Pókmalac?

Nem azért raktam be a Simpson-család film nevezetes videóját, mivel a plafonon mászkáltam. Nem is történet semmi olyan, amitől falra másztam volna. Viszont a mai napon ez a jelenet járt a kis agyacskámban, amint a Kwanaksan gerincén mentünk végig. A pókmalac szó egyébként egy általam kitalált szleng. Olyan túrázókra mondják, akiknek segítség kell, hogy egy ütősebb szakaszon végigmenjenek.
Érkezés után láttuk ezt a kutyit, aki a kerítés tetején figyelt. Először azt hittem, szobor, vagy valami. Eszembe jutott egy régi emlék egy ablakban ülő macsekról... Még kamaszként történt. 

 Irány fel a csúcsra! ezt a szakaszt már végig jártam régebben. Ezeket a sziklákat ismertem, nem okoztak nagy gondot. Persze Mr. Kimnek néha támadnak olyan ötletei, hogy csak nézek: "noormális?" Persze már megszoktam, de azért röhögök rajta. Még nem mindenki egyben lejött a hegyről!

 Teknőc-szikla! Plusz a modell a fotóssal! :)

 Egyszer csak letértünk a szokásos turistaútról, és egy szurdokvölgyben mentünk tovább. Nem számoltam semmi rosszra. Egy fallikus szikla... Pajzán természet :)

 Azonban pár perc múlva szembesültem a valósággal: Egy meredek, tök sima sziklafallal, ahol fel kellene másznunk. Mikor visszanyeltem a dühömet, nekiindultam, és rájöttem, nem is olyan vészes. A rutinosabb hegymászók leeresztették a kötelet.

 Lelkes pókmalacok próbálkoznak feljutni....

 A kötél persze segített. Ez a szakasz a babapopót idézte. (Pedomaci!!! Tudom, szakállas poén, de ez ugrik be a sima szikláról. A rücskössel nincs bajom :) )

Közben néhol jeges volt az a fránya szikla! De végül mindenki épségben, sikerrel feljutott...

 Ezek után visszakanyarodtunk a turistaútra, ahol már simán tudtunk menni. Egy tündéri kutyus, ebéd közben. Hát nem gyönyörű? (Megmostam a kezem utána, volt nálam víz!)

 A fő csúcsra nem mentünk fel, hanem egy kellemes, de kellően sziklás szakaszon kezdtünk lemászni. Nem is Vándormadár lenne, ha nem ugrana néhol! Persze nemcsak én szoktam ilyent csinálni. Biztonságos részeken merjük csak megejteni, szóval senkinek sem kell aggódnia, hogy baleset lesz!

Pókmalacok ismét akcióban...

 A biztos szakaszokra leérvén sokan elterültek a napsütötte, meleg kövön, mint a békák....

 A Seoul National University-hez leérvén "tornáztunk" egy kicsit. Romaric és Dave azon verseng, ki bírja tovább az egy lábon való ugrálást :).

 Majd irány a busz! Egy jó kajáldában ettünk samgyopsalt. Teleettem magam kimcsivel: Ezzel akartam magam kárpótolni, hogy nem mentünk föl a csúcsra, és nem jutottam hozzá ahhoz a nagyon jó kimcsihez. De azért  jó volt ez is :) :)