Naejangsan

 Naejangsan az a hegység, ahová két éve el akarok menni ősszel, de sosem jutottam el. Valami mindig közbejött. Nagyon zsúfolt őszi időszakban. Télen viszont végigmennék a gerincén :). Népszerűségének több oka is van: Egyrészt, a korábbi fejezetemben már említettem, annyira nem nehéz terep. A másik oka pedig, hogy itt nagyon szépek az őszi levelek. Hatalmas dugó volt, de azért elértük a parkolót. Sajnos kevés időnk volt, a szentély messzebb volt, mint gondoltuk. Sajnos az a bizonyos épület, ami napokkal ezelőtt kigyulladt (amit felgyújthattak), a  földdel vált egyenlővé... :(.

Szóval a korán keltünk, kajáltunk. Én, szokásom szerint 10 perc alatt összekaptam magam, indulás előtt fotózkodtunk még a tenger mellett, majd irány  a busz. Elég kómás volt az egész társaság. A nemzeti park területére érve hatalmas dugókkal kellett szembe nézni...
Az éttermek, kajás sátraknál belebotlottunk a gyakori, de kevésbé kedvelt "faj" példányaiba, ami "részeg ajusshi" (idős koreai férfi) néven ismert. Dülöngéltek, árasztották a soju szagot... Fúj...(utálom a sojut...)
Elértük a nemzeti park területét, a fiúkkal ökörködtünk néha (folyton piszkáltak, én de én sem hagytam magam! :) ). Eleinte sütött a Nap, reméltem, megússzuk eső nélkül a mai napot is (esőt mondtak aznapra...). Hát, annyira nem volt szerencsénk, de lehetett volna rosszabb is.
Az őszi színek :) Amazing, de tényleg :)Az a kis tó az utolsó képen elég híres...

 Khakiszilva. Árulták a gyümit, elég drágán.

 Naejangsa temple :). "Szerencsére" csak egy épületrész semmisült meg, amit igyekeztek eltakarni a nyilvánosság elől. De azért benéztem az elkerített részre. Pár üszkös fát lehetett látni.

 A srácokkal elsétáltunk egy másik szentélyhez, ahonnan közel volt az egyik hegycsúcs. (kb. 1 km) Elég húzós volt feljutni oda, meredekebb volt, mint gondoltam, de mi az Vándormadárnak, aki már háromszor végigjárta a Seoraksan gerincét :). A fiúk is bírták a strapát, örültem, hogy meggyőztem őket :). Bár én gyorsabban haladtam mint ők, de akkor is. Röhögtem, mikor láttam, néha ajummák vagy koreai csajok flörtölnek az európai fiúkkal...
Kutyusmutyus, megint megkötötték szegényt...

 Örülünk magunknak, mivel végre felértünk!!! :)

  Punkfrizurás- meditálós. A szél felfújta a buksimon a sörényt :)

 Gondolkodtunk, hogy fölmegyünk a másik csúcsra, de sajnos erre nem volt sok időnk. Esőre állt az idő, és erős szél fújt... A fiúk közben halálra szekáltak (jellemző módon), hogy "nem tudom eldönteni, legyen rajtam dzseki", vagy sem. Az az igazság, ősszel a réteges öltözés a legjobb. Mivel lehet, a völgyben lehet, meleg van, meg ha túrázunk, mozgunk akkor is, de a csúcson megállunk, és fúj a szél, akkor nagyon lehet fázni...

 Lefelé menet az eső eleredt, szerencsére nem szakadt, de nekem elég volt. Így "Kenny -stílusban" (SP, ami jelen esetben nem a nyálas magyar popsztárt, hanem a South parkot jelenti) azaz csuklyával a fejen másztunk le  a harmadik szentélyig.
A srácok mertek fotózni, én már nem :). 

 Volt, aki felvonóval ment fel egyik csúcsra, de mind az "shuttle bus"-nál, azaz az ingyenes busznál, mind a felvonónál több kilométeres sor állt. Én meg abba a felvonóba bele nem ülnék, semmi pénzért, akkor nem lenne meg a "fíling", hogy hurrá, fölmentem a hegyre, élvezem a szép kilátást. Esett az eső visszafelé, kicsit fáztam már, örültem, hogy elértük a buszt. Időben indultunk haza, út hosszú volt (bár a Star Trek sokat segített, azt néztük). Hatalmas dugók voltak megint... FÚÚÚÚÚÚÚJ!!!
 Naejangsanról pozitív benyomással jöttem haza, bár nem adta meg azt a bizonyos "őszi katarzist" amit vártam tőle. Jó lett volna végigmenni a gerincen, de sajnos nem volt erre idő. De megfogadtam ugyanazt, amit Wolchulsannnál tavasszal: "Ide még jövünk"!!! :) :) Byeonsando-ra is vonatkozik ugyanez!! :)