Tök vicces: Október van, és még mindig melegem volt, mikor tegnap fölvettem egy vékony hosszúnadrágot. 9-e szünnap, Odaesanra és a tengerhez megyünk! Tök vicces lesz, ha még fürödni is tudunk...
Ma kipróbáltam a ginzenges csirkelevest (삼계탕), amire eddig nem volt alkalom. Néha a menzán adnak efféle "extrém" dolgokat... Egy fiatal (kisméretű) egész pipit főznek meg, amibe rizs és ginzeggyökér van töltve. Egész jól esett a natúr főtt pipi, eltömített. Állítólag egészséges is.

Kemény lesz az október: Be kell fejezni a második kutatási cikkem (szerencsére már jól állok vele), és a disszertációmat. Október végén prezi, mivel "meghívtak" előadónak Incheonba egy konferenciára. Ezt a konfit megrendezik minden évben, tavaly is tartottam itt előadást. Akkor eredetileg nem engem akartak küldeni, de kiderült, csak doktoranduszok adhatnak elő... Azért a túrázásról sem mondok le, sőt, a maratont is le akarom futni...

Nooormális????

Elég zavaros, stresszes hetem van/volt. Határidős munka, új minták érkezése, disszertáció írásának elkezdése... A szombati kirándulást is le kellett mondani. Szerencsére jól haladtam a dologokkal, aminek örültem. Három éjszakán át nem aludtam rendesen, mivel a a kolesz előtt nyomatták a tucctucct. Aztán szombaton éjfélkor értem haza, és az a hülye liba nem hangosan gépezett? (most a is k-pop-ot nyomatott hangosan, hát, Ozzy Osbourne-vel válaszoltam!!!). Szóval ma reggel kómásan indultam Ichon-ra, ahonnan a busz indult. Eső is esett, sokan le is mondták a futást. Én is átkoztam magam, hogy a verseny javára döntöttem. De annyira rottyon voltam agyilag, hogy kellett a dolog. Indultunk Gapyeong-ba (Chuncheon mellett- róla már rengeteg szépet meséltem). A buszon mindenki pihent.. Megérkeztünk gyorsan, esett az eső, még mindig. Magamra húztam egy nejlonzacsit, ahogy az ajusshi-k tették...  Még mindig átfutott az agyamon "nem vagyok normális, hogy esőben felesezek"- Tudom, futottam már félmaratont monszunos időben is, de akkor sokkal melegebb volt...

Először a teljes maratonosok indultak, akkor találtam egy gazdáját vesztett esőkabátot, és fölvettem. Vicces volt szellemkosztümben startolni, pedig Halloween elég messze van, hehe! Az első kilométernél meg is szabadultam tőle, mivel melegített. Az első kilométerek könnyen lementek, de tulajdonképpen ez volt az első félmaratonom, mikor nem is volt holtpontom.
A stadionban kezdtük a futást, és az első két kilométert ott tettük meg, közben a zsaruk irányították a forgalmat. Majd rátértünk a folyó menti részre, majd a szigetre. A sziget Jara-sum, ahol október elején jazz fesztivál szokott lenni. Már készülődtek az eseményre.  Majd a városban mentünk egy kicsit, a full maratonosok letértek itt. Mi pedig mentünk a folyó mentén. A vége felé "lelassultam", nem tudtam jó tempóban futni. Átfutottunk Gangwon-do-ba is kicsit (Chuncheon már oda tartozik, míg Gapyeong még Gyeonggi-do része,  ugyanúgy, mint Bundang), két ázsiai maci jelezte a kedves tartomány kezdetét.

Szóval 2 óra 8 perc volt az időm. Azért jó érzés volt, hogy végeztem, de nem értem, miért nem sikerül mostanában jó időket futni. Talán az idegesség, feszültség miatt. Tudom, nem az idő számít, de szeretnék kicsit gyorsabb lenni... Csak úgy, nagyon jó lenne...

Már átöltöztem, örülök a fejemnek.

Korán hazamentem, egyik sráccal taxit fogtunk a vasúthoz, és a Chuncheon Line gyorsan jött is. Sajnos nem maradtam a kajára, (pedig a dakgalbi a kedvencem!), mivel be kellett ma valamit fejezni. De nem baj, jövök még Chuncheonba (full maratonra!!!)! Tök vicces, hogy most nem érzem, hogy lenyomtam 21 kilométert... Inkább feltöltődtem, és felfrissültem. A "vízhűtés" sokat segít hosszútávfutás során-állapítottam meg ismét :).

A fesztivál véget ért, hála az égnek. Kicsit elegem van az éjszakába nyúló tucctucc zenéből, és hogy nem alszom rendesen. Amúgy sem szerettem sosem ezt az irányzatot. Reggeli futáskor már elkezdődött a romok eltakarítása, az ott dolgozó fiatalok közül többen rám vigyorogtak. 

Úgy néz ki, a nyári ruhákat el lehet tenni jövőre... Sajnos... Dehát jövőre is lesz nyár!! Most már elég hideg szél fúj... Már hosszú ujjú is előkerült. Sőt, lassan a zárt cipő és a harisnya is követi...

Mindkét szobatársam hajnali 5 és hat között ért a koleszba szombat reggel. Szombat éjjel bezzeg az egyik csajnak elment az esze. Hajnali kettőkor filmezett, és közbe a kütyüjét bújta... Recsegtette a széket, és a fülhallgatót is későn dugta be... Hülye kis ribanc... Annyira nem bírom ezeket az ilyen csajokat... A körömlakkjuk meg a sminkjük jobban érdekli őket, mint a másik ember. Legalábbis nekem az esik le a viselkedésükből... Majd egyszer megpróbálkozom a hajnali Metallicával...

AAAH!!!!

Esküszöm, ezer szerencséje van annak a köcsögnek,  aki kitalálta, hogy a 3 napos egyetemi fesztivál fő helyszínének a sportpályát választotta ki (ami A KOLESZ ELŐTT VAN), hogy nem ismerem, mert különben bemosnék neki rendeset! Az ok, hogy a koncert és a diszkó véget ért éjjel 11 előtt, de még utána is hőbörögtek az diákok, még hajnali ötkor is... Tavaly tavasszal volt a buli, de akkor nem játszották meg ezt. Most viszont... shit...
Reggel, futás után ezeket fotóztam...
CD-k, mint dekorációk...

 Reggel, mikor ezt a gyereket fotóztam, akkor a társai rám vigyorogtak...

 höhö

 Még inkább höhö...Elég sok "melléktermék" keletkezett (piás üvegek). A "kimcsi- virágok" is nyíltak rendesen... 

 

Csak úgy, ismételten...

Az Iron Maiden egyik kedvnc zenekarom, de ezt sokan tudják. Egyszer egyik prof is kiszúrta, hogy ők mennek a zenei repertoáromban... Bár a Blaze Baley -vel írt dalokat annyira nem szoktam hallgatni (Bruce Dickinson pedig a kedvenc énekesem), de az "I live my way" kivétel . A mondanivalója miatt...

  Már kezd hűlni az idő, de még mindig meleg van. Még sortban-pólóban fogok "felesezni" vasárnap Gapyeongban...  (Csak meg ne ártson!-mondták otthon). Hát, ez lesz a kilencedik félmaratonom, a tizedik október 20-án. Plusz 27én megpróbálom a teljest. Ha nem sikerül, akkor nem gáz, sikerül a következő (neki)futásra. Még nem kell harisnya, de hamarosan farmert is hordhatok. Sőt, bőrdzsekit is. És ha már bőrdzseki, akkor a hangulos sálam is felavathatom októberben :).

Jelenlegi hangulat

Elkezdtem írni a "nagy művet". Azt tervezem, péntekig "összeollózom", és utána majd átgondolom, hogyan tovább... A "menni vagy maradni" dilemma is jelen van, egyelőre úgy néz ki, ideiglenesen a "maradni" mellett teszem le a voksot. Még nem 100%, majd alakul. A belinkelt dal is arról szól: Az idő mindent megold... Jelenleg elég sokszor van rémálmom, a koliszoba még mindig fülledt...Remélem, sikerül péntekig végeznem. Szombaton túra, vasárnap pedig Gapyeong (fél)maraton! Még mindig izgat a teljes maraton, amire október 27én kerül majd sor!

Távol a civilizációtól: Gureopdo sziget, 2. rész.

Vicces, hogy mostanában sátorban (még otthon is ezt tapasztaltam), hálózsákban ezerszer jobban alszom, mint az ágyamban. Most végre normális álmaim voltak, otthon viszont mostanában gyakran álmodom rosszakat. Nem tudom, mi az oka... Lehet, hogy a Damoklész kardja okozza, ami most fejem fölött lebeg... Vagy épp az is biztos, hogy nomádnak születtem :).  Akkor tudom igazán jól érezni magam, ha "kimenekülök" a civilizációból. Ha közel vagyok a természethez, hegyekben, vagy tenger mentén töltünk 1-2 napot. Imádom, hogy semmi internet, semmi facebook, semmi email. Még mobilhálózatot sem lehetett fogni... Nekem a városban való ivászat, "clubbing" nem kikapcsolódás. Én ilyen vagyok...
 Napfelkelte.

 Volt, aki szabad ég alatt aludt, de én a lecsapódott pára és a szúnyogok miatt inkább a sátorban pihentem. Nem tettük föl a felső réteget a sátorra, így kissé bevizesedett az is...
Szerintem ez a kombináció szép...

 Ébresztő, majd pakolás!

 Ismét a tengerparton. Fürödtem is a tengerben, elég sekély, és meleg volt. Nem mertem messzire bemenni, de élveztem!

 Kis séta a parton!

 Fölmentünk egy kisebb dombra, ott láttam ezeket a bogyókat!

 Rengeteg tengeri csillag várta a dagályt...

 A vízben!!!

 A "maffia" kocsija. A border collie kutyus annyira aranyos volt!! Amúgy a fószer lecseszett minket, mivel "kémjei" beköptek minket, hogy tüzet raktunk. Megjegyzem: biztonságos helyen raktuk a tábortüzet, kövek között, nem is történt baj (ahol más is rakott tüzet, ott volt a hamu).

 Sajnáltam, mikor indult a komp, és mentünk vissza Szöulba. Ezek a tengeri sziklák annyira szépek!

A kompon megint aludtam kicsit. Átszállásra várva gondoltuk, kajálunk, de nem találtunk kajáldát, tteokbokkli-t vagy tojásos pirítóst ettünk. A szárnyashajón volt helyünk, pihentem. Néha rázkódtunk. A vacsihoz nem csatlakoztam, mivel hosszú volt az út hazafelé, már fáradt lettem a végére. Ennek ellenére örültem, hogy nem hagytam ki ezt a kirándulást. Rengeteg szépet láttam, élveztem ezt a két napot!!

Távol a civilizációtól: Gureopdo sziget, 1. rész

Pénteken nem tudtam aludni. Lehet, amiatt, mivel kicsit "rosszul" ettem előző nap, ami megzavarta a gyomrom. Emellett ideges is voltam, mivel fél nyolcra Incheonba kellett érnem. Az első-fél hatos metrót el kellett érnem. Ötkor el is indultam. Még teljesen sötét volt, a telihold szépen világított. Vonatra szálltam, simán ki is értem, de őrült hosszú volt az út. Dongincheon megállónál találkoztunk, ott taxit fogtunk a kikötőbe. Egyik csak elkésett, állítólag rossz helyre ment, szóval ő egy későbbi hajóval jött. Szerencséje volt, mivel átszállással mentünk, és elérte a csatlakozást.
Elsőként tehát Deokjeok-do szigetre mentünk, ezzel a szárnyashajó-szerűséggel, egy óra alatt megérkeztünk. Elég gyorsan ment, kicsit "lötyögött is"...

Sajnos kevés "teraszrésze" volt a hajónak, és a legtöbb ember amiatt ment ki oda, hogy füstölje a bűzrudat... blee... Szabad hely nem volt, emiatt a földre telepedtünk le.

 Kicsit elaludtam, arra ébredtem, hogy megérkeztünk Deokjeok-do szigetre. Ez a sziget elég nagy, és tuti klassz túraútvonalak vannak itt! Ez körül van több, kisebb sziget, többek közt Gureopdo is, ami a mi célunk volt.

 Tuti klassz túraútvonalak vannak errefelé is. Kár, hogy nem volt időnk körülnézni...

Indult a komp Gureopdo-ra, két órás volt a hajóút. Gyönyörű szigeteket láttunk, kellemes idő volt. Ha meguntuk a bámészkodást, bemehettünk a kabinba pihenni. A padlón elheveredve. Itt is aludtam egy kicsit, nagyon jól esett...

 Megérkezésünk után teherautós ürgék vártak az emberekre. Egy fószer ("maffia"-ahogy magunk közt hívtuk) állandóan zaklatott minket, fizetni kellett neki "szigethasználati díjat". Nem érdekelte, hogy mi gyalog mentünk, meg hogy nem fogunk szemetelni. Gáz volt az ürge, szívesen lecsaptam volna... Legalább háromszor-négyszer zaklatott minket, túrázási tanácsokkal meg egyebekkel.
Megérkeztünk egy gyönyörű tengerpartra, ott pihentünk, kajáltunk.

 Hamarosan indultunk föl a dombokra, a kemping-helyekre,,,

 Ez a magas fűféle mindenhol nőtt...

 Szép kilátás nyílt a dombokról...

A sziget másik felében letáboroztunk...

 Nem volt zsúfolt a terep, de azért jöttek turisták...

 Örülünk a fejünknek, hogy épségben megérkeztünk :) :).

Rengeteg fényes rózsabogarat láttunk: folyamatosan ránk szálltak ezek a dögök!!!! hehe

 A tenger...

 

 Ezek után nézelődtünk egy kicsit, rőzsét gyűjtöttünk, majd elkezdtünk főzni. Spagettit gyártottunk, illetve virslit sütöttünk. Az utóbbit főleg én... Élveztem  a dolgot. Nem is annyira a kaját, hanem inkább azt, hogy természetben vagyunk, távol Szöultól.Hogy jó a társaság, és hogy együtt főzünk. Iszonyat jó ez a hangulat... Ilyenkor jól esnek azon kaják, amiket amúgy hétköznap nem  szoktam enni. A sült virsli, mustár nélkül is. A sajt nélküli spagetti... A mályvacukor, amit tűzön sütünk meg.

 Naplemente.

 Miután lement a nap, páran visszamentünk a tengerpartra. Egyrészt, a szemetet akartuk a gyűjtőhelyre vinni, másrészt, még nem voltunk álmosak. Szép telihold volt. Egy szarvascsorda is megjelent (sok szarvas él a szigeten)... A visszaút kicsit érdekes volt, mivel többen felöntöttek kicsit a garatra. Én nem, becsszó! Amúgy rengeteg szúnyog volt a tengerparton, a lámpafényhez közel. Teli vagyok megint csípéssel!!! Szerencsére épségben visszaértünk. Útközben a fiúk kitalálták, megijesztik a mögöttünk menő csajokat. Sikertelen volt az akció... Előre mentem, a Fear of the Dark című dal járt agyacskámban. De nem féltem, sőt, élveztem, hogy csak én vagyok, és a természet. Élveztem a teliholdat, a tücsökzenét, illetve a tengerzúgást. Ilyenkor elfejetem, hogy rossz dolgok is vannak a világon... Ezek nagyon fel tudják tölteni az embert :).

Chuseok a városban

Szóval a gyülekezettel töltöttem az első ünnepnapot. Nem éreztem túl jól magam, bár az is hozzájárult, hogy alapból nem vagyok a legjobb passzban. A tavalyi sokkal jobb volt... Semmi sem tökéletes, azt azért meg kell hagyni. Néha kell egy-egy nem túl jó tapasztalat, "csalódás" is, mivel az élet nem habos torma :). Áradozni nem tudok, nyavalyogni nem akarok, de véleményemet megírom :).

 11re kellett a templomhoz menni, ahol csapatokba osztottak be minket.  Ezután kaját is kaptunk, tonhalas rizst, banánt illetve rágcsákat, almát, plusz valami ázsiai virslit (amit nem szeretek, passzoltam is mindjárt a kínaiaknak). Kaja után irány a metró. Csak a nyolcas metróra szálltunk fel a Bundang Line helyett. Át lehetett volna szállni a hármasra, ami a belvárosba megy, onnan is, csak hát egyesek annyira szeretik túlbonyolítani a dolgokat...  Mondogattam, de senki nem hallgatott rám. Komolyan mondom, mint a birkák... Emiatt kicsit rossz szájízzel mentem  a többiekkel. Aztán az volt, hogy a Bukcheon Village-be kellett mennünk, és a Namsan Hanok-ba mentünk, pedig ott is hiába mondtam, senki nem figyelt rám. Anguk helyett Chugmoro állomásra mentünk, késtünk, így eleve elszúrtuk a játékot... Félreértés ne essék, nem ez a bajom hogy nem nyertünk, hanem az, hogy nem hallgattak rám.  Szóval végül el a Bukcheon Hanok-ba, ahol alig tudtunk nézelődni, mert rohanni kellett vissza a Namsan Hanok-ba, délután háromra. Ott volt két óránk. De csapatunkkal kellett maradni, kicsit olyan érzés volt, nem szabad a többi emberrel kommunikálni. Ráadásul elég tömeg volt a tradicionális falu területén, mivel rendezvények voltak. A többiek elkavarodtak a forgatagba... Vándormadár pedig tömegfóbiás :(

Eltévedtünk, de azért mosolygunk...

 Még mindig nagyon meleg van... Vicces, pedig szeptember közepe, és még mindig sort vagy szoknya kell... Valaki négyszemközt megmondta, hogy túl kivágott a ruhám... Ahmednek elmeséltem, ő mondta, ne zavarjon a dolog. Végülis Európában ez csak egy szolid cucc, és nem lóg ki belőle semmi, aminek nem kéne :).

 Tradicionális kekszek...

Tündérrózsa...

A kimcsis hordók, amiket imádok!!

  A rendezvények elég jók voltak, tánc-ének és dobos-bemutatók. A népzenét nagyon-nagyon szeretem, ezek az előadások tetszettek.

Szóval ötkor gyülekezés, kajálás. Itt is "csapatoknak együtt kell maradnia". Ekkor elszakadt a cérna, megmondtam -határozottan, de nem dühösen- hogy ez az elszigetelés nem túl jó. Két csapat ment egy kajáldába. De sokat vártunk,és lehet, kicsit buta voltam... Ment a jópofizás a többiek részéről, várunk-várunk. Végül Myeong-dongra mentünk, ahol egész klassz dzsengdzsagcsigét ettem egy koreai étterembe.Szubjektív véleményem szerint a tavalyi "buli" sokkal jobb volt. Az ájtatosság-dömpinget leszámítva ezerszer jobban éreztem magam. Csak mi voltunk abba a vidéki gyülekezeti épületbe, természethez közel. Tudtunk rendesen játszani, ökörködni, dumálni. Jók voltak a játékok, és este sütögettünk. Teljesen fesztelen, felszabadult volt mindenki. Itt viszont teljesen el voltunk szeparálva a többiektől, mesterséges klikkekben, és ment a jópofizás egész nap, amit nem élveztem. Elnézést, hogy most nem írok ódákat, talán én nem voltam ma a megfelelő ember ehhez a bulihoz...Lehet, hogy majd egyiptomi haveromat (ő volt a csapatvezető, neki elvileg tudnia kéne a megállót meg egyebeket) meg fogom szekálni vasárnap emiatt: "Köpöd ki a gumicukrot, amit tőlem kaptál!", vagy hasonló dologgal :) :).

Amit a koreaiak nem szeretnek Chuseok-kor hallani

Most olvastam ezt az összeállítást, és röhögtem. Holnaptól ugyanis Chuseok, és ilyenkor az a szokás, hogy a szűkebb-tágabb család összegyűlik. Néha a nagycsalád, és ilyenkor vannak kérdések, megjegyzések, amit az ember nem szívesen hall.

1. "Ismételd el még egyszer a neved!"-Koreában gyakori, hogy hasonló neveket adnak a rokon gyerekeknek. A távolabbi rokonok meg gyakran keverik ezt...

2. "Study hard"-azaz tanulj keményen... A koreai iskolás gyerekeknek ezt gyakran mondják (nemcsak koreaiaknak, én is rengeteget hallottam... persze nem szerettem annyira, annak ellenére, hogy jó tanuló voltam).  A jegyek, osztályzatok nagyon fontosak ("We are Asians, not B-Sians", hehehe). Mindenki, aki már elvégezte az iskolát, ezt mondogatja a gyerekeknek, hiszen az ő szüleik is ezt csinálták....

3. "Melyik egyetemre mész/kerültél be? Az unokatesód nagyon jó egyetemre jutott be"... Fontos a jó nevű egyetem. Ami még rendben van. De ez az unokatesók közötti versenyeztetés... Megutálja az ember a "bezzeg unokatesókat"...

4. "Találtál már munkát? Az unokatesód nagyon jó nevű vállalatnál dolgozik"... Másik degradáló kérdés, főleg, ha az illető még nem talált melót. Mivel a legtöbb fiatal koreai nem repül ki a családi fészekből házasság előtt, irritáló a dolog... Ha meg van munkája, akkor meg előszeretettel hasonlítják össze a saját gyerekük cégével. Hát, újabb ok, hogy az unokatesókat egymás ellen ugrasszák....

5. "Hány éves vagy?"- A kor. Ázsiában fontosabb, mint Európában. Vagy túl öreg, vagy túl fiatal...

6. "Mikor házasodsz?"- Ázsiában a kor, és a házasság kérdése sokkal "szorosabb", mint Európában. Mintha az illetőt hibáztatnák, hogy nem talált még társat.

7. "Fogyj le!"-A külsőségek... Főleg a felsőfokú verzió: "Azért nem találtál még társat, mivel dagadt vagy"... És gyakran a normál alkatú emberekre mondják, hogy dagadt. Rám még sosem mondtak ilyent, persze szerencsére nem vagyok túlsúlyos.

8.  "Maradjatok még egy estét"-Főleg, ha az apai-és anyai nagyszülők szinte "meg akarják nyerni" maguknak  a családot az ünnepek végéig, hogy a másik családra kevesebb idő jusson...

Tudom, néha mi, európai fiatalok is hallunk hasonlókat ünnepekkor.... Szóval öt napos ünnep. Holnap  a gyülekezettel leszek, utána pedig péntek-szombaton Gurepdo-n. Már várom. Most nagyon kellenek ezek a dolgok. Túl sok dolog jött rövid idő alatt. Titkos vágyam volt, hogy decemberbe végezhessek, de nem hittem el, hogy ez megvalósulhat. És most kicsit Damoklész kardja érzésem van, de próbálom elhinni, minden rendben lesz. És ha elhiszem, akkor van esély erre :).

Ez a hibiszkusz (Hybiscus syriacus) Korea nemzeti virága:

 Én sajnos nem tudom annyira átélni az ünnep-dolgot, mivel teljesen más kultúrából jövök. Mindenesetre mindig szerettem ezt az időszakot, hiszen hamarosan itt az ősz! Amit hallottam róla, ezen családi ünnepek során nagyobb a cirkusz, mint nálunk... Takarítani, főzni, ajándékot vásárolni (boltokban lehet kapni csomagokat). Szóval a koreaiak számára annyira nem pihenés... De azért jó kikapcsolódást kívánok valamennyi itteni ismerősömnek, barátomnak! :)

Új ünnepnap!

Koreában október 9 ünnepnap (a hangul- nap) lett, ami szünnap!!! :) Most lesz a Chuseok: öt napos hosszú hétvége. Ebből három napot pihenek... Október 3 is szünnap. Erről tavaly már meséltem, miért, de szerintem nem fogok pihenni aznap. 9én viszont igen!!!

Esti szitu..

Dilemma a köbön: Fussak vagy ne? Végül a "győzött a jobbik" és szaladtam egy kicsit, ha későn is. Mint amikor bizonyos rajzfilmhősnél megjelent egy ördög és angyal. Az ördög: "Ne fuss, fáradt vagy, húzós napod volt, prezit csináltál. Aludj inkább". Míg az angyal: "Menj el futni, jobban alszol. Múlt héten úgyis hiányos volt az edzés. Bakker, maratont akarsz futni!" . Kb. ez volt... De azért jól esett... Elkezdődött a védésre való felkészítés ma... Damoklész kardja, most érzem igazán. De inkább most ijesztgessenek, mintsem hogy decemberben... Fáradt vagyok, közérzetem sem 100%. Frusztrált, de a futás segít. Talán. A hold gyönyörű, este kellemes, már nem fülledt. Vissza a koleszba. Kínaiak kaját kotyvasztanak a konyhában (alliteráció), érződik valami jellegzetes fűszer szaga. Szobatársam kidőlt. Lassan követem őt...

Tenger mellett, újra

Vasárnap a Sindo-Sido-Modo szigetekre mentünk, ahol már voltam, pont két éve. Tengerhiányom volt, amit pótolni kellett :) :). Több kedves ismerős, és kedves ismeretlen jelent meg. Gyönyörű idő volt, még mindig 30 fok!
 Kutyakölyök a kikötőben!

 Kompra várva...

Szellőztetem a bakancsot...

 Most viszont nem bringáztam, inkább túrázni akartam.

 Ez annyira vicces!! Munkásnaci és gumicsizma együttese :) :)

 Sindo-n a gerinc mellett mentünk, majd át Sido-ra, ahol kicsit "pancsoltunk" a tengerbe, ami bár meleg volt, de iszapos volt az alja.

 A tengeri pancsi... Kockahasat rajzolt magának... höhö

 Ugrunk!!!!

  Ezek után az erdőbe, majd a tenger mellett, a sziklákon sétáltunk, ami nehéz volt. Figyelni kellett, merre lépünk.

 Tucker kutyusnak (róla már meséltem) a legjobb :) :).

 Egy kőzárás -szerűségen mentünk, a Modo-i hídig. Választani lehetett, vagy a köveken, megyünk, ami nehéz szakasz, de száraz lábbal, vagy a zárás mellett, a sárban... Végül megérkeztünk a műútra...

 Döglött rák...

 A Modo melletti "kreatív park".. Pajzán szobrokkal... Hát, ez a kutyás objektum az, amit nem tudok felfogni, ép ésszel... hehehe...

 Ez a fiatal jindo kutyus követte Tuckert... Tucker nem méltányolta, hogy a másik kutya folyton játszani akar vele, de mi megdögönyöztük... Aranyos volt, nagyon :).

 Visszafelé  a kompon tanúi lehettünk a naplementének :). Mire a komp megérkezett, már besötétedett, pedig csak hét óra volt. Hiába, hamarosan ősz...