Evezős hétvége-2

Mivel sok kép van, emiatt inkább két fejezetben írom meg a dolgokat. Szóval alvás után reggel kimenvén döbbenten tapasztaltam, hogy hideg van. A köd már kezdett felszállni, és a nádassal, gyékényekkel kicsit "otthon vagyok"-érzésem lett, mivel Szigetközben is megtalálható mindkettő.
Hamarosan reggeli, ami megint finom volt, tipikus koreai kaja, leves, rizs, és többféle panchon (zöldség, gomba, szárított hal, esetleg hús, egyfajta "mellékkaják" vagy "side dish", ahogy itt nevezik).

 A gyékény eszembe juttatta kisgyerekkori (ovis) emlékeimet arról, amikor télen a falunk melletti kis tavacskához jártunk csúszkálni a jégre (falusi gyerekeknek nem volt korcsolyájuk, és a műjégpálya is ismeretlen volt számunkra).  Akkoriban még gyakrabban fagytak be a tavak, néha a nagyobb folyók is, és imádtuk :). Nem kezdek el "bezzeg az én időmben" -szólamokat, de jó volt. Szóval, a kis tó mentén volt a nádas, ahol  bottal csaptuk szét a buzogányfejeket, mint "a törököket"... (bocsánat az esetleges török olvasóimtól, de már akkor tudtuk, hogy a törökök és a magyarok sokáig harcban álltak). Imádtuk, amint  a havon szép, sárga nyomot hagytak a gyékény virágjának maradványai (mármint a magok). Na, megint elkalandoztam, csak úgy eszembe jutott. Dejó volt gyereknek lenni...

 Reggelizünk.

 Bemelegítés.

 Gyékény buzogánya :) :).

 Volt egy kis tréning, majd irány a víz.Most már felmelegedett az idő.

 Eleinte nehezen ment, vártam a szünetet. Egy darut is próbáltunk fotózni útközben, több-kevesebb sikerrel. Végül felszállt, és egy béna fotót sikerült róla csinálnom.

 Ezek a border collie-k annyira cukik voltak. Ugattak, de később megengedték, hogy megsimogassuk őket. Ők a szerencsésebb "nagykutyák" közé tartoztak, mivel volt elég mozgásterük, meg sem kötötték őket. Emellett ápoltnak, egészségesnek néztek ki.

 Ez a paradicsom elkísérte a gazdáját a kenutúrára, csak majd otthon fog elfogyasztásra kerülni :). Túlélte az utat szerencsésen, tehát igazi survivor :) :).

 Csónakos szelfi :). Amúgy nem bántam, hogy vittem fényképezőgépet, mivel sok szép képet csináltam (és még szerény is vagyok, ahogy otthon mondani szokás). Kenutúrára még el merem vinni, de a rafting az más kategória. Abban az esetben tényleg azokra kell hagyatkozni (és haverkodni, gonosz vagyok), akiknek vízhatlan kamerája van.

 A pihenő után gyorsan haladtunk, örömmel láttuk az ismerős objektumokat. Az utolsó szakaszon volt egy motorcsónak, ami hullámokat csinált, de élveztük a dolgot. Azért örömmel érkeztünk vissza a Chuncheon gáthoz. A fürdést kihagytam most (pedig a korábban megérkezett tagok ajánlották), és segítettünk a további embereknek kipakolni-és szárazföldre cipelni a csónakokat.

 A sör jól esik ilyenkor, ha az ember kiszáradt :)

 Ha nem is dakgalbit (mivel Chuncheonban azt illik enni, és egyik kedvencem, de majd jövő héten, félmaraton után), de finom kaját ettünk: csípős csirkelevest, amit szintén szívesen eszem.

 A szervezők visszavittek minket a metróhoz Nagyon jó ez a Chuncheon-Szöul vonat (még a rendes járat is, nemcsak az ITX), de elég hosszú az út, mivel sok helyen megáll.
A társaság kb. ennyire volt pihent....

Azért épségben hazaértünk. Nagyon jó hétvége volt, klassz társaság, nagyon jó kaják, gyönyörű táj, ráadásul a vízitúrát is élveztem. Szóval szívesen veszek kezembe evezőt, ha úgy adódik, még most is. Remélem, még lesz erre alkalom :). Chuncheon környékére jövő héten visszatérek, mivel a Gapyeong félmaratont le fogom futni. Remélem, szebb idő lesz, és jobb időt fogok futni, mint két éve (bár annál nem nehezebb, ha fizikailag rendben vagyok). Alig másfél hónap van a maratonig. Ha sikerül a Chuncheon-t négy órán belül lefutni, akkor nagyon fogok örülni. Ha nem, akkor sem lesz semmi baj. Imádok sportolni, de nem ér annyit, hogy ezen stresszeljen az ember, ha nem profi :) :).