Csak pozitívan!!!

Nem tudom, de ha ezt a dalt hallom, mindig jó kedvem lesz tőle. Még ha tényleg rottyon vagyok, akkor is. Nincs baj. Csak egyfajta hiányérzet szokott fellépni, nem honvágy. A szokásos hiányérzet, meg az idegesség minden jövőbeli dolog miatt. Komolyan, félek. Félek, hogy sikerül-e, amit elterveztem. Nem vagyok az az ember, aki könnyen feladja  a dolgokat. De annyira jó lenne a közvetlen közelemben valaki, akivel mindent meg lehetne beszélni... Néha az is frusztrál, hogy hétköznapjaimban mindig emberek között vagyok (magánszférám szinte nincs is), mégis szörnyen egyedül érzem magam. Kicsit néha azt érzem, elakadtam, eltévedtem, mint mint szombaton Hongde-n... Bocsánat, hogy ez most kijött, pedig próbálok pozitív lenni. De igyekszem hinni, hogy ahogy megtaláltam a metrómegállót, most is sikerül sínre lépnem...