Magyar

Jelentem, épségben megérkeztem Pestre! :))) A kijutás a CDG-re (párizsi reptérre) kalandos volt, de az út simán ment. találkoztam pár nagyon aranyos magyarral. Majd beszámolok róla később, akárcsak a konferenciáról. De most fáradt vagyok, alszom egy jót.

Utólagos módosítás: Volt egy sokkoló élményem, emiatt nem tudtam írni rendesen, most viszont már igen. Szóval Kyu-hwan (kiköltöztünk az apartmanról, a srácok más szállásra mentek) és én kitaláltuk, megnézzük a Sacraceur-t (híres székesegyház Párizsban, azt pont nem láttam). Sajnos én úgy voltam, városnézéshez kevés az időm, reptérre menéshez meg túl sok (ötre ott akartam lenni, tehát volt 3-4 szabad órám). Az egyik metrómegállóban nagy kavarodás, franciául hangosbemondó. Kiderült, baleset történhetett-Egy ember feküdt a síneken. Szerencsére nem láttunk lényeget, de sejtettem, ez már nem él... Talán egy sikeres öngyilkosság, te jó ég. Sokkolva mentünk tovább, el is vette a kedvünket ez a Sacraceur-tól.

Mentem a reptérre, szerintem potyán. Ugyanis bajba kerültem, a táskámat bekapta az ajtó- segítségért kiabáltam, egy nő kinyitotta. A konferencián kapott metróbérletre azt mondták, jó a reptérre is, nem igazság! A CDG-re menő metrót is nagy nehezen megtaláltam, és éreztem, ez a kb. 20kilós csomag mennyire magatehetetlenné tesz...

Elég sokkos voltam, de egy koreai srác -festett szőke hajú- mondta: ülj le, nyugi, ez a CDG-re megy. Elmondta, Koppenhágába megy a haverjaival, onnan Incheonba. Ő is Air Chinával, mint én... A kettes terminálra érve megint nem akart nyílni az ajtó, de segítettek, mikor kértem. (A TGV állomása is itt volt, ami nagy kísértés, de most a röpcsi kerül sorra.) Ezek szerint blicceltem-de nem az én hibám, félrevezettek. Vásárolgattam, pihentem, olvastam a jegyzeteimet, mivel volt 3 órám, mire végre elkezdődött a check-in. Előttem egy csajnak túlsúlyos csomagja lett, elég lassan haladt a sor. Egy fószer előre akart tolakodni... Végül a Buisness class sávjába is mehettünk. Engem két perc alatt becsekkoltak, folyosó menti ülésre, de kicseréltettem, ablak mellettire, túlsúlyos bőrönd itt sem volt. A kapukba be a szokásos cipőlevevés, laptopkivevés, aztán a kapuknál örömmel tapasztaltam: 15 perc wifi ingyenes, tudtam értesíteni az otthoniakat.

A kapukhoz érve fura érzés volt újra magyar beszédet hallani: szóba elegyedtem két -ugancsak külföldről hazatérő útitársammal-egy Brazíliában cserediákoskodó középiskolás csajjal, illetve egy Ausztráliában élő férfival. Beszélgettünk a külföldi élet szépségeiről és árnyoldalairól. A beszálláskor pedig egy magyar ember megszólított, hogy ő is a konferencián volt, megjegyezte a nevem :). Sima utam volt, a MALÉV géppel. Mézgáék is Malév géppel mentek Párizsból Pestre, de ők pórul jártak... Két óra alatt Pestre értem, ahol Gábor várt :). Kisbusszal mentünk haza, és nagyon örültem, mikor átmentünk a Dunán, láttam a rég nem látott pesti fényeket! Ráadásul a rádióban megszólalt a Holdviolától a "Bánat utca", az pluszban jó kedvre derített! Végre megérkeztem! :) Annyira szép Pest, így, hogy egy éve nem láttam :)))).

Ezzel a géppel utaztam Pestre:

A közös fotó, aminek annyira örülök!!!! Mind a négyen rajta vagyunk. Főnököm amúgy nagyon jópofa ember, velünk röhögött, hülyéskedett, mikor épp reggeliztünk, vásároltunk... Tulajdonképpen elég családias volt a hangulat a banda között, még ha este húztuk is a szánkat, mikor 500 posztercímet el kellett olvasni hullafáradtan. Sok érdekes előadás volt, de az utolsó két napon már fáradt voltam, és nagyon vártam, hogy Pesten legyek...