A konferencia

A párizsi konferenciáról eddig nem tudtam írni, de azért mégis érdemel egy fejezetet. Elég húzós volt, sok érdekes előadás volt, de fárasztó mindig koncentrálni, figyelni. Az utolsó két nap már vártam nagyon a hazautam, hullafáradt voltam,. A poszterem hála az égnek első napon volt, így a többi alkalommal csak tanulás volt a lényeg.

Hálisten volt érdeklődő, ez a kép a kedvencem, a fiúk csinálták. Tilos volt fotózni, de Gilyoung és Kyu-hwan menő gépével megpróbálta. Az én kütyüm nem alkalmas erre, mivel nagy, lebuknék vele elsőre...

Egy japán pasas kérdezte: "Why Korea?"- mondtam, ott doktorizom, ösztöndíjjal vagyok kinn. Mikor elmeséltem neki a kutatásomat, akkor "Szereted a kimcsit?"-volta kérdése, ami köztudott, hogy igen XD.

A délutáni előadásokon megismertem egy helyes olasz lányt, akivel össze is barátkoztunk, sok előadáson voltunk együtt. Berlinben dolgozik, USA-ban doktorizott. Együtt mentünk a fogadásra is, ami állati jó volt!!! Majd rakok fel képeket!

Egy körhinta-múzeumban volt, ahol ki lehetett próbálni alovas körhintát, sőt, egy olyant is, amin biciklik voltak, nekünk kellett hajtani! :). Hajóhintán kicst felfordult a gyomrom... De azért vissza a gyerekkorba!

Az a biciklis körhinta XD.

Kaja is isteni: Volt ott sajtkóstoló, vattacukor, crépe (francia palacsinta), rizottó, sütik. Egyedi dolog volt az egész.

Vattacukor és pattogatott kukorica, mint a gyerekkorban. Egyszer Szöulban kóstoltam a vattacukrot, de nem volt olyan jó, mint itt. Ez viszont visszaadta kislánykorom búcsúinak élményét :))). Amikor nagyon is szerettem, mint minden gyerek. Akárcsak a körhintákat!

Csakhogy csorgassátok a nyálatokat XD!

Rengeteg játék, például le kellett dobni a gonoszok fejét, vagy labdákat kellett lyukba görgetni. Nagyon élveztem ezt a délutánt. Főnököm nem volt, mivel talált egy koreai templomot-meséltem, hogy hívő keresztény- és oda ment. De szerintem azt akarta, hogy engedjük el magunkat, hiszen ha nincs otthon a macska, cincoghatnak az egerek! XD

De a további napok főleg az előadásokról szóltak, bár az esti szemináriumokon szép állófogadások-vacsorák voltak. Többek közt először ettem articsókát. De volt padlizsánkrém, spagetti-félék, jó sok gyümölcs. Mondjuk a francia péksütitől kicsit csömöröm lett. Vicces, annyira vártam, hogy végre európai kaját ehessek, de most inkább a könnyű kajáknak örülök jobban.

Vicces eset: Főnököm mondta a srácoknak, milyen jó a kéksajt- a penészes. A srácok ki is próbálták(rizzsel, mi mást enne egy ázsiai, ha nem rizst???), és nem jött be! Másnap reggeli: Főnököm mondta: "kóstoljátok meg a gyümölcsöt joghurtba mártva"-a két fiatalúr egyből húzta a száját, mire mi ketten röhögtünk! Főnököm végig nagyon rendes volt, velünk röhögött, poénkodott, bírom, hogy ilyenkor :))). Van, mikor nem, de most igen. Kaját csomagolt nekünk, néha olyan volt a hangulat, mintha nem is munkatársak, hanem egy család lennénk :).

Egyik esti előadáson, amire nekem és Kyu-Hwan-nak kellett menni, nem járt kaja. Én nem voltam annyira kajás, de Kyu-hwan igen, és reklamált a főnöknek (megjegyzem, volt azon az estén egy olyan előadó pasas, akinek olyan hangja volt, mintha ivartalanították volna XD, kicsit irritált), és jellemző módon ázsiai (thai, de szemet szúrt a bandának első nap egy koreai étterem is) kajáldában ettünk. De három koreai pasastól mit várunk... Gil-young útlevelét első nap ellopták (főnököm szerint az dél-koreai útlevél keresett), kapott a Követségen egy ideigleneset. (megtámadták fényes nappal a metrómegállóban).

Nicolas Sárközi, a francia elnök is részt vett egyik napon. Vicces volt, hogy ellenőrző-kapukon kellett átmenni, csomagjainkat is átkutatták, ha a két szekció közt át akartunk menni a másik épületbe folyadékért, akkor újra ellenőriztek. Sárközi miatt átszervezték a negyedik napot. Franciául beszélt Sárközi, de a kivetítőkön fordították le angolra-főnököm szerint rosszul... Akkor történt: vettem ebédre csirkés szendvicset, (nagyon jót adtak, sok zöldséggel és mákkal a tetején) főnökömékkel a poszteres-kiállító teremben találkoztam, ők is vettek egyet nekem, de azért nem veszett kárba a plusz szenyó.

Utolsó napon főnököm előbb lelépett, még együtt reggeliztünk, de előbb elment. A már a nem használt termekben bontották a díszletet. Megkóstoltam ebéd gyanánt azt a csokis cupcake-t, amivel már szemeztem első nap óta, hát csalódtam benne. Kevés magyar volt, ami szintén nagy bánatom. Azok nagy része külföldön dolgozik. DE a repülőn ülve leszólított egy egy magyar kutató- orvos, hogy szintén ott járt. És a nevemet megjegyezte, hogy egyik poszteren volt "egy magyar első szerző, több koreai névvel együtt" -mondtam, én vagyok. :). Ő csak tapasztalatot szerezni volt kinn. De azért örültem, hogy legalább így, a repülőn hazafelé találkozhattunk:).

Bár az utolsó napon már vártam a hazautat, elég rossz idő volt, és súlyos elvonási tüneteim voltak futásból (idő és futócipő hiánya), de nagyon boldoggá tett, hogy főnököm elvitt! Rengeteget tanultam, sok érdekes, hasznos dolgot hallottam. Köszönöm neki, még itt is, ha nem is olvassa, akkor is! Örülök, hogy elvitt, a nehézségek ellenére is.