, jól lesz hamarosan. Mi megfőztük a kaját, és ettünk, a többiek pedig ittak egy darabig a vízparton. Nekem nem volt kedvem hozzá most.
Éjjel befülledt a sátrunk, mivel hideg volt, és be kellett húzni a felső részeket. Reggel gyorsan melegedett az idő, korán indultunk.
Ugrás :)
Ezeket a mókusokat indulás előtt vettem észre :)
Szóval jött a mentő, és elvitték a sérültet. Később kiderült, másodfokú égési sérülései lettek, és vissza kellett őt küldeni Koreába másnap. Remélem, jól lesz hamarosan. Mi megfőztük a kaját, és ettünk, a többiek pedig ittak egy darabig a vízparton. Nekem nem volt kedvem hozzá most.
Ugrás :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése