DMZ maraton

Megvolt az idei szezon első félmaratonja. Nem estem vissza nagyon kondíció ügyében, de azért remélem, most hamarosan "visszaedződöm". Jön a hidegebb idő hamarosan, és a futást is jobban bírja olyankor az ember :)

Szóval az éjszakát a Dragon Hill Spa-ban töltöttem, mivel esélyem sem volt kiérni Ichon-ra hajnali fél 6-ra. Aludni nem nagyon tudtam, mivel a teremben voltak, akik hangosan pofáztak. Azért a meleg-és hideg-szobát kipróbáltam. Az utóbbiban a hóember nagyon tetszett :) :)

 Öt körül érkeztem a buszhoz, ahol már voltak emberek. Többen elkéstek, volt, akit nem tudtunk megvárni. Sajnos időben kellett indulnunk. Próbáltam pihenni a buszon, el is aludtam.
Először ennél az épületnél álltunk meg, amiről kiderült, a helyi holokauszt-szerű esemény itt történt. Láttam már képeken, de nem tudtam mihez kötni. Sajnos ismerőseim azután mondták meg, hogy mi is ez, miután csináltunk előtte egy mosolygós szelfit... :(

 Eleinte hideg volt, gondoltuk, nem lesz gond a futással majd. Na, persze...

 Elég erősen kezdtem, egyik lánnyal az első 5km-en versenyeztünk, jól kifárasztva önmagunkat, én akkor előre engedtem őt, aztán rájöttem, nem kell nekem most full sebességgel szaladni, nem akarok senkinek sem megfelelni, és normál sebességgel mentem tovább. Futhatok én még később jó időket, még fejlődhetek is később... Sajnos az idő is kitisztult, felmelegedett, fülledt lett. Amúgy élveztem, mindenki szurkolt mindenkinek, nem volt semmi lenézés a másik felé, aki nem bírta a tempót. Az utolsó kilométerek kínszenvedések voltak, de 1:52-t szaladtam, ami kezdetnek nem rossz.

Ismerős arcok :) :)

 A helyi katonák kiállították a fegyvereiket, amiket meg is foghattunk. Lőni nem lehetett velük. Jó nehéz volt ez a géppuska, még tartani is elég volt, nemhogy használni :) .

 Föl is mászhattunk bizonyos harci gépekre...

 Kajálunk, a full maratonosokra várva. Hálát adtam az égnek, hogy nem teljesre neveztem most, mivel dombosabb volt a terep, mint számoltam, emellett az időjárás is melegre fordult. 

 Az ír csaj ügyes volt, 9. lett.

 Kimerült banda...

Elég erős mezőny volt most, de remélem, hamarosan még fejlődhetek futás ügyében. Sokat gondolkodtam menet közben, és arra jutottam, nincs kedvem többé ahhoz. hogy elegem van ebből a megfelelési kényszerből, a "maszkból", hogy folyton bizonyítani akarok. Imádok sportolni,  és még remélem, lesz benne sikerélményem, de nem akarom hajszolni a sikert többé. A Chuncheon Maratont le fogom futni, és számos félmaratont emellett. Szóval emberek, "le a maszkkal" :).