Gimpo Airport és a pekingi út

Szóval a koliban tegnap éjjel alig tudtam aludni, max 3-4 órát. Négy óra is alig múlt, mikor már magamhoz tértem (éjfél után nyomott el az álom, hiába, ha korán kell kelni, nem megy), írtam haza, megígértem, amit tudok, jelzek. Ha lehet, Pekingből, de Párizsból mindenképp. Remélem, szobatársamat nem zavartam fel, de írtam neki egy cetlit, hogy augusztus 13án jövök (tudja, mert elbúcsúztunk előző nap, mivel korán kellett indulnom, nem udvariasságból mondtam, hiányozni fog Korea), és hogy elnézést a zajokért. A kolesz portájához fél 5 kor lementem, de nem volt ott senki, bezárták az épületet is. Hát persze, ötkor nyitják! Vártam egy picit a szobában, ellenőriztem kicsit a dolgaimat, majd uzsgyi, pont már ott volt az egyik portás bácsi. Kijelentkeztem, és ott hagytam a kártyámat, ennyi időre le kell, ráírtam a nevem-szobaszámom, plusz a távozásom és (reménybeli) visszautam dátumát. Viszlát, kolesz, viszlát sportpálya, augusztus közepén jövök-búcsúztam az épületektől halkan.

Irány a labor felé, a bőröndöm kicsit nehéz, hiszen elég sok rizst zsúfoltam be tegnap. Már egész világos volt, szerencsére az esti eső elállt. Viszlát, BioNano- súgtam, és ott hagytam az esernyőmet. Mivel sejtettem, hogy a metrók még nem járnak, taxit fogtam Moranig, mivel sok cuccom van. (Take a cab-angolul…) Átmentem az út túloldalára-és egyből jött egy járgány, ami meg is állt nekem. „Moran, please”- kértem. Viszlát, campus- gondoltam, és indultunk. A bácsi kedves volt, kérdezte, hogy diák vagyok-e itt. Mondtam, igen. Félig koreaiul, félig angolul dumáltam, azaz primitív koreai-tudásommal, és angollal komplikálva. „Hánguk csuájó?”-azaz szereted-e Koreát?. Mondtam, igen. Gyorsan odaértünk, (segített a cuccaim ki-be pakolásába) és még volt 15 percem a Gimpo-i buszra. Elsőt, az 5:15öset lekéstem, az 5:45ös volt aktuális. Elment egy incheoni és egy KTX állomásra érvényes busz is, és 1-2 perces késéssel a várva-várt Gimpo felé menő járgány.

Esős, szomorú idő volt, alig szálltam fel a buszra, és hagytuk magunk mögött a várost (Viszlát, Bundang), megeredt az eső, sőt, mikor Szöulon mentünk keresztül - megjegyezem, főútvonal volt, gyorsan haladtunk. – láttam, a Han river szinte kiöntött a medréből, elöntötte a parton lévő épületeket.

Alig több, mint egy óra alatt megérkeztünk a nemzetközi terminálra (Viszlát, Szöul), a check-in- ig volt még idő- fóliázót itt sem találtam, nem tudtam bevonni a bőröndöket. 10 perc múlva kezdődött a check- in, kinyomtatták nekem a párizsi gépre szóló beszállókártyát is. Csomagom éppen 20 kiló volt (Szerencséd főnök!!!! XD). Aztán egy monitorhoz kellett mennem, ahol a bőröndök látszódtak, ahogy gördülnek a futószalagon. Ha a cuccaimat láttam átmenni a „sárga vonalon” , akkor tuti felkerülnek a gépre. Hálisten, hamarosan meg is jelentek. Még volt idő, nézelődtem a duty free shop-okban, ettem egy fagylaltot búcsúzóul és némi kaját, mivel számoltam-a pekingi gép nem fog hosszan menni, nem számoltam nagy kajára, sőt, ha akkor is elégedett lettem volna, ha csak folyadékot kapunk.

Bementem a kapukhoz, a duty-free shopokban 2-3 szoros áron van szinte minden, mint Insadongon. Pl. Insadongon 4-5 dollárért (4-5000 KRW) megkapsz egy 5 darabos pálcika-készletet, itt 10-12 dollárt vesztegetik. De sorolhatnám. Volt időm, pörgettem szerencsekereket-először egy rament, majd egy pepero-t (csokis ropi) nyertem. Meséltem már a szöuli szükséghelyzetről :). Itt multifunkcionális a WC!!! Becsukod az ajtót - van villany. Aztán zuhany is van, amivel azokat a bizonyos területeket ki lehet mosni… Wow. És nem elég, melegíthető ülőke, sőt, le sem kell húzni, mikor felállsz, lehúzza magát.

Időben történt a beszállás, ablak mellett kaptam helyet. Kis gép volt, de nem telt meg teljesen. Időben indult, simán felszállt (Viszlát, Korea!), bár a fülem bedugult. A szél néha rázta, de nem rezeltem be (csak kicsit). A várt lötyi is jött, sőt kaját is kaptunk, ahogy számoltam, kis dolgot. Mosdóra menet kellemes illatokat éreztem- pizza margherita szerűség (paradicsomos-sajtos) lehetett, ízlett is. Ilyen „rövid” – alig két órás- útra nem kapunk nagy dolgot, utaztam már párszor, és ismerem a repülőutak lefolyását.

A repülős pizza:

Ezzel a géppel mentem: