Tsushima 4: napfelkelte, fürdés, és viharos tenger

Éjjelre a szél miatt behúztok két oldalt a sátor felső rétegét, de szerencsére így is jutottunk friss levegőhöz. Rendesen aludtam, és hat körül keltem. A többiek már kinn vártak nepfelkeltét nézni.

Később fürödtünk, a tenger itt viszonylag tiszta volt, és jó meleg, El sem hitte volna az ember, hogy majdnem október van :) :). 10kor elmentünk az onsen-be, mivel akkor nyitott. Én nem bírom a gőzfürdőket annyira, de jól esett  lezuhanyozni (főleg a tegnap esti "nefürgyé' le után :) ).

Masszázsfotel :)

Pakolunk :(

A városban a többség lecsapott a japán burger étteremre, míg a többiek a szupermarketbe mentek. Volt még kis időnk a kompindulásig, addig a terminálban vártunk, beszereztünk némi szuvenírt (én most nem vásároltam). A komp időben indult. 

Viszont a tenger viharos volt, dobálta  a hajót. Emiatt nem is tudtunk gyorsan menni. A gyomrom felfordult, természetesen. (Mikor kérdeztem a boltban, van- e tengeri betegség ellen valami, akkor néztek rám, mintha a Holdról jöttem volna... Nem nagyon beszéltek a szigeten angolul. ). Róka most sem jött, de egész úton összekuporodva voltam, mivel az sokat segített. Aztán már rég meg kellett volna érkezni, mikor még mindig rázkódtunk, és ránéztem a GPS-re, azt hittem, rosszul látok, még csak félúton voltunk. Na, király. Megkönnyebbülés volt később megpillantani a koreai partokat, és kiszállni. Lábam még a határátkelésnél is remegett, de mihelyt kiértünk a hajóból, jól voltam.

A Busan-Szöul út viszont egyáltalán nem volt bedugulva. Talán a sors kárpótolni akart minket a viszontagságos kompút miatt, de nyugodt utunk volt. Talán mivel sokan a keddet inkább pihenésre szánták? Vagy épp sokaknak vissza kellett menni dolgozni? Azt hallottam, bizonyos hagwon-okban már volt tanítás (szegény gyerekek...). A metrós incidensről már meséltem.

Szóval klassz hosszú (?) hétvégém volt, pár rossz pillanatot leszámítva (tengeri betegség, baleset, szúnyogok). Ugyanis a szigeten rengeteg "vadállat" volt (ahogy a rokonok nevezik a moszkitókat, höhöhö), és teli vagyok csípésekkel. Nemcsak én, még útitársaim is vakaróztak rendesen a metrómegállóban hazafelé :) :). Tsushima sziget inkább egy természetközeli sziget volt, halászfalukkal, kisvárosokkal. Rament most sem kóstoltam (igazi japán rament), és a sokféle ízű KitKat csoki is kimaradt (nem volt nagy választék), de szerintem nincs gond: Tervezem még, hogy jövök Japánba később :) :). 

Tsushima 3: hosszú tekerés, eltévedés, és végre a célnál

Másnap tehát korábban indultunk. Én két haverommal (egyben sátortársaimmal) mentem. Nagyon dombos terep volt....

Néhol tengerpart mellett mentünk. Az eredeti táv 50 km felett volt, de állítom, ráhúztunk legalább 15km-t. Egyrészt, nem Nii felé mentünk rá a 382-es útról a 39. útra, hanem visszatekerünk a másnapi leágazáshoz (legalább 7 km plusz), másrészt, egyik úton rossz irányba mentünk, és az is  volt egy extra 8 km, ha nem több... Amúgy gyönyörű részeken tekertünk, de volt pár durva emelkedő, ahol a többség (ha nem versenyszerűen bringázik) inkább feltolta a csőszamarat... :)

Volt egy szép, erdős terep a vége felé

Vízesést is láttunk, igaz, éppen csak csörgedezett a víz.

Az erdős rész után volt az eltévedésünk, de aztán visszamentünk, és megtaláltuk a helyes utat.

Aztán végre a városba, ahonnan még 2km volt a tengerpart, szintén dombos részen, itt már a elegem lett az emelkedőkből, fájt a hátsóm, minden bajom lett. Ráadásul kiderült, a kemping fizetős, a tengerparton tilos sátorozni. Zuhany meg zárva, így a "nefürgyé le" opció lépett érvénybe (nem épp a kedvenc opcióm, mivel koszosak, izzadtak voltunk...). Onsen zárva volt aznap.

Bementünk a városba enni, A japán curry-t volt alkalmam megkóstolni, Hát, nem lesz a kedvencem, mivel nekem túl édes. A koreai curry-t sem szeretem (indiait viszont nagyon).
Holdkelte a tengerparton :) :)

Tsushima 2. rész: Dombos terep,Watuzami szentély, naplemente és egy baleset

Másnap reggel 6 után ébredtem, nagyszerűen aludtam. Imádtam, hogy nem húztuk be a sátor ajtaját, csak a szúnyoghálókat, így jött be friss levegő, nem fülledt be a sátor. Ráadásul volt némi légmozgás, így kevesebb moszkitóval találkoztunk reggel. Csalóka idő volt: árnyékban fáztunk, napon melegünk lett. Viszont gyorsan felmelegedett a levegő, mi pedig indultunk. Aznap nem tekerünk sokat, de sok emelkedő-lejtő esett útba. A társaság jó volt, élveztem a napot. Egyszer előfordult, hogy egy busz ment el mellettem, és egyik utas fotózott engem, ezen jót nevettem.

Gyorsan megérkeztünk a kempinghez vezető leágazáshoz, ahol elég nagy emelkedőkön kellett fölmenni. Alattomos volt, mivel nem láttuk, hogy emelkedik, de éreztük...

Vadmacskák is élnek errefelé, Sajnos nem találkoztunk velük :(

Már a Watuzami szentély és a kemping felé, Nem sok van hátra :).

Ezekhez a kapukhoz apálykor száraz lábbal el lehet sétálni.

Volt itt egy buddhista templom is, bambuszerdőkkel.

Találtunk rákokat.

A kemping nagyon szép volt itt is.

Befőttes üvegben szaké

A vízpart

Este az edzettebbek felsétáltak, a kevésbé edzettek kocsival mentek a közeli hegyen álló obszervatóriumhoz, ahonnan szép kilátás nyílt, és még a naplementét-holdkeltét is megnéztük.

Ezek után irány  a szupermarket, mivel egy közös főzés volt beszervezve. Japán mindent-bele-levest terveztünk, amiben van hús, gomba, zöldség, esetleg tészta (mi nem tettünk). A bevásárlás után visszaértünk, túravezetőnk hívta az embereket: forralhatják a vizet a kajához. Épp mentünk az asztalhoz, mikor az egyik lány felugrott, és a fűben meghempergett. Azt hittem vicc (ezzel nem voltam egyedül), de hamar kiderült, komoly baj van. A lányra ráfröccsent a forrásban lévő víz, a kezére, törzsére és a lábára is jutott. Húsz percig hideg vizet kellett rá folyatni, közben meg nyugtatni szegényt, mivel sokkos állapotban volt. Mentőt kellett hívni, két lány fogta a kocsit, és bementek a városba. Amin viszont csodálkoztam, hogy voltak körülöttünk más turisták is. Látták, hogy baj van, hogy szegény lány kínlódik, mi próbálunk segíteni, de úgy tettek, mintha mi sem történt volna. Semmi olyan, hogy kell-e segítség... Lehet, magamból indulok ki, aki ha látja, hogy baj van, egyből megkérdezi, mégha látja, hogy vannak elegen, nincs szükség több emberre, akkor is.  Nekem ez kicsit furcsa volt, még a nyelvi korlátok ellenére is. Mivel Koreában a túraterepeken a helyi emberekről eddig mindig jó tapasztalatom volt, mindig kedvesek, segítőkészek voltak...
Szóval jött a mentő, és elvitték a sérültet. Később kiderült, másodfokú égési sérülései lettek, és vissza kellett őt küldeni Koreába másnap. Remélem, jól lesz hamarosan. Mi megfőztük a kaját, és ettünk, a többiek pedig ittak egy darabig a vízparton. Nekem nem volt kedvem hozzá most.

Éjjel befülledt a sátrunk, mivel hideg volt, és be kellett húzni a felső részeket. Reggel gyorsan melegedett az idő, korán indultunk.
Ugrás :)

Ezeket a mókusokat indulás előtt vettem észre :)