Ma olvastam, és nagyon megfogott, főleg, hogy szeretek futni. Elvezeti a dühöt, a hétköznapok feszültségét.
"I had to do something to shake up my life and get back some sense of control and trust in the world and along the way fill the hollow space. I needed to rebel against those negative forces, to scream so loud and for so long that the anger living inside me would evacuate forever. But instead of screaming, I ran."
(Gail Kislevitz)
(Valamit tennem kellett, hogy "felrázzam" az életem, kontrollálni tudjam magam, bízzak a világban és kitöltsem az ürességet. Lázadnom kellett a "negatív erők" ellen, amik sikításra kényszerítettek, hogy megszabaduljak a bennem dúló dühtől. De a sikítás helyett futni kezdtem.)
"I had to do something to shake up my life and get back some sense of control and trust in the world and along the way fill the hollow space. I needed to rebel against those negative forces, to scream so loud and for so long that the anger living inside me would evacuate forever. But instead of screaming, I ran."
(Gail Kislevitz)
(Valamit tennem kellett, hogy "felrázzam" az életem, kontrollálni tudjam magam, bízzak a világban és kitöltsem az ürességet. Lázadnom kellett a "negatív erők" ellen, amik sikításra kényszerítettek, hogy megszabaduljak a bennem dúló dühtől. De a sikítás helyett futni kezdtem.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése