A tükör előtt fotózkodós képek népszerűek itt, Koreában. Meg máshol is kiscsajok, és srácok között is. Hehehe. Ma sikerült egy egész jót csinálnom, reggeli futásból visszatérve :).
A fekete ruha azt jelenti, hogy a futást úgy kell felfogni mint a "zsírom temetése". Nem saját mondás, de van benne valami :). Már teljesen jól vagyok, énekelni is tudok!
Pont most történt: Egyik korábbi (és kedvenc:)) tanárommal futottam össze:
Én: "Hello"
Ő: "Hello, hogy vagy?"
Én: "Köszönöm szépen, jól"
Ő: "Tipikus válasz" -mondta nevetve.
Én: "Dehát most tényleg jól vagyok"-nevettem.
Való igaz, koreaiak gyakran kérdezik ezt a "hogy vagy?" kérdést, és mindig kötelező azt válaszolni, hogy "köszönöm, jól". Ha kilóg az ember bele, akkor is... Sajnos az a baj a koreaiakkal, hogy túlzottan magukba fojtják a dolgokat. Erről már meséltem. Ok, én sem szeretem a problémáimat másra zúdítani. Még a haverjaimra, barátaimra sem, bár néha jó kibeszélni velük (nem pletykálkodni, vagy a másikat ócsárolni). Persze hála az Égnek Családom mindig meghallgat, és Apu gyakran mond olyant, amitől mindjárt jobb kedvem lesz. :). Azért emiatt (is) örülök, hogy európainak születtem. Pl. boldoggá tesz, hogy otthon elfogadták a döntéseimet, támogatnak bennük.
Viszont most valóban nagyon jól vagyok, nem hazudtam vele. Vannak rossz perceim, óráim, napjaim, (hétköznapok monotonitása, persze nem lehet minden nap örömteli) de ennek ellenére jól érzem magam. Torkom rendbe jött. Túrázom, utazgatok, amikor csak lehet, egy csomó klassz helyre eljutottam. Munkáimmal is haladok rendesen. A tél elég ütős lesz. De örülök, hogy vannak feladataim, céljaim. Emellett egy csomó emberrel barátkoztam össze, akikkel annyira jó hétvégente találkozni, hogy nem emberi :).
Az új kínai kolléganőm (kicsit fura egyéniség) ma érdekes dolgokat mesélt. Hogy Kínában mennyire befolyásolja a fiatalok döntését a szülők akarata. Kína is ugyanolyan "fájtingolós" világ, mint Korea. Vagy durvább. Hogy van egyfajta "katonai" egyetem, ahol nem nagyon kapnak gyakorlati képzést, de sokan mennek oda, mivel később esélyesek jobban fizető állásokra. A szülők akarata is fontos, a házasság (pl. 25 éves csajok, ha nem házasodnak meg, akkor már "kinézik őket"), a pályaválasztás ügyében. Így sokan belemennek egy esetleg rossz párkapcsolatba, hogy megfeleljen a társadalmi elvárásoknak. Ugyanolyan pénz-hajkurászós világ, mint Korea...
Holnap túrázom, megyünk a Kwanaksanra. Már régen voltam ott. Remélem, a kimcsi még meglesz a hegycsúcson! Hehehehe :)
Én: "Hello"
Ő: "Hello, hogy vagy?"
Én: "Köszönöm szépen, jól"
Ő: "Tipikus válasz" -mondta nevetve.
Én: "Dehát most tényleg jól vagyok"-nevettem.
Való igaz, koreaiak gyakran kérdezik ezt a "hogy vagy?" kérdést, és mindig kötelező azt válaszolni, hogy "köszönöm, jól". Ha kilóg az ember bele, akkor is... Sajnos az a baj a koreaiakkal, hogy túlzottan magukba fojtják a dolgokat. Erről már meséltem. Ok, én sem szeretem a problémáimat másra zúdítani. Még a haverjaimra, barátaimra sem, bár néha jó kibeszélni velük (nem pletykálkodni, vagy a másikat ócsárolni). Persze hála az Égnek Családom mindig meghallgat, és Apu gyakran mond olyant, amitől mindjárt jobb kedvem lesz. :). Azért emiatt (is) örülök, hogy európainak születtem. Pl. boldoggá tesz, hogy otthon elfogadták a döntéseimet, támogatnak bennük.
Viszont most valóban nagyon jól vagyok, nem hazudtam vele. Vannak rossz perceim, óráim, napjaim, (hétköznapok monotonitása, persze nem lehet minden nap örömteli) de ennek ellenére jól érzem magam. Torkom rendbe jött. Túrázom, utazgatok, amikor csak lehet, egy csomó klassz helyre eljutottam. Munkáimmal is haladok rendesen. A tél elég ütős lesz. De örülök, hogy vannak feladataim, céljaim. Emellett egy csomó emberrel barátkoztam össze, akikkel annyira jó hétvégente találkozni, hogy nem emberi :).
Az új kínai kolléganőm (kicsit fura egyéniség) ma érdekes dolgokat mesélt. Hogy Kínában mennyire befolyásolja a fiatalok döntését a szülők akarata. Kína is ugyanolyan "fájtingolós" világ, mint Korea. Vagy durvább. Hogy van egyfajta "katonai" egyetem, ahol nem nagyon kapnak gyakorlati képzést, de sokan mennek oda, mivel később esélyesek jobban fizető állásokra. A szülők akarata is fontos, a házasság (pl. 25 éves csajok, ha nem házasodnak meg, akkor már "kinézik őket"), a pályaválasztás ügyében. Így sokan belemennek egy esetleg rossz párkapcsolatba, hogy megfeleljen a társadalmi elvárásoknak. Ugyanolyan pénz-hajkurászós világ, mint Korea...
Holnap túrázom, megyünk a Kwanaksanra. Már régen voltam ott. Remélem, a kimcsi még meglesz a hegycsúcson! Hehehehe :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése