EPIC FAIL

Ismét péntek! (egyik aktuális kedvenc zenekarom :) )

Szóval ezt láttam tegnap a campuson, egy (talán) helyi zenekar koncertját hírdetik. Érdemes nézni a második srácot, mikrofonnal a szájában. Hát, szerintem ez gáz!!! Heheh:).

Holnap december. Hogy örülök neki, hát, nem tudom. Szeretem a telet, egyik kedvenc évszakom.Viszont a karácsonyhoz nagyon nem jött meg a kedvem. A havat viszont várom! :)

Csak egy idézet...

Ma olvastam, és nagyon megfogott, főleg, hogy szeretek futni. Elvezeti a dühöt, a hétköznapok feszültségét.

"I had to do something to shake up my life and get back some sense of control and trust in the world and along the way fill the hollow space. I needed to rebel against those negative forces, to scream so loud and for so long that the anger living inside me would evacuate forever. But instead of screaming, I ran."

(Gail Kislevitz)

(Valamit tennem kellett, hogy "felrázzam" az életem, kontrollálni tudjam magam, bízzak a világban és kitöltsem az ürességet. Lázadnom kellett a "negatív erők" ellen, amik sikításra kényszerítettek, hogy megszabaduljak a bennem dúló dühtől. De a sikítás helyett futni kezdtem.)

A nap bölcsességei

"A málnabort a férfiaknak, a szilvabort a nőknek kell inniuk" (talán a megfelelő hormonműködésért)

"Az alkohol fejleszti a koreaiak angol beszédkézségét" -hát, ez nagyon is igaz! :)

Ez a kép nem "fake", valóban melózom! :). Izgulok, de próbálok mosolyogni!!! :)

Emigráció

Ma olvastam ezt az érdekes cikket. Néha felvetődik bennem is a kérdés: Miért csináltam ezt, miért döntöttem három éve az mellett, külföldre megyek doktorizni. Vállalva minden kockázatot, egy idegen kulturába való beilleszkedést. Pedig pl. kamaszként nem voltam valami alkalmazkodó. De az ember sokat változik az évek során...

Tulajdonképpen titokban kamaszkorom úta arról álmodom, hogy külföldön éljek. Nem tudom, hogyan-miképpen, de külföldön akartam élni. A PhD fokozat megszerzése is nagy álmom volt. Ez volt a két indok, hogy igent mondtam 2009 novemberében arra, hogy Ázsiába menjek. Egy régi barátom szerint nagy áldozatot hoztam. "Kivert magyar", heheheh :).

A kommunikációban az internet sokat segít, de erről már írtam. Meg a közösségi oldalak is, így tudom, mi van a régi ismerősökkel. Egyetemi évfolyamtársaim között többen töltöttek több-kevesebb időt külföldön. Vannak, akik teljes képzésre, de olyanok is akadnak, akik pár hónapot, de éltek kinn. Viszont nem tudom, Koreát merném-e ismerőseimnek, barátaimnak ajánlani. Kell hozzá egyfajta "őrület", nyitottság és persze kitartás. Tudom, a "magyar Dolores Umbridge" -azaz Hoffann Rózsa elítélne, ha ezen sorokat olvasná. Ok, csak viccelek. :).

A cikkben ez a mondat fogott meg: "Tényleg azért megyünk el, mert nem szeretjük eléggé Magyarországot?". Én igen is szeretem Magyarországot, több, mint 8 ezer km távolságból is. Néha van honvágyam, jó lenne, ha többször tudnék hazamenni. Viszont valami "isteni sugallat" azt mondta nekem akkor, lássak világot, próbáljam meg, mivel akkor ez egy életen át tüske lesz számomra. Sokan bíztattak, de voltak, akik le akartak beszélni. Családom szerencsére kezdettől fogva elfogadta a döntésem, és támogatott. Tudom, sokan efféle háttér nélkül csinálták végig, de akkor is...sokat jelent nekem ez.

Nem bántam meg ezt a döntést. Sok olyan dolgot tapasztaltam, amiről el sem tudtam volna képzelni, hogy valaha megtörténhet velem. Megfogadtam, bárhogy is alakul az életem, nem fogok megbánni semmit. Azaz igyekszem úgy cselekedni, hogy ne bánjam meg a döntéseimet. :)

Szerintem ez RONDA!

Volt pár dolog tegnap, ami nem nyerte el a teszésem. Tudom, ízlések és pofonok, én csak a saját, szubjektív véleményemet írom le. Sajnos én nem szeretem ezeket az aranyozott, agyoncifrázott dologkat, a természetesség, egyszerűség híve vagyok. Hozzám sokkal közelebb áll művészetben a pl. gótikus stílus, mint a barokk.

Mivel tegnap volt egy kis időnk a busz indulásáig, elmentünk az suwon-i erődítményhez, ami UNESCO világörökség része. (Azt hiszem, a fiúkat halálra idegesítettem ezzel a kijelentéssel...) Itt található ez a bizonyos szentély az arany Buddhával. Szerintem ez a "giccs" kategóriát súrolja (sőt, kőkeményen beleesik).

Koreában párszor tapasztaltam, próbálják lekoppintani az európai templomokat. Európában ezek nagyon is szépek tudnak lenni, de valahogy itt giccsnek hatnak. Lehet, hogy hozzájárul, hogy nem keresztény kultúra. Vagy hogy mióta járok néha istentiszteletre, megszoktam a kulturház-kinézetű templomot...

Előző fejezetemben említettem a Korean Folk Village mellett található objektumot... Maga a tradícionális falu gyönyörű, még a "fake" effektusok mellett is, de erre viszont azt mondom: ízléstelen (bocsi, fiúk! :))!

Tudom, ízlések és pofonok, sokan megköveznének, ha olvasnák ezen sorokat. :)

Korea Folk Village

Már több tradícionális faluban jártam (Arari Village, Yangdong Village), de a Szöul melletti Korea Folk Village is gyönyörű volt. Péntek este barátaim meggyőztek,  (persze nem kellett sokat győzködni), menjünk el oda. Persze nekem is cseszte kicsit a csőröm, de ezt "benőtték a bokrok". Eddig. Gondoltam, nincs messze Szöultól (és Bundangtól), miért ne? Suwontól ingyenes busz jár arra. Mikor metróztam ki a találkozóhelyre, volt egy megrázó élményem. Egy idegbeteg csaj kiabált magába, illetve csapkodta földhöz a mobiltartóját. A mellettem ülő bácsival sokatmondó pillantást váltottunk.
 Sajnos a srácok elnézték az időpontot, így kicsit várni kellett, (kb. másfél órát) addig elbuszoztunk a Suwon-i erődhöz, és sétáltunk kicsit a környékén. Majd irány vissza, a "shuttle bus", azaz az ingyenes busz fél óra alatt kivitt minket az "faluhoz".

A képek "kölcsönkamerával" készültek, mivel mondtam, hogy gy...izé fáradt voltam (höhö, ez nem rám jellemző, de akkor is, rosszul mértem föl az akkum feltöltöttségét).

Persze az ökörködés az megy!!! Tudom, mindenhol... Kígyó vs. boxkesztyű... Jujj, de bírom ezeket az élethű kígyókat, de komolyan :) ! Kellene valami ürügy, hogy beszerezzek egyet! :). Amúgy a kép kicsit az osztálykirándulás fílingjét adja (Bár tudom, a mai tinik inkább  diszkóba vagy  kocsmába akarnak menni osztálykircsi címén...).

 Heheheh! Pózolunk a cirokkal :) :) :).

Amazing...

 "Beszóltál? Jóska gyerek, ne pofázzá'!!! Mindjá' jön a bézbózütő!!". Szóval hogy kicsit a tényekről is beszéljek. Bemutatták a régi mesterségeket, a régi falusi életet. Kisebb múzeumok is voltak. Rólam tudni kell, hogy imádok mindent, ami a "folk"-kal (gyakran öltözködm úgy), kézművességgel, népművészettel kapcsolatos. Persze egy csomó "fake" effektust tapasztaltam itt is, de ennek ellenére élveztem.

A múzeumben bemutatták a kimcsikészítést. "Látjátok, fiúk, ez a kimcsi!"

Erről már írtam régen... Próbálkozunk, próbálkozunk. "Én többet találtam be!!!" "Ugyan, Eva te közelebb álltál"

 Egy EXTRÉM RANDA falurész (amivel szerintem kikészítettem a srácokat...). Nem tudom, hogy került ide, de tény: Egy európai építmény nagyon szép tud lenni. Ha Koreában le akarják koppintani, akkor sajnos el kell mondanom: Giccses... :( Bocsi, Korea, ezért  a kijelentésért!

 A pink delfin hogy került ide?

 Csacsi... Meg ne harapj!!! :)

 Fiúk, ha nektek lehet két csajotok... (fejenként)

 ...akkor nekem is lehet két pasim!!!! "Na és, melyik a jobb?" "Nem tudtam választani közülük".

 "Halló"-költői kérdés, akkoriban létezett -e a távközlés ezen formája?

  Amazing...

 Tökök.

Hátkaparó fa, hehehe :).

 Sztárfotó :). Menő vigyor!!!!

 Jump!

Nekem nagyon tetszett. Bocsánat, hogy ilyen kevés szöveget írtam, de úgy éreztem, a képek most mindent elmondanak :).

Winter is coming

Tegnapelőtt néhol már jeget láttam. Leesett a hó a hegyekben. Igen, hamarosan itt a tél. De én szeretem a telet. Tegnap egyébként a Korea Folk Village-ben jártam két barátommal. Sajnos voltam olyan gyík/fáradt, hogy nem töltöttem föl a kamerát. Ha a fiúktól megkapom a képeket (remélem, mielőbb, különben seggbe rúgom őket -utólagos megjegyzés, a seggbe rúgás elmaradt), akkor írok róla. Mindenesetre nagy élmény volt.
Szóval, ha "Winter is coming", akkor....

Pókmalac?

Nem azért raktam be a Simpson-család film nevezetes videóját, mivel a plafonon mászkáltam. Nem is történet semmi olyan, amitől falra másztam volna. Viszont a mai napon ez a jelenet járt a kis agyacskámban, amint a Kwanaksan gerincén mentünk végig. A pókmalac szó egyébként egy általam kitalált szleng. Olyan túrázókra mondják, akiknek segítség kell, hogy egy ütősebb szakaszon végigmenjenek.
Érkezés után láttuk ezt a kutyit, aki a kerítés tetején figyelt. Először azt hittem, szobor, vagy valami. Eszembe jutott egy régi emlék egy ablakban ülő macsekról... Még kamaszként történt. 

 Irány fel a csúcsra! ezt a szakaszt már végig jártam régebben. Ezeket a sziklákat ismertem, nem okoztak nagy gondot. Persze Mr. Kimnek néha támadnak olyan ötletei, hogy csak nézek: "noormális?" Persze már megszoktam, de azért röhögök rajta. Még nem mindenki egyben lejött a hegyről!

 Teknőc-szikla! Plusz a modell a fotóssal! :)

 Egyszer csak letértünk a szokásos turistaútról, és egy szurdokvölgyben mentünk tovább. Nem számoltam semmi rosszra. Egy fallikus szikla... Pajzán természet :)

 Azonban pár perc múlva szembesültem a valósággal: Egy meredek, tök sima sziklafallal, ahol fel kellene másznunk. Mikor visszanyeltem a dühömet, nekiindultam, és rájöttem, nem is olyan vészes. A rutinosabb hegymászók leeresztették a kötelet.

 Lelkes pókmalacok próbálkoznak feljutni....

 A kötél persze segített. Ez a szakasz a babapopót idézte. (Pedomaci!!! Tudom, szakállas poén, de ez ugrik be a sima szikláról. A rücskössel nincs bajom :) )

Közben néhol jeges volt az a fránya szikla! De végül mindenki épségben, sikerrel feljutott...

 Ezek után visszakanyarodtunk a turistaútra, ahol már simán tudtunk menni. Egy tündéri kutyus, ebéd közben. Hát nem gyönyörű? (Megmostam a kezem utána, volt nálam víz!)

 A fő csúcsra nem mentünk fel, hanem egy kellemes, de kellően sziklás szakaszon kezdtünk lemászni. Nem is Vándormadár lenne, ha nem ugrana néhol! Persze nemcsak én szoktam ilyent csinálni. Biztonságos részeken merjük csak megejteni, szóval senkinek sem kell aggódnia, hogy baleset lesz!

Pókmalacok ismét akcióban...

 A biztos szakaszokra leérvén sokan elterültek a napsütötte, meleg kövön, mint a békák....

 A Seoul National University-hez leérvén "tornáztunk" egy kicsit. Romaric és Dave azon verseng, ki bírja tovább az egy lábon való ugrálást :).

 Majd irány a busz! Egy jó kajáldában ettünk samgyopsalt. Teleettem magam kimcsivel: Ezzel akartam magam kárpótolni, hogy nem mentünk föl a csúcsra, és nem jutottam hozzá ahhoz a nagyon jó kimcsihez. De azért  jó volt ez is :) :)

Futás után

A tükör előtt fotózkodós képek népszerűek itt, Koreában. Meg máshol is kiscsajok, és srácok között is. Hehehe. Ma sikerült egy egész jót csinálnom, reggeli futásból visszatérve :).

A fekete ruha azt jelenti, hogy a futást úgy kell felfogni mint a "zsírom temetése". Nem saját mondás, de van benne valami :). Már teljesen jól vagyok, énekelni is tudok!

Pont most történt: Egyik korábbi (és kedvenc:)) tanárommal futottam össze:
Én: "Hello"
Ő: "Hello, hogy vagy?"
Én: "Köszönöm szépen, jól"
Ő: "Tipikus válasz" -mondta nevetve.
Én: "Dehát most tényleg jól vagyok"-nevettem.

Való igaz, koreaiak gyakran kérdezik ezt a "hogy vagy?" kérdést, és mindig kötelező azt válaszolni, hogy "köszönöm, jól". Ha kilóg az ember bele, akkor is... Sajnos az a baj a koreaiakkal, hogy túlzottan magukba fojtják a dolgokat. Erről már meséltem. Ok, én sem szeretem a problémáimat másra zúdítani. Még a haverjaimra, barátaimra sem, bár néha jó kibeszélni velük (nem pletykálkodni, vagy a másikat ócsárolni). Persze hála az Égnek Családom mindig meghallgat, és Apu gyakran mond olyant, amitől mindjárt jobb kedvem lesz. :). Azért emiatt (is) örülök, hogy európainak születtem.  Pl. boldoggá tesz, hogy otthon elfogadták a döntéseimet, támogatnak bennük.

Viszont most valóban nagyon jól vagyok, nem hazudtam vele. Vannak rossz perceim, óráim, napjaim, (hétköznapok monotonitása, persze nem lehet minden nap örömteli) de ennek ellenére jól érzem magam. Torkom rendbe jött. Túrázom, utazgatok, amikor csak lehet, egy csomó klassz helyre eljutottam. Munkáimmal is haladok rendesen. A tél elég ütős lesz. De örülök, hogy vannak feladataim, céljaim. Emellett egy csomó emberrel barátkoztam össze, akikkel annyira jó hétvégente találkozni, hogy nem emberi :). 

Az új kínai kolléganőm (kicsit fura egyéniség) ma érdekes dolgokat mesélt. Hogy Kínában mennyire befolyásolja a fiatalok döntését a szülők akarata. Kína is ugyanolyan "fájtingolós" világ, mint Korea. Vagy durvább. Hogy van egyfajta "katonai" egyetem, ahol nem nagyon kapnak gyakorlati képzést, de sokan mennek oda, mivel később esélyesek jobban fizető állásokra. A szülők akarata is fontos, a házasság (pl. 25 éves csajok, ha nem házasodnak meg, akkor már "kinézik őket"), a pályaválasztás ügyében. Így sokan belemennek egy esetleg rossz párkapcsolatba, hogy megfeleljen a társadalmi elvárásoknak. Ugyanolyan pénz-hajkurászós világ, mint Korea...

Holnap túrázom, megyünk a Kwanaksanra. Már régen voltam ott. Remélem, a kimcsi még meglesz a hegycsúcson! Hehehehe :)

Hideg pulyka?

Hivatalosan ma van az amerikai hálaadás. Erről jut eszembe valami. Mikor múlt hétvégén Muuido-n, a norebangból visszatértünk a szállásra, megkajáltuk a maradék pulykát (már nem sok maradt belőle). Sokan emlegették, hogy "cold turkey" (a rizsfőzőben melegítették meg). Erre én elkezdtem hangosan röhögni. Mivel ez a szó kétértelmű. Most tényleg arra értettük, hogy a pulyka hideg. De van neki egy másik, kevésbé vicces jelentése (drog -vagy egyéb más káros szenvedély elvonási tünetekre értendő szleng). 

Gyógyulok! Hétfőn -kedden és szerda reggel eléggé rottyon voltam, de most már egész jól vagyok. Már kevesebbet köhögök, remélem, most már végre a gyógyulás röghös útjára léptem. :). Meleglötyi + C-vitamin kettős segített nekem. Vicces, hogy 10 éves korom óta egy rendes influenzám sem volt. Csak ez az orrdugulás, nátha, illetve rossz közérzet. Sajnos ezek is meg tudják keseríteni az ember életét pár napra... :(

Újabb agymenés

Ahogy a tél közeledik, az ember hajlamos rá, hogy elhatalmasodik rajta a depresszió. Megfogadtam, ezt nem fogom hagyni. Nincs is rá jelenleg okom. Három hónapja majdnem, hogy visszajöttem. Lelkiállapotomat nézve mindenre számoltam, csak arra nem, hogy viszonylag kevés honvággyal "éljem túl" az őszt. Tavalyhoz képest igen. Vannak percek, mikor elbizonytalanodom, meg elfog a félelem, hogy "úristen, mi lesz", meg hasonlók. De jól érzem magam.

Még kínoznak ezek az őrült vírusok, tehát öntöm magamba a meleg lötyit. Futni tudok, a dolgaimat is el tudom látni. Csak elég sokat köhögök. Még mindig. Remélem, nem a hétvégi buliban történt az egész. Mindenesetre megérte, mivel iszonyat jó volt. Izomlázam már elmúlt, csak egy napig tartott.

Ahogy közeleg a tél, egyre inkább kínoznak az "utálom a karácsonyt" érzések. Megint nem tudom otthon tölteni... Tudom, sokan azzal vigasztalnak, hogy "csak egy nap". Emiatt örülök, hogy itt vannak a haverjaim, a túracsoportom. Tulajdonképpen örülök, hogy sok jó fej embert ismertem meg. Kicsit sajnálom, hogy a suli és a kolesz annyira nem "nemzetközi"...

Gyönyörű helyeken jártam idén ősszel, és gyakran éreztem jól magam. Talán a legjobb őszöm volt ebben az életben. Most télre is megvannak a "misszióim", a teendőim, amiket igyekszek véghez is vinni.Emellett igyekszem "röpködni", amikor csak lehetőségem van. És talán a fő célomat is sikerül valóra váltani! Remélem, őszintén remélem. Most nagy szükségem van a pozitivizmusra, optimizmusra, illetve az energiára. A jől sikerült csavargás meg feltölt spirituálisan, segít nekem abban, hogy átvészeljem a hétköznapokban néha bekövetkező rossz pillanatokat... :)

Ősz végi szigetelés II: második nap :)

Ha már szigetelünk, és ráadásul buliztunk is, valami hozzáillő dalt kell betenni! :).Mégha nem is szenvedtünk hajótörést, akkor is illik!! :)

Szóval többé-kevésbé kipihenten ébredtem, a torkom kissé javult. A társaság nagy része még húzta a lóbőrt, viszont engem hamar kidob az ágy. Segítettem a reggeli előkészületekben, és az előző esti "mocsok" eltakarításában. Jason és Warren szokás szerint burrito-t csinált, koleszterin a köbön. Ébredezett a banda, elég nehézkesen, "támadtak fel az emberek halottaikból". Később fotózkodtunk a tengernél, aminek a szintje megint lecsökkent reggelre, rengeteg kagyló (héj) kisodródott a partra.

Warren, mint Jamie Oliver.

 Kagylók, csigák...

Szembefotózkodunk, MERT AZ JÓ!

 Futás-persze, csak fake, de futok, nem? (nem lettem sáros érdekes módon)

 Ez a zongora jelképes dolog, állítólag a szappanopera kelléke volt. Előző nap felült pár ember a billentyűzetre, és a tulajdonos szigorúan ránk parancsolt, ne tegyük...

 Hamarosan mentünk túrázni. "This is the Beach. This is the Bitch. This is the Beach. This is the Bitch" A két szó közti különbséget már ecseteltem ("beach" tengerpart, "bitch" -nőkre egy sértő szó. Hasonló a hangzásuk). Egész nap Warren ezen bölcsességén röhögtem...

Irány fel a hegyre, gyorsan felértünk... Ismertem ezt a szakaszt egész jól...
Vándormadár nem állta meg, hogy ne meditáljon a hegycsúcshoz közel... (FAKE)

 Páran nekivágtunk a második csúcsnak is... A többség nem tartott velünk, inkább visszatért a tengerget focizni, zipline-olni stb.

 Kutyusmutyus... Szegény ebet megint rövid pórázra tették...

 A levelek nagy része lehullott, de azért még lehetett őszi színeket látni.

 Gyorsan felértünk a második csúcsra. Elég zsúfoltság volt, de pár ismerős arcba is belebotlottam.  Egy másik baráti túracsoport is tervezett oda túrát.
Örülünk a fejünknek, hogy felértünk...

 Az ajusshi-kkal való flörtölés után (mármint a bácsik flörtöltek velünk) irány le, a tengerhez. Szép tengerpart volt, Warren felvetette, legközelebb itt kéne kempingezni. (nyáron). Majd a sziklákon átvergődve indulás a szálláshoz!

 Csípős csirkés levest ettünk. Szerintem nagyon jó volt, de nem mindenki értett egyet. Egyesek azt mondták "Ez a kaja sárkányt csinált belőlem". Szó szerint! Pedig annyira nem is volt csípős...Ok, legalábbis nekem nem volt annyira vészes. Tudom, mielőtt kijöttem, én sem ettem meg a csípős kaját, de azóta változtam.

Gyípaci!!!! FAKE: Persze a bácsi vezetett minket...De nagy haladás, hogy fel tudok szállni egyedül a lóra, nem? A pasas széket akart nekem állítani, de én jeleztem, nem kell. Utólagos megjegyzés: izomlázam van, de nagyon... Ami meg  a pacikat illeti, tuti megszokták a lökött túrázókat...

 A természet törvénye:  a pasik vonzódnak a motorok iránt. Énnekem voltak/vannak rossz emlékeim az elektromos motorról (kiskoromban, 10 évesen, bakker, akkor elég béna voltam), ezt nem mertem bevállalni. Otthon nagyon haragszom ezekre a kvadokra, vagy ATV-kre. Itt persze, tengerparon még nem rosszak ezek. Otthon viszont turistautakon mennek... :(.
 "Born to be wild..."

Délután háromkor irány vissza Szöulba, ahol megint rohadtul bedugultunk!!! (diszlájk)