Ahogy a tél közeledik, az ember hajlamos rá, hogy elhatalmasodik rajta a depresszió. Megfogadtam, ezt nem fogom hagyni. Nincs is rá jelenleg okom. Három hónapja majdnem, hogy visszajöttem. Lelkiállapotomat nézve mindenre számoltam, csak arra nem, hogy viszonylag kevés honvággyal "éljem túl" az őszt. Tavalyhoz képest igen. Vannak percek, mikor elbizonytalanodom, meg elfog a félelem, hogy "úristen, mi lesz", meg hasonlók. De jól érzem magam.
Még kínoznak ezek az őrült vírusok, tehát öntöm magamba a meleg lötyit. Futni tudok, a dolgaimat is el tudom látni. Csak elég sokat köhögök. Még mindig. Remélem, nem a hétvégi buliban történt az egész. Mindenesetre megérte, mivel iszonyat jó volt. Izomlázam már elmúlt, csak egy napig tartott.
Ahogy közeleg a tél, egyre inkább kínoznak az "utálom a karácsonyt" érzések. Megint nem tudom otthon tölteni... Tudom, sokan azzal vigasztalnak, hogy "csak egy nap". Emiatt örülök, hogy itt vannak a haverjaim, a túracsoportom. Tulajdonképpen örülök, hogy sok jó fej embert ismertem meg. Kicsit sajnálom, hogy a suli és a kolesz annyira nem "nemzetközi"...
Gyönyörű helyeken jártam idén ősszel, és gyakran éreztem jól magam. Talán a legjobb őszöm volt ebben az életben. Most télre is megvannak a "misszióim", a teendőim, amiket igyekszek véghez is vinni.Emellett igyekszem "röpködni", amikor csak lehetőségem van. És talán a fő célomat is sikerül valóra váltani! Remélem, őszintén remélem. Most nagy szükségem van a pozitivizmusra, optimizmusra, illetve az energiára. A jől sikerült csavargás meg feltölt spirituálisan, segít nekem abban, hogy átvészeljem a hétköznapokban néha bekövetkező rossz pillanatokat... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése