Hát, eljött a július is :D Mint mondtam, gyorsan telik az idő. Elég sok konklúziót írtam, gondlom, az emberek unják már. Mindenesetre elég ólmos idő van, nehéz lett a levegő. Sokat esik az eső, futás is nehezebb, de azért kitartóan küzdök az elemekkel. Egyelőre sikeres a dolog.
Ami miatt most írok, egy összejövetel volt, amit Enoch (és persze főnököm) szervezett. Július -augusztusban ugyanis a sulinkban szerveztek egy zártkörű rendezvényt- korei kulturáról és pár alapvető kifejezést megtanulunk. Kaját-teát biztosítottak, de én is vettem némi rágcsát, mivel kicsit röstellkedtem, hogy a gyülekezeti emberek annyi mindent biztosítottak az istentiszteletre látogatóknak, és valahogy viszonozni akartam. Főnököm, már tegnap odaadta nekem a kulcsot, és mikor Enoch hívott, hogy a suliban van, akkor beengedtem abba a terembe, és segíteni is próbáltam.
Hoztak kellékeket, a csokoládét betették tradícionális koreai zacskókba. Legyezőket is hoztak.
Kéne egy ilyen! Minakshi egyet értett ebben :D
Jó kis játékszer :). Nyáron :).
Hát persze, hogy Enoch a kimcsivel kezdte a magyarázatot!
Sajos, akajában történt némi félreértés, mivel marhahúsos szendvicset hoztak. Jött Thana, Mohan(Thana haverja, lakótársa) és Minakshi, akik indiaiak, és marhát nem esznek (szent állat). Disznót igen, azt a mohamedánok nem ehetnek. De végül elintézték nekik is, Joy, az egyik koreai lány elugrott, és beszerzett némi marha mentes kaját. Legközelebb, ha szenyót vesznek, csirkéset kéne...
Megtnaultunk pár alapvető kifejezést, és jókat szórakoztunk! Szegény Thana nem ismerte a hangult, ő volt az egyetlen, de segítettek neki :).
Elmélyedve írkálunk...
Persze egy kellemes kis délután volt, nemcsk a koreai kulturáról, ha nem a sajátról is dumáltunk, vicces volt, hogy az indiaiak nem láttak még eredeti almafát Korea előtt. Megértem, én is Jejun láttam először eredeti narancsfát, sőt, mangófát még én sem, ami nekik természetes.
Hogy a cím is éreltmet nyerjen: Múlt héten Thanának kislánya született, lerajzoltam egy gólyát pólyással a csőrében, hogy a mi kultúránkban a gólya hozza a gyereket :D! Tánya elmondta, náluk a gyereket a"káposztában találják" hát a teásdoboz aljára rajzoltam is egy káposztából kibújó gyereket, mivel elkapott a kreatív szellem! :D.
Szóval amit mi mondunk a gyereknek a felvilágosítás előtt :D. Persze sokan már a felvilágosítás előtt sem hisznek ilyenben!
Ukrajnában ezt is mondják a kicsiknek, hogyan jön a bébi :) Tudom, elég béna, a káposzta nagyobb, mint a néni és a bácsi, de érthető, nem, ahogy kiszedik a gyereket a káposztalevelek közül!
Nem tudom, csak egy átlagos közös ebédről (ok, a szendvics meg a cookie nem nevezhető éppen normál kajának, de közös evés), beszélgetős összejövetelről volt szó, mégis klassz volt, kicsit feloldódott az ember ezután. Köszi Enoch, hogy ezt megszervezted, elnézést, hogy nagy részén nem tudok ott lenni (szó lesz a gasztróról öltözködésről, egyebekről). Elvileg minden héten van, de énnekem ez az utolsó szombatom, amit teljes egészében a campuson töltök augusztus közepéig. (jövő szombaton utzunk haza Pyeongchangból, azutánin meg már nem leszek Ázsiában.) Feltöltődetm kicsit, mivel a heti dolgok miatt nagyon fáradt voltam kicsit, a kevésbé pihentető az alvás ilyenkor. Cookie -mérgezést este futással fogom enyhíteni... De lehet, hogy msot inkább elsétálok Moran-ra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése