Mi mindig búcsuzunk

.Reményik Sándor: Mi mindíg búcsuzunk

Mondom néktek: mi mindíg búcsuzunk.
Az éjtõl reggel, a nappaltól este,
A színektõl, ha szürke por belepte,
A csöndtõl, mikor hang zavarta fel,
A hangtól, mikor csendbe halkul el,
Minden szótól, amit kimond a szánk,
Minden mosolytól, mely sugárzott ránk,
Minden sebtõl, mely fájt és égetett,
Minden képtõl, mely belénk mélyedett,
Az álmainktól, mik nem teljesültek,
A lángjainktól, mik lassan kihûltek,
A tûnõ tájtól, mit vonatról láttunk,
A kemény rögtõl, min megállt a lábunk.

Mert nincs napkelte kettõ, ugyanaz,
Mert minden csönd más, - minden könny, - vigasz,
Elfut a perc, az örök Idõ várja,
Lelkünk, mint fehér kendõ, leng utána,
Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj.
Hidegen hagy az elhagyott táj, -
Hogy eltemettük: róla nem tudunk.
És mégis mondom néktek:
Valamitõl mi mindíg búcsuzunk

Ezt a verset nyolcadikos ballagásomon mondtam, nagyon szeretem, még most is. Hetek óta ez jár a fejemben, aktuális hangulatomat tükrözi. Igaz, ez a búcsú nem végleges, hisz visszajövök. Egy hónapra rá megint búcsúzom-de akkor a családtól, mivel jövök vissza. Erre egyelőre nem akarok gondolni.
De inkább olyan hangulatom van, mint amit Berzsenyi fogalmazott meg a "Búcsúzás a Kemenes-aljtól" című művében. Hogy szomorú, hogy el kell utaznia, de az utazás öröme is érződik. Énbennem is keményen munkálkodik ez a kettős érzés. Hol görcsöt érzek a hasam táján, hol pedig felszabadult örömet. Remélem, a repülőn csökken az izgalom.

Lassan 5 éve, hogy a berni pásztorunk, Bobi örök vadászmezőkre távozott :(. Manapság sokat gondolok rá. Ha egyszer lesz lehetőségem kutyát tartani, akkor a berni pásztor is szóba jön majd, hogy olyanom legyen, hiszen egy tündéri kutyus. Nem tudom, csak gyakran jut eszembe manapság.

Holnapután reggel már Gimpon fogok dekkolni, és várom a beszállást a pekingi gépre. Napok óta ugrásra készen, elfelejtettem már milyen furcsa érzés. Talán az agyam tudat alatt készül, hogy pénteken nagyon korán kell kelni?

Estére az időzóna-visszaugrásnak köszönhetően aznap Párizsban leszek. 7 óra vissza, remélem, át tudok állni a "régi" időzónámra. Azért régi, mert majdnem 25 évig ebben éltem, de most a szöuli a természetes. De megjegyzem, keletről-nyugatra való utazás esetén könnyebb az átállás, mint nyugatról keletre. Nem tudom, miért. Egy bölcs azt mondta, hogy keletre menet esetén annyi nap kell hozzá, ahány időzónát mentünk. Nyugatra utazás esetén másfélszer olyan gyorsan megy az átállás.