I have a dream

-mondta Martin Luther King.
-énekelte az ABBA.

Komolyan, néha eszembe jut, hogy remélem, most jó úton vagyok az felé, hogy teljesítsem azt a bizonyos álmot. Kamaszkoromban született a külföldön való tanulás. Akkor nem így gondoltam, megjegyzem. A PhD egyetem alatt. De úgy nézett ki, sajnos "benőtték a bokrok"... Tavaly ősszel azonban előkerült egy bozótvágó kés, egy email formájában, erről az ösztöndíjról, majd a fűrész a főnököm első levele képében :).
Majdnem egy éve ilyenkor döntöttem véglegesen, menni akarok. Eddig úgy néz ki, nem döntöttem rosszul. Még hosszú az út, de ha nem kezdtem volna bele, akkor örökre bánnám!

"Az igazi lúzer az, aki annyira fél a vereségtől, hogy meg sem próbál küzdeni ellene"
(A Little Miss Sunshine című filmből van, amúgy nagyon aranyos, érdemes megnézni :) )

Ez is nagyon igaz:
"Megfutamodni a harctól, ez a legrosszabb, ami megtörténhet velünk. Rosszabb, mint vereséget szenvedni, mivel a vereségből mindig tanulhatunk valamit, de a megfutamodással csak ellenségünk győzelmét hirdetjük"
Paulo Coelho

G20 Szöul

Ez nagyon durva, neten találtam.... És Magyarország a "Corrupt and Broken" régióba tartozik? Van benne valami. Azért a "Starcraft Zombies" (Dél Korea), se semmi. Oroszország: "Wastelands", Új Zéladn a "Hobbits", hehehehhehee. A Mediterrán "Lazy fuck", Indinézia "Tsumeni Victims" meg hasonlóak sem kutya :D. Akkor hol érdemes élni??? Ok, a Marson, de akkor is. Sehol sem "kék az ég, zöld a fű". Ok, mindenhol (sivatagot, Antarktiszt, meg egyéb extrém helyet leszámítva), de képletesen értem.... De egy biztos: ha az ember ezt nézné, akkor ki se mozdulna otthonról!

11.11.

November11-én csináltak ennek egy ropiszerű édességnek egy ünnepnapot (Pepero Day). Olyan mint a Valentin-nap.Tehát, hogy üzletet csináljanak belőle... De novmebber 11-et sejtem miért: mivel 11. 11. és ezen csokis ropik szintén az 1 -re emlékeztetnek.
Állítólag japán nasi. Vicces, mivel a koreaik utálják a japcsikat. Olyan, mint a mi ropink, csak csokis. De a magyar sóspálcikát nem veri, az tény :).
Jövőre 2011. 11.11. -kor kivácsi vagyok mekkora üzletet fognak neki csinálni....

Sprechen Sie Deutch?

-kérdezte tőlem egy pasas reggel suliba menet, amit a szokásos "Teatcher?" és "USA?" kérdések előztek meg. Megmondtam, hogy európai vagyok. Erre elmesélte, hogy ő németet tanít. Vicces, hogy a németet is tanulják kinn Koreában, nemcsak az angolt. Talán sokan oriantálódnak Európa felé is.
Egy túrán, még szeptemberben egy német sráccal is összeakadtam, aki elmndta: ő is oktat, de sok német mérnök él kinn. Azért mindig örömmel tölt el, ha európai emberrel találkozom, túrákon, vagy akárhol. Kevés van, realtíve.
Vicces, töriből tanultam: a német nyelv majdnem hivatalos lett Amerikában. Egy szavazat híján veszítet, és az angol lett így a világnyelv. Mi lett volna, ha lett volna plusz az a két voks? Hát valszeg akkor a németet tanulnánk úgy, mint most az angolt...

Nasi-körkép, azaz mit rágcsál a koreai?

Nem szoktam nassolni, főleg túrázás esetén evett cuccokról van szó (gyümölcs mellett). Meg ha kollégáim közt néha szétosztom, magamtól csak túra ürügyén veszek.
Kezdjük nagy kedvencemmel, a ricecake-vel. Kiváló kaja kirándulás előtt, alatt, nem émelyítő :). Sok fajtája létezik, és nagyon is laktató.

Másik kedvencem ez a tradicionális keksz, amivel arattam, mikor családomnak vittem haza ilyent augusztusban. (bár a ginzenges karamella felejtős, a másik amit vittem)
Sokféle cookie létezik:
Ez sem rossz:
Ó a Diget, tipikus túrakaja:
Édesburgonyás állítólag, túrakaja.
Ez is tradicionális, nagyon klassz, pont ma kaptam ilyent egyik kolléganőmtől:
Szerintem gyömbéres, nemrég kóstoltam, de ez is bejött:

Ez is nagyon népszerű, pedig állítólag japán. Olyan mint a mi ropink, de csokis.
Meg ez is elég populáris:
Sorolatnám, a boltok többségében rengeteg hasonló cucc kapható. Főleg ilyenek töltik ki a kínálatot, coki, keksz csipsz, a fitnesz-szabályok megszegésére csábító cuccok. Ricecake főleg metrólejrókban, de vannak speciális ricecake boltok is. A tradicionális cookie-k nagyobb üzletekben és Insadongon is fellelhetőek. Egészséges dolgok eléggé el vannak nyomva, bár fellelhetőek, saláta, szójatej, zöldséges szendvics, füstölt tojás formájában.

És kis elrettentésnek, hogy a nasik rajongói ne ragadtassák el magukat:
Főtt selyemhernyó. Kóstoltam már egyszer, nem nyerte el a tetszésem! Íze sem felemelő, szaga meg rémes... Mikor egyik pesti haveromnek erről meséltem, nem akarta elhinni, hogy ilyen van, azt hitte viccelek.

Hangul, és a nyelvekkel való kapcsolatom

A koreai ABC amúgy. Még nem tudok koreaiul. Úgy vagyok vele, mint az orosszal: az írásukat el tudom olvasni, meg pár szót tudok. De tanulni szeretném majd, márciustól. Szeretnék kicsit megtanulni koreaiul, ha már itt élek. A metrómegállókon szoktam gyakorolni az olvasást :). Mobilomon a metrótérkép koreaiul van-egyik kollégámtól örököktem a kütyüt - és azon gyakorlom :). Kollégám, mikor egyik hétvégén mentünk valahová, néztem a térképet, megjegyezte: "Dehát nincs benne angol menü"-Mire én: "Dehát el tudom olvani". Igaz, az angollal tökjól elboldogulok, mivel a suliban, túrákon azon kommunikálok (volt, hogy majdnem angolul válszaoltam az otthoniaknak.... no comment).
Amúgy tanultam németül is. A németről azt kell tudni, hogy hasonlít kicsit az angolhoz. De az angol az itt élésem alatt úgy berögzült -beégett az agyamba, hogy mikor németül akartam dumálni, automatikusan átváltottam angolra.(augusztusi hazautam során találkoztam egy svájci csajjal, akkor történt) Nem vagyok büszke erre, de nem szégyellem. Tulajdonképpen élvezem, hogy angolul kommunikálhatok, ez volt a vágyam. Pedig régen a német jobban ment, de fel tudom, ha egyszer úgy adódik. Tulajdonképpen a német segített sokat nekem abban, hogy megtanulhassak angolul :).
Az angol nagyon természetes lett nekem, hisz magyarul csak a Skype-n keresztül kommunikálok. Leszámítva néhány kivételes esetet. Amikor a kinti magyarokkal találkoztam. A Magyar Nagykövetség március15 előtt szokott rendezni egy találkozót a kinn élő magyaroknak, ami nagyon jó volt, remélem, jövőre is lesz. Kevés magyar él kinn, 30-40 talán. A másik eset az volt, jött az egyetemünkre szemináriumot tartani egy európai ember, aki holland, Szingapúrban él. De töltött pár évet Budapesten is, és teljesen meglepődtem, mikor magyarul megszólított :).
Amikor télen utaztam haza, a Moszkva és Budapest közötti gép MALÉV gép volt. És fura érzés volt magyar szöveget hallani újra, pedig akkor még alig hat hete voltam kinn...
Szobatársaim néha kérdeznek tőlem magyar szavakat :). Meg van, mikor mások is, mondogatják milyen könnyű, de mikor nehezebb szavakat mondok, rájönnek, hogy nem is:).

Bringára!!!!

Vasárnapra egy biciklitúrát terveztem. Egyik kedves isemrősöm szervezte. Indultam Jamsil-ra, ahol megettem a világ legjobb ricecake-jét :). Zöld színű, vörös bab, meg tök van a tetején. Imádom!!!
Hamarosan jöttek a többiek, és pozitív meglepetés ért: a biciklibérlés ingyenes, csupán a külföldi igazolvány számot, meg egy mobilszámot kellett megadni. Kiválasztottam egy aránylag magas nyergű, fehér MTB-t (178 centihez nem mindegy), túravezetőnk egy banánsárga járgánnyal nyomult. (banana bike :) ) A csajok nagyrésze piros, vagy rózsaszín géppel közlekedett, bár az volt a fő szempont, hogy kosaruk volt.
De ez a banana bike tényleg vicces volt! Volt még neonzöld is, de az már nem jött be, de tandemeket és kisgyerkeknek való gépeket is lehetett kapni. Néha filózom a gondolaton, veszek magamnak ide ki egy biciklit, és ha véglelg hazamegyek pár év múlva eladom. Szép gondolat, de az a baj, hogy buszon nem lehet szállítani, bár metrón igen, de nem tudnám úgy kihasználni, ahogy lehetne. De tökjók ezek az ingyenes bérlőhelyek. Népszerű nagyon a bringa!
És a város körül klassz kis bicikliutak vannak kiépítve a folyók mentén. Hihetetlen. Úgy kell elképzelni, mint otthon, a Balaton-kört, de jobban karban vannak tartva az utak. De óriási kultusza van a bringázásnak, az utak is elég zsúfoltak hétvégente. De nem nehéz terep, nagyon gyorsan lehet haladni megfelelő géppel. Tulajdonképpen a kölcsönzőkben jó állapotúak a bicók, fognak a fékjeik, nem nyikorognak. Csak némelyikről hiányzik a lámpa, sárvédő. Ami, ha nappal, és a bicikliúton megy, nem is baj. Egyébként tényleg klassz dolog. Bringáztam már egyszer Koreában Seokmodo-n, de akkor azt elmosta a zuhé... Most viszont se nem zuhé, se semmi!
Le is nyomtunk 50km-t. Jamsilról, a Lotte Mart nevű bevásárlóközpont elől indultunk. Jamsil egyébként elég klassz része Szöulnak, a sportélet kultuszát terjeszti, az olimpiai stadionok nincsenek messze. A Han river (ok, folyó, de így jobban hangzik) mellett kezdődött a terep, majd elhagytuk Szöult, és Seongnamon át mentünk úticélunkhoz. Vicces, hogy a városomon mentem át, mégis visszamentem a bandával Jamsil-ig. Azt onnan tudtam meg, hogy Seongnam, hogy a városom címerén egy virág van, ami mindenhol ott díszelgett a hidakon...

Egyik lány előbb lelépett az istentisztelete miatt... Mi továbbmentünk, élvezet volt tekerni az őszi kellemes időben. A nap nem sütött, kissé párás volt a levegő.

A képen látható híd tényleg tetszett, a bringás dekorációval :)
Egy csodás tónál kötöttünk ki (Juldong lake, utólag kiegészítve). Ami egy mesterséges tó. Egy Bug jumping torony miatt mentünk oda, először megtömtük bendőnekt gimbappal, nasival, tojással meg egybekkel. Meg ramennel egyesek. Többen ki akarták próbálni a tornyot, de én féltem, nekem az ilyen nem a műfajom. Mindenem a sport, de a veszélyes, vagy annak látszó, extrém dolgok valahogy sosem vonzottak. Meg egy ugrás elég sokba került, nem érte meg, inkább azt a pénzt hozzáteszem egy másik kiránduláshoz:). De más sem ugrott, mivel újítás alatt volt. De a környék szép volt, sétáltunk egyet. Vicces-klassz szobrokkal.

A szobrok közül kiemelkedő volt egy gyümölcs-szoborcsoport, rajta zenélő gyerekek ültek:

Vagy az óriáshangyák:

A környék szépsége lenyűgöző volt. A lángfű is megtermett itt:


A tóról és toronyról is teszek be egyet:

Kacsák:

És aranyhalak:

A visszaút gyorsan ment, azaz sokkal erősebb tempóban haladtunk, mint elfelé. Megcsodáltuk a krizantémokat, és előbb értünk Jamsil-ra a tervezettnél! Csodás időnk volt, és felejthetetlen nap! Imádok bringázni, remélem, még lesz rá lehetőség!!! Bár a végén úgy éreztem magam, mint akit összevertek, de megérte (50km egyhuzamban) !!!! Végkifejlet: izomláz... De sebaj, hozzászoktam már...