Szóval most vidámabb téma: A négy napos ünnepek alatt Japánban voltam. Tsushima szigetén, ahová Busanból könnyű eljutni, állítólag könnyebb, mint Japánból. Ezzel a túracsoporttal még nem mentem, és a túravezető megszekált engem mikor meglátta hátizsákomon a másik túracsoport szalagját, hogy azt vegyem le :) :). A Szöul-Busan útra nem nagyon emlékszem, csak annyira, hogy Dajeon-nál mellém ült valaki, majd Busan-ig filmszakadás. A kompterminálban ettünk valamit, majd megkaptuk a bringát a négy napra. Hosszú várakozás következett.
Elég kis komppal mentünk. Itt már felszállás előtt
A hajó eléggé rázkódott, és nekem meg felfordult a gyomrom. Nem lett bajom, rókák sem látogattak meg, de eléggé rosszul lettem, amit úgy sikerült enyhítenem, hogy összekuporodtam. Megkönnyebbülés volt a megérkezés. Ezután következett egy hosszas várakozás a határnál, útlevelemet a vámos hosszasan bámulta, megjegyezte a tavalyi Tokiós pecsétet is, aztán végre kijutottunk :). Behoztam a wifit, és megnyugtattam otthoniakat.
A következő dolog az ebéd volt. Ettem már szusit, de igazi szalagos szusizóban még nem voltam. Zöldteát korlátlanul lehetett inni.
A futószalagon mentek a kaják, emellett lehetett rendelni is. A tányérok különböző színe a színkódok miatt volt. Ezt nem én ettem meg mind, csak viccből raktuk össze a tálakat :) :)
Az isteni kaja után tekertünk egy laza 20km-t. Első nap nem volt vészes, kevés emelkedő, élveztem a tekerést.
Egy szupermarketbe is betértünk, ahol nagyon tetszettek nekem a törpe sörös dobozok (nem vettem ilyent, csak vicces volt :) )
Midenféle japán pia. Ne kérdezzétek, mik ezek.
Már a kempinghez közel (Asoau Bay Park), ahol egy jó csomó emelkedő volt, szinte csak toltuk a csőszamarat..
Sátorállítás. Elég sok szúnyog volt itt. A boltban nem értették, hogy szúnyog elleni krémet akarunk, mindenféle kézkrémet, meg arckrémet akartak adni...
A "nap hőse": Kicsit elkavarodott a srác, mivel eléggé betintázott, már a kompon is (ahol belőlem kikívánkozott a kaja inkább...). A sztorit nem tudom, de lényeg, épségben megérkezett. Mit ne mondjak, mindenki éljenezett, meg tapsolt, mikor az illető befutott :).
Elég kis komppal mentünk. Itt már felszállás előtt
A hajó eléggé rázkódott, és nekem meg felfordult a gyomrom. Nem lett bajom, rókák sem látogattak meg, de eléggé rosszul lettem, amit úgy sikerült enyhítenem, hogy összekuporodtam. Megkönnyebbülés volt a megérkezés. Ezután következett egy hosszas várakozás a határnál, útlevelemet a vámos hosszasan bámulta, megjegyezte a tavalyi Tokiós pecsétet is, aztán végre kijutottunk :). Behoztam a wifit, és megnyugtattam otthoniakat.
A következő dolog az ebéd volt. Ettem már szusit, de igazi szalagos szusizóban még nem voltam. Zöldteát korlátlanul lehetett inni.
A futószalagon mentek a kaják, emellett lehetett rendelni is. A tányérok különböző színe a színkódok miatt volt. Ezt nem én ettem meg mind, csak viccből raktuk össze a tálakat :) :)
Egy szupermarketbe is betértünk, ahol nagyon tetszettek nekem a törpe sörös dobozok (nem vettem ilyent, csak vicces volt :) )
Midenféle japán pia. Ne kérdezzétek, mik ezek.
Már a kempinghez közel (Asoau Bay Park), ahol egy jó csomó emelkedő volt, szinte csak toltuk a csőszamarat..
Sátorállítás. Elég sok szúnyog volt itt. A boltban nem értették, hogy szúnyog elleni krémet akarunk, mindenféle kézkrémet, meg arckrémet akartak adni...
A "nap hőse": Kicsit elkavarodott a srác, mivel eléggé betintázott, már a kompon is (ahol belőlem kikívánkozott a kaja inkább...). A sztorit nem tudom, de lényeg, épségben megérkezett. Mit ne mondjak, mindenki éljenezett, meg tapsolt, mikor az illető befutott :).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése