Pekingi reptér hármas termináljába érkeztünk, ami Gábor (a barátom) szerint nagyon pöpec. (elég Ázsia-fan). Hát, az is volt, Duty-free shopokkal, kajáldákkal, rengeteg tündéri panda-szuvenírekkel… Sajnos nem volt a dubaihoz hasonlóan economy- class-nak pihenőterme… Wifit itt sikerült beállítanom, annyi volt, hogy egy automatába betettem az útlevelem, kaptam jelszót, felhasználónevet, ami pár óráig érvényes lett, és tudtam jelezni a családnak.
Pandamacik!!! :)))) Úgy hazavinnék párat! :) 
Cuki kis ázsiai csaj a terminálhoz menő buszon :))).
Az útlevél- ellenőrizésnél még egy tök spéci masina is volt, ami kamera-szerűség lehetett. Beolvasták az útlevelemet, és lefotózott, hogy az útlevél-fotóm, és a képem megegyezik-e. Elég nyomi kép van az útlevelemben, de azért elfogadták. Laptopot megint ki kellett vennem, Gimponál is –„fogadjunk, hogy laptopot kivetetik”, hát kivetették! Megint a tipi-tapi, igaz szenzorral, és végre a terminálban lehettem! Ééés! Kaptam kínai pöcsétet! Gábor, már van ilyenem is, beee! Gimponál egy tök más pecsétet tettek be, mint Incheonba. Ismételten megjegyzem, ezzel az útlevéllel tuti nem engednének be Észak-Koreába, mivel teli van Dél-koreai pecséttel, hahahahahaha!
Reptéri képek:
A gépemre késés volt kiírva, igaz, csak egy óra. Belefér-gondoltam. Akkor még nem sejtettem, hogy az egy óra valójában majdnem négy óra lesz, hogy sejthettem volna… A kapuhoz azért odamentem, és ott osztottak kaját és vizet (drága pénzért vettem vizet -3 euró…). A kaja nem volt túl jó, rizs, füstölt tojás, amit Koreában imádok, de itt ergya volt, túl sós.Virsli is... Szüleim szavaival élve: nem túl bizalomgerjesztő...
Gépbe betereltek, hát bakker, nem szárnynál kaptam helyet? Mindegy, alvás, de nem indulunk. Tök ideg lettem, mivel jelre várunk. Több, mint két órát vártunk, mire végre megmozdult a gép. Elég lassan indult, szóval volt egy négy óra késés, mire elindulhattunk. (Viszlát, Ázsia)
Elég régi röpcsi volt, semmi extra, kicsit izgultam, hogy jutunk el ezzel Párizsig, de aztán olyan simán szállt fel, fülem sem dugult be, néztem is nagyokat. Mindegy, örültem, hogy felszálltunk mivel már amiatt voltam berezelve, hogy nem indítják mégsem ma, Pekingben éjszakázunk. De aztán végre! A hangosbemondó nagyon rossz volt, de mikor kihallottam, hogy Párizs, 8500 kilométer és hogy 11 óra, végleg megnyugodtam-már olyan kényszerképzeteim voltak, hogy visszafordítják a gépet... Valami időjárási gubanc lehetett, elég sokáig repültünk a felhők közt. Rázni sem rázta a szél, azaz néha éreztem 1-1 légáramlatot, de nagyon simán ment. Kaja is bejött. Először csirke és tengeri herkentyű közt kellett választani, és az utóbbit kértem, rizzsel. Gyümölcsöt, valami csirkés-uborkás salátát, friss zsemlét, illetve gyümölcsöt kaptunk. A kávéscsészében volt valami, amiről azt hittem, műanyag-ízű víz (Emirates esetén az volt benne), kiderült, joghurt. Nem is annyira a kaja esett jól, inkább az, hogy végre rendes kaja! Italosztásnál átnyújtottak nekem egy kínai sört is! Gábor, ez neked szól, már nem mondhatod, nem ittam kínai sört!!! Hát nem rizs is volt az összetételében???
A további út inkább alvás –szerű micsodával és a konferencia absztraktjainak olvasásával telt. Álmodtam is, arra emlékszem, megjelent Jézus a campuson, és beszélgettünk is. Villanyt leoltották, ablakokat lehúzták. Egyszer szemembe is villant a Nap, mikor kinéztem, inkább lehúztam. Szemem amúgy mintha begyulladt volna… De szerintem nem. Út vége felé kaptunk még egy kaját, én spagettit ettem, zöldséges... és elvileg koktélrákkal, de volt benne egy darab rák. Ízére nem panaszkodom, mivel az bejött. Valami salátát is adtak, édességként egy beazonosíthatatlan valamit, először tofunak néztem, bizalmatlanul méregettem. De végül valami túrószerű édeskés dolog volt, nem rossz. És natúr joghurt. 
Hamarosan landolás, már vártam, nagyon (Hello, Európa!). Csodálkoztam, hogy ez elég régi gépnek tűnő masina, milyen simán véghez viszi a felszállást-leszállást! Bár nagy gépen kevésbé van füldugulás. Nem is rázkódott, de élt bennem az emlék ahogy azt a nagy böhöm Emirates gépet tavaly augusztus végén rázta a szél... Tartottam tőle, hogy ez a repülőút elviszi a legutóbbi visszautamtól az "Évi legrosszabb repülőútja" -díjat, de végül nem sikerült neki ez az akció. Hálisten:)
A CDG egy modern reptér, labirintuson kellett keresztül menni a cuccosért, amit nagy sokára ki is adtak. Megkönnyebbülök mindig egy repülőút esetén, ha mindkét csomagom épségben megjön, bennem van a para, ha nem. Gondoltam, odamegyek a moszkvai géphez, hátha a fiúk ott vannak - Kyu-hwan gépe is akkor futhatott be. Vártam kicsit, majd megkérdeztem, hová érkezett-kettes terminálra, ahová reptéri vasút. Nagy nehezen megtaláltam, a fiúk nem voltak ott. Kerestem egy internet helyet -wifi bakker fizetős volt, de a gmail sehogy sem akart bejönni. Majd mentem vissza az egyes terminálra, ahová az én gépem érkezett. Kérdeztem az infónál, mikor indul az első párizsi busz reggel hatkor- Bakker éjfél volt, és annyira vágytam a szálláson lenni, hogy nem emberi. És végül „take a cab” üzemmód lett. Odamentem a taxi-állomásra, és megkérdeztem egy idősödő feka sofőrt, mennyiért vinne el. Kb. 50 euró- mondta, gondoltam, belefér. Izgultam, ez nem a rasszizmus miatt, de sok sofőr nagyon hiéna… De végül is a pasas korrekt volt, mert az körül volt a tarifa. Még fel is hívta a szállás tulajdonosait. Áldottam az eszem, hogy kinyomtattam a szállás papírjait! Na de a bejutás sem ment könnyen, egy nő jött, mondta, nem lehetséges. Nyolckor nyit a recepció. De jött egy fiú és egy lány is. A csajnál volt poszter-henger, ő is konferenciára jött -koreai lány volt, de Franciaországban tanult. (az én poszterem textil-szerű anyagra volt nyomtatva, és össze lehetett hajtani, mint egy ruhát. A laptopom mellett utazott, egy mappában)
Végül csak sikerült bejutni a szállásra (arra hivatkoztam, ami az igazság volt: sokat késett a gépem), a csajt és a srácot beengedték, majd engem is odakísértek. Bekopogott a nő egy másik szobába, ahonnan nagy örömömre ismerős hangok szűrődtek ki! Kyu-hwan és a másik srác (Gil-young, de hívjuk csak Gilnek) odaadták a kulcsot. Izgultak miattam hogy elvesztem, látszott rajtuk megkönnyebbültek, hogy épségben ideértem. Hát, nem mondom, én is, pedig arra készültem, reptéren éjszakázom! Főnököm holnap érkezik. Azaz ma, hehe. Aludni nem tudtam, összevissza álmok, széles sávon futó agy, éreztem, ha míg nem írom le ezt, nem fogok tudni pihenni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése