Az anyatermészet nagyon rendes volt velünk, a holdújév kezdete, illetve a 28. szülinapom alkalmából: Gyönyörű idővel ajándékozott meg minket a Hallasan-túránk során. Ezúttal elértük a csúcsot, sőt, egy gyönyörű útvonalon másztunk le!
Szóval Warren reggel hatkor hívta a szobát, hogy föl kéne kelnem. Én már rég talpon voltam, másztam is a tizedikre reggelizni. Hamarosan szállingóztak a többiek is. Csomagoltunk némi kaját a túrára, majd irány a busz. A Nap éppen akkor kelt, élvezettel csodáltuk a buszból. Tudtam, gyönyörű napunk lesz!
A hegyen rengeteg hó volt, de melegedett föl az idő, így lekerült rólunk pár réteg. Nem fújt a szél sem :). Eleinte a havas erdőben sétáltunk, hólánc sem kellett. Később azonban föltettük őket.
A Jindalle-shelter mellett. A tavaly holdújévvel ellentétben idén gyönyörű idő volt. Mint látjátok, Warren egy szál trikóban sütteti a magát a nappal! :). Mivel a déli oldalon mentünk fel, a hegycsúcson kevés hóval megúsztuk.
Kevés hó. Eléggé kaptatós terep az utolsó két kilométer, de lépcsőkön kell fölmenni! :)
Szintjelző kövek! Minden 100 méteres szintemelkedésnél volt egy! :)
A kráter! :) Hihetetlen, gyönyörű, nincs rá megfelelő szó! :)
Mivel nem fújt szél, nagyon jó idő volt! :)
Örülünk a fejünknek! :)
Lefelé menet, mivel északi oldalon másztunk, több hóval és jéggel kellett szembe néznünk. Hólánccal simán járható volt a terep.
Itt egy turistaház állt valaha, de 2007ben egy erősebb tájfun lerombolta. :( Kár érte...
Később beértünk a havas erdőbe, ami gyönyörű volt! :) Haverommal egy kicsit "szétváltunk", mivel egyedül akartuk élvezni. Eufória volt érezni, hogy csak én vagyok, meg a természet. Élveztem a csendet, a madárcsicsergést.
Később egy szurdokvölgybe értünk, ahonnan már közel volt a célpont!
Hamarosan jöttek a többiek is, és buszra pattantunk, irány vissza a szállás.
Mikor megérkeztünk a szállásra, akkor éreztem igazán, fáradt vagyok. Egyszerűen jó volt a meleg padlón pihenni, majdnem el is aludtam. Nagyon jól éreztem magam, örültem, hogy elmentem. Egyszer másik évszakba is föl kéne menni a Hallasan-ra -állapítottam meg. Remélem, még lesz rá lehetőségem! :)
A 3 napos holdújév tiszteletére "elzúztam" Jejura. Warren volt olyan jó fej, hogy szervezett a szokásos, buszos kirándulás mellett egy "túrásabb" verziót is. Mivel a legtöbb dolgot láttam, fölös pénzkidobásnak tartottam harmadszorra is átélni ezeket. Hallasanra, Ilchul-bongra viszon bármikor szívesen visszatérek. Érdekes, ez volt az első utam Jeju-ra, amikor nem vettem csokit. Viszont beszereztem egy "nagyfatert" (Jeju jelképe), eredeti vulkanikus kőből. Sajnos sok hamisítványt árulnak, illetve a műanyagot utálom.
Szóval pénteken, éjfélkor volt a találkozó. A szokásos módon nem tudtam nyugton maradni, így inkább kimentem Yongsan-ra, ami ugyan messzebb van, de esélyesebbnek találtam, hogy jó helyem legyen. A buszon egész normálisan aludtam a körülményekhez képest-bár Warren a szívbajt hozta rám, mikor a mosdószünetet jelentette be, és besípolt a mikrofon (jujj). Időben megérkeztünk, reggel 8 körül kimásztunk a buszból. Reggeli után irány a komp. Beszállás előtt megfigyeltem, hogy a kijelző produkált egy kékhalálos lefagyást (höhö).
Az út elején ökörködtünk, hülyültünk, de aztán elaludtunk. Találtam egy üres sojus üveget, miután felébredtem. "Titokban megittad? Nekem nem hagytál?" (höhö) Azt hiszem, az ajusshi-k így védekeznek a tengeri betegség ellen... Otthon azt mondták, a jó magyar pálinkát iszik, ha tengeri beteg... Hááát, no comment
"Megyek úszni!"
"Pózoljunk a koreai zászlóval!"
Gyorsan megérkeztünk. Felhős volt az idő, kicsit meg is ijedtem. De mire buszba szálltunk, újra kezdett kisütni a nap. A tradicionális faluba mentünk ebédelni. A jeju-i fekete malacról -"s**rdisznóról" már meséltem! :) (höhö). Egyébként most is jó volt a kaja, nagyon! :)
Sétáltunk kicsit faluban. A folk- mániámat már mindenki ismeri, tehát nem ecsetelem. A narancsfák, és a piros virágok egyedivé tették a hangulatát ennek a "falucskának".
Néha jó virágot tenni a hajba :)
Pózolunk a naranccsal! :)
..mondom pózolni, nem megenni! :)
Amazing :)
A buszt majdnem lekéstünk, mivel korábban elindultak, mint amit Warren mondott. Szerencsére hívtuk őket, és észrevették, hogy itt valami bibi van :). Szóval a csoport nagy része ment "tengeralattjárózni", mi pedig megmásztuk Ilchul-bongot! :). Sosem volt a kilátás annyira szép, mint most! :) Tiszta idő lett, a tenger gyönyörű, kék volt. Élveztem! :).
Ezek után lesétáltunk egy "fekete homokos" tengerpartra, ahol különleges csigákat találtam. Tettem is el párat, szuvenírnek (otthon kaptam azt a feladatot, hogy vigyek haza épp kagylókat, ha legközelebb hazalátogatok). A lávabarlangot talán a fáradság miatt, de nem élveztem annyira. Ezek után a többség Lovelandba ment (a fallikus- káma-szutrás múzeum! Érdemes megnézni, ha valaki ott jár! :)). Addig páran, "túrások" elmentünk kajálni. Iszonyat jó kimcsicsigét ettem. Loveland után: "Na, milyen volt?" "Nagyon jó. Fölkerült pár tétel a bakancslistámra" -höhö!
A szálláson, mivel szobatársaim közül én voltam az egyetlen túrás, korán lefeküdtam. A többiek elmentek vacsizni. "Aludj jól, de aztán ne tévézz sokáig" -ki is kapcsoltam a készüléket egyből. Egyből elaludtam. Mielőtt a többiek megérkeztek, addig szunyáltam, és azt álmodtam, túrázunk (imádom az ilyesféle álmokat).
Most megint Koreába költözött Alaszka :).-20 fokok vannak, a szibériai légtömegek ismét elérték jelenlegi hazámat. De én valahogy jobban érzem magam most, mint a múlt pénteki +10 fokos esős időben. Már februárban ez nem annyira jellemző ez az őrült fagy, de azért néha még előfordul. Este azért is elmentem futni, de valahogy jól esett. Három hét, és kezdődik a szorgalmi időszak. Talán az utolsó félévem, ha nagy szerencsém lesz. De már jó érzés, hogy közelebb vagyok a végéhez, mint az elejéhez. Fura kínai kolléganőm most hazament egy időre. Izgult rendesen a havazások miatt (Kínában is rettenetes hóviharok vannak/voltak állítólag). Egyszer utaztam télen, de akkor sima utam volt. Bár bevallom, azért nyáron sem mindig minden tökéletes- a három nyári hazaútból kettővel gubanc volt... Bár meg kell vallani, kisebb a rizikó, hogy elakadok útközben. Európa ege ez ügyben nem épp biztonságos télen.
Péntek délelőtt. Épp egyedül lógatom a lábam a laborban (alliteráció). Ok, ez nem igaz, de ünnepek alatt nem akarok dolgozni. Hétvégén csak akkor megyek be a laborba, ha valami nagyon fontos dologról van szó. Tök vicces, ezen még mindig nevetek: Tavaly Főnökömnek mondtam, hogy ünnepek alatt nem leszek, és hatásomra az egész labor pihenéssel töltötte a holdújévet! Vasárnap leszek 28. Hát, elértem pár dolgot a mostani évemben is, de még rengeteg a célom, tervem. És őszintén remélem, sikerül őket megvalósítanom.
Este mindenesetre irány Jeju, 11kor van a találkozó. Hallasan, Ilchulbong meg egyéb jó kis kráterek!!! Idén hallgatok Warren-re és beveszem a tengeri betegség elleni tablettát... Még mindig röhögök a tavalyin. Szerencsére nem történt semmi komoly, csak kicsit meglöttyent bennem a kaja, mire szárazföldre értünk, már jól voltam. Jó időt mondanak. Remélem, most sikerülni fog elérnünk a csúcsot -Warren remélem, most örülni fogsz... Eszembe jutott ez a kép: Tudom, "nooormális?", de két éve, a mínusz húszban megcsinálták! :)
Eléggé "ünnepi hangulat" van most a laborban. Főnökömmel és a srácokkal kimcsis rizst ettünk, iszonyat jó volt hús nélkül (a hússal kutyult rizsek nem tartoznak a kedvenceim közé). Valami édesburgonyás micsodával és ramennel (azt kihagytam). Nem tudok koncentrálni. Elvenkinget hallgatok (aktuális kedvenc), és próbálom követni a gondolataimat. Három éve ilyenkor készültem haza, először, vízumintézés végett. Azóta rengeteget változtam, teljesen megváltozott az életszemléletem. Tulajdonképpen a kulturális különbségeket leszámítva szeretek itt, és örültem, hogy megpróbáltam kinn.
Vicces, hogy szülinapomkor kezdődik a Kígyó Éve. A kígyó nem épp a kedvenc állatom. Nem félek tőlük. Tudom, azok az élethű kígyók, amivel a Korea Folk Village-ben hülyéskedtünk, tetszettek (höhö). De álmomban nem szívesen látom viszont ezeket a kedves lényeket...
Éljen a hó! :). Még mindig élvezem, bár néha várom a jobb időt, mikor nem kell 2-3 réteget fölvenni, hogy ne fázzunk. Élvezni szoktam a nyári túrákat is, mikor trikóban-sortban "toljuk". Most meg azt élvezem, hogy nem izzadunk le! :)
Dögös, rózsaszín túrazokni!!! Warrentől kaptam egyik túra során... Néha ad nekünk zoknit, benne van a túra árába. Hogy legyen váltászokni kéznél. Már 2-3 pár zoknit kaptam idén túra során... Erről jut eszembe a 2011-es Jeju túra. Mikor viccelődtünk a "Hiking socks" (túrazokni) -"hiking sucks" (túrázni s**r) szavakkal. Ugyanis a Warren által lelkesen említett "beach-bitch" szópároshoz hasonlóan ugyanúgy kell a két szót ejteni. Höhöhö
És ha már pink, akkor ez a reggeli önarckép sem marad el! Futás után, már elkészülvén. A rózsaszín gumikesztyű mindent visz! :)
Fura kínai osztálytársnőm most csinált tojást. Cereal-t meg valami magot tett bele. Én "kínai tojásnak" hívom. (höhö). Amúgy megkóstoltam, egész jó.
"Ebben a kesztyűben olyan szép a kezem, ugye?"
Bocsi, hogy most ennyire "spontán' vagyok. Csak épp örülök a fejemnek. Okot nem említhetek, de örülök valaminek. :). Este lehet, lesz egy nagy futás, akár esik a hó, akár nem!
Sometimes things must change so you can change. Sometimes you must break
a little so you can get a peek inside to see what an awesome powerhouse
you are! Sometimes mistakes must be made, so wisdom can be earned!
Sometimes you must overcome heartache so you can start to follow your
heart.
( Karen Salmansohn)
Ez is tetszett: "A dolgoknak néha változniuk kell, hogy te is változhass. Néha kell egy kis csalódás, hogy rágyere mennyi energia és erő rejlik benned. Néha hibáznod kell, hogy rágyere a "bölcsességekre". Néha le kell küzdened némi szívfájdalmat, és hallgass az érzéseidre".
Most még elég sok dolgom van, de hétvégén, az ünnepek alatt irány a Hallasan! :) Jujj, komolyan mondom, örülök. Már elég sok nemzeti parkban jártam. Amik kivétel: Songnisan, Juwangsan, Dadohaesang illetve az új NP: Mundeungsan. De majd eljutok ezekbe is egyszer. Akárcsak oda, ami nagy álmom: Ulleungdo-ra (nyáron akarok odamenni). Nem verseny, de akkor is. Örülök, hogy a laborban elfogadják a túrázós énemet is. Csak hétvégén ne essen! (bár elvileg jó időt mondanak)
A múlt pénteki esőzés eléggé lehangoló volt. Az enyhe, nyirkos-nyákos esős téli napoktól herótom van. De most visszajött a tél (ez bármelyik évszakban igaz). Tegnap este, a szakadó hóban futottam egy órát, iszonyat jó volt! Rájöttem, kicsit túlstresszeltem magam. Emiatt nem tudtam rendesen aludni hetek óta. Úgy néztem ki a végén, mint egy hóember, de jó volt. Éjjel végigaludtam az éjszakát, hosszú idő után.
Reggelre a hótündérek ismét sikerrel bevették Szöult. Futottam egy jót a szűz hóban. Nem volt könnyű, de nagyon jól esett! Mire a kolesz felé szaladtam, már megkezdődtek a mentesítő munkálatok. A munkások közül sokan barátságosan mosolyogtak rám, és benyomtak egy- egy "fájting"-ot (még mindig útálom ezt a kifejezést), hogy biztassanak. Nevetve rohantam fel a lépcsőn a harmadikra, és a szobába érve megettem két narancsot. Hétvégén holdújév- igaz, csak három napos most (fúúj, hétvégére esik :( -sajnos van ilyen is, de jövőre jó hosszú lesz!), de attól még remélem, föl tudok jutni a Hallasan-ra. Megint Jeju... Szerencsére Warren volt olyan jó fej, hogy a szokásos verzió (a legtöbb dolgot már kétszer láttam) mellett szervez egy "túrásat" is.
Szóval a úgy néz ki, estére járhatóbbak -vagy futhatóbbak lesznek az utak. Szevasztok, hótündérek, örülök, hogy újra látlak benneteket! :)
