Hangul, és a nyelvekkel való kapcsolatom

A koreai ABC amúgy. Még nem tudok koreaiul. Úgy vagyok vele, mint az orosszal: az írásukat el tudom olvasni, meg pár szót tudok. De tanulni szeretném majd, márciustól. Szeretnék kicsit megtanulni koreaiul, ha már itt élek. A metrómegállókon szoktam gyakorolni az olvasást :). Mobilomon a metrótérkép koreaiul van-egyik kollégámtól örököktem a kütyüt - és azon gyakorlom :). Kollégám, mikor egyik hétvégén mentünk valahová, néztem a térképet, megjegyezte: "Dehát nincs benne angol menü"-Mire én: "Dehát el tudom olvani". Igaz, az angollal tökjól elboldogulok, mivel a suliban, túrákon azon kommunikálok (volt, hogy majdnem angolul válszaoltam az otthoniaknak.... no comment).
Amúgy tanultam németül is. A németről azt kell tudni, hogy hasonlít kicsit az angolhoz. De az angol az itt élésem alatt úgy berögzült -beégett az agyamba, hogy mikor németül akartam dumálni, automatikusan átváltottam angolra.(augusztusi hazautam során találkoztam egy svájci csajjal, akkor történt) Nem vagyok büszke erre, de nem szégyellem. Tulajdonképpen élvezem, hogy angolul kommunikálhatok, ez volt a vágyam. Pedig régen a német jobban ment, de fel tudom, ha egyszer úgy adódik. Tulajdonképpen a német segített sokat nekem abban, hogy megtanulhassak angolul :).
Az angol nagyon természetes lett nekem, hisz magyarul csak a Skype-n keresztül kommunikálok. Leszámítva néhány kivételes esetet. Amikor a kinti magyarokkal találkoztam. A Magyar Nagykövetség március15 előtt szokott rendezni egy találkozót a kinn élő magyaroknak, ami nagyon jó volt, remélem, jövőre is lesz. Kevés magyar él kinn, 30-40 talán. A másik eset az volt, jött az egyetemünkre szemináriumot tartani egy európai ember, aki holland, Szingapúrban él. De töltött pár évet Budapesten is, és teljesen meglepődtem, mikor magyarul megszólított :).
Amikor télen utaztam haza, a Moszkva és Budapest közötti gép MALÉV gép volt. És fura érzés volt magyar szöveget hallani újra, pedig akkor még alig hat hete voltam kinn...
Szobatársaim néha kérdeznek tőlem magyar szavakat :). Meg van, mikor mások is, mondogatják milyen könnyű, de mikor nehezebb szavakat mondok, rájönnek, hogy nem is:).

Bringára!!!!

Vasárnapra egy biciklitúrát terveztem. Egyik kedves isemrősöm szervezte. Indultam Jamsil-ra, ahol megettem a világ legjobb ricecake-jét :). Zöld színű, vörös bab, meg tök van a tetején. Imádom!!!
Hamarosan jöttek a többiek, és pozitív meglepetés ért: a biciklibérlés ingyenes, csupán a külföldi igazolvány számot, meg egy mobilszámot kellett megadni. Kiválasztottam egy aránylag magas nyergű, fehér MTB-t (178 centihez nem mindegy), túravezetőnk egy banánsárga járgánnyal nyomult. (banana bike :) ) A csajok nagyrésze piros, vagy rózsaszín géppel közlekedett, bár az volt a fő szempont, hogy kosaruk volt.
De ez a banana bike tényleg vicces volt! Volt még neonzöld is, de az már nem jött be, de tandemeket és kisgyerkeknek való gépeket is lehetett kapni. Néha filózom a gondolaton, veszek magamnak ide ki egy biciklit, és ha véglelg hazamegyek pár év múlva eladom. Szép gondolat, de az a baj, hogy buszon nem lehet szállítani, bár metrón igen, de nem tudnám úgy kihasználni, ahogy lehetne. De tökjók ezek az ingyenes bérlőhelyek. Népszerű nagyon a bringa!
És a város körül klassz kis bicikliutak vannak kiépítve a folyók mentén. Hihetetlen. Úgy kell elképzelni, mint otthon, a Balaton-kört, de jobban karban vannak tartva az utak. De óriási kultusza van a bringázásnak, az utak is elég zsúfoltak hétvégente. De nem nehéz terep, nagyon gyorsan lehet haladni megfelelő géppel. Tulajdonképpen a kölcsönzőkben jó állapotúak a bicók, fognak a fékjeik, nem nyikorognak. Csak némelyikről hiányzik a lámpa, sárvédő. Ami, ha nappal, és a bicikliúton megy, nem is baj. Egyébként tényleg klassz dolog. Bringáztam már egyszer Koreában Seokmodo-n, de akkor azt elmosta a zuhé... Most viszont se nem zuhé, se semmi!
Le is nyomtunk 50km-t. Jamsilról, a Lotte Mart nevű bevásárlóközpont elől indultunk. Jamsil egyébként elég klassz része Szöulnak, a sportélet kultuszát terjeszti, az olimpiai stadionok nincsenek messze. A Han river (ok, folyó, de így jobban hangzik) mellett kezdődött a terep, majd elhagytuk Szöult, és Seongnamon át mentünk úticélunkhoz. Vicces, hogy a városomon mentem át, mégis visszamentem a bandával Jamsil-ig. Azt onnan tudtam meg, hogy Seongnam, hogy a városom címerén egy virág van, ami mindenhol ott díszelgett a hidakon...

Egyik lány előbb lelépett az istentisztelete miatt... Mi továbbmentünk, élvezet volt tekerni az őszi kellemes időben. A nap nem sütött, kissé párás volt a levegő.

A képen látható híd tényleg tetszett, a bringás dekorációval :)
Egy csodás tónál kötöttünk ki (Juldong lake, utólag kiegészítve). Ami egy mesterséges tó. Egy Bug jumping torony miatt mentünk oda, először megtömtük bendőnekt gimbappal, nasival, tojással meg egybekkel. Meg ramennel egyesek. Többen ki akarták próbálni a tornyot, de én féltem, nekem az ilyen nem a műfajom. Mindenem a sport, de a veszélyes, vagy annak látszó, extrém dolgok valahogy sosem vonzottak. Meg egy ugrás elég sokba került, nem érte meg, inkább azt a pénzt hozzáteszem egy másik kiránduláshoz:). De más sem ugrott, mivel újítás alatt volt. De a környék szép volt, sétáltunk egyet. Vicces-klassz szobrokkal.

A szobrok közül kiemelkedő volt egy gyümölcs-szoborcsoport, rajta zenélő gyerekek ültek:

Vagy az óriáshangyák:

A környék szépsége lenyűgöző volt. A lángfű is megtermett itt:


A tóról és toronyról is teszek be egyet:

Kacsák:

És aranyhalak:

A visszaút gyorsan ment, azaz sokkal erősebb tempóban haladtunk, mint elfelé. Megcsodáltuk a krizantémokat, és előbb értünk Jamsil-ra a tervezettnél! Csodás időnk volt, és felejthetetlen nap! Imádok bringázni, remélem, még lesz rá lehetőség!!! Bár a végén úgy éreztem magam, mint akit összevertek, de megérte (50km egyhuzamban) !!!! Végkifejlet: izomláz... De sebaj, hozzászoktam már...

November eleji Bukhansani menetelés

Szombat, mi sem jobb, mint egy nagy túra? Sok meló van hétfőtől, de valahogy kell most ez nekem. Az első túracsoportom programjain már régen voltam, és most kedvem volt rá.
A Bukhansan és az ősz színei megunhatatlanok! :). Bármikor is megyek csavarogni, mindig élvezem a kellemes időt, de a kesztyű már kell a korlátok megfogására.
De sajnos a hétvége, mint mondtam, nem csak számunkra volt túrázásra alkalmas: busszal mentünk a megállótól, teljesen szardínia-fíling volt, ráadásul dugó... Idegesítőnek hatott az utasok dumája...
Mikor végre kiértünk, reggeli torna vette kezdetét, majd indulás!

Valakinek van ötlete, mi ez a lila bogyó? Annyira szép, de fura! A szeptemberi-október eleji források apadóban, az akkor bővízű vízfolyások épphogy csörgedeztek. Hisz eső alig volt október közepe óta.

Elég nyögvenyelősen indult ez a túránk. Sok megállás, több lazítás. A holtpont is beütött, de ezzel csak egy kemény kaptató segíthet. Ami sajna nem volt eleinte.
Az ősz színeiről sokat áradoztam. Beszéljenek a képek!

Remélem, még párszor élvezhetem! Sajna köd volt, bár ez a köd más, mint a nyári, de legalább ugyanolyan idegesítő, hogy nem élvezhetetjük a kilátást. Nagyjából ugyanazon útvonalon mentünk, mint egyszer, szeptember elején,a vasárnapi túracsoportommal: "kis" módosítás: két csoportra szakadtunk, az egyik hegyet mászott, a másik a kijelölt turistaútvonalon fölment a Bukhansan tetejére (ez akkor kimaradt). Útközben kedves túrázók megkínáltak minket makgolival, kimcsivel és khakiszilvával.
Nagyon jó fejek voltak :). Majd irány a csúcs, óriási dugóval, de felértünk. A köd takarta a gyönyörű kilátást... Sokan a hegymászóknak szánt szakaszon akartak felmenni kötél nélkül, de nekem a testi épségem többet ér. Az a helyzet, hogy csak olyan szakaszt vállalok, meg olyan túrát, amit biztosnak érzek.
Nem is volt hideg! Csak a köd... Később a menedékháznál, almák, amgok és kekszek majszolása közben vártuk a hegymászókat. Akik szerencsére időben jöttek, nem úgy, mint nyáron. Nyáron ugyanis két órát késtek... Klassz kis menet volt :). Leérve nem volt kedvem a Buddha-buszhoz, ezzel páran úgy voltunk, nem akartunk várni és tömegben nyomorogni. Tehát lesétáltuk azt a kis távot.Gyorsabban is leértünk, mint akik buszoztak. A közös vacsin az éhség hiányára és fáradságra hivatkozva nem vettem részt. Amúgy sem szeretek este enni, későn...

bosszantó még...memories, na és némi pozitivizmus

Az egyetem rádiója, minden reggel és este eljátszák az egyetem himnuszát. Idegesítő, ezzel a legtöbb diák így van. Csak néhány lelkes kis elsős nem, akikben még benne van a "király, egyetemista vagyok", érzés... Arról nem is beszélve, hogy a bemondó csaj szenvelgő hangja délutánonkét a frászt hozza rám (meg sokakra).

Amúgy jó hírek: A két hete pénteken írt vizsgám jobban sikerült, mint számoltam :). Magyarul: klasszul sikerült!!! Nagyon boldog vagyok miatta:). Arra a feladatra maxpontot kapta, amit azt hittem, egytől -egyig elszúrtam. Tudom, nem ez a lényeg, de akkor is, sikerélmény. A másikról semmi hír, de mint mondta, szerintme nem lett rossz: hisz nagyrészét kijavítottuk együtt, és az az osztálytársam, aki az enyémet javította, pozitívan nyilatkozott. Decemberben a további megmérettetés!

http://www.youtube.com/watch?v=LgMWbV8urrc&NR=1

Ez a szám nagyon király, orosz rap. A rap nem az én műfajom, de a jól megcsinált dalok bejönnek :D!

ha már szüret... mármint otthon

Ez a levél feldobta a napomat :)

Szüreti szabályok

1. Sose kezdjük borivással a napot. A reggeli bor megfekszi a gyomrot, rátelepszik a mozgásközpontunkra, azonkívül kettős látás is kialakulhat. Tapasztalt szüretelő törkölypálinkával indítja a reggelt féldecis kiszerelésben, ennek kiváló az értágító hatása, meg a muslincák sem jönnek ránk annyira, mint bor esetében.

2. Lehetőség szerint keveset tartózkodjunk napon. A szeptemberi-októberi napsütésnek még ereje van, könnyen okozhat szédülést, kóválygást, egyensúlyi zavarokat. Ha tehetjük, vonuljunk a pince hűvösébe, a megfáradt, kitikkadt szervezet itt tud igazán akkumulálódni.

3. Ernyőt, botot sose vigyünk magunkkal a pincébe, ez tudniillik a lépcsőn való lezuhanásunkban akadályozhatja a biztos talajfogást, plusz a poharakat is leverhetjük vele, ami újabb bajforrás lehet (vágásos sérülések stb.).

4. A lopót mindig egy kézzel fogjuk, így szabad kezünkkel megtámaszthatjuk szüretelő társunkat.

5. Sose vedeljük a bort, csak hörpöljük, kortyolgassuk. A vedelő borivó nem esztétikus, beárnyékolja az egész szüretet, azonkívül a saját kezére is rá szokott lépni.

6. Ne kívánd meg felebarátod borát, ott a tiéd!

7. Óránként, kétóránként jöjjünk fel a pincéből, nézzük meg, hol tart a szüret, mire jutottak az asszonyok és a gyerekek. Ha a tőkék között szemlélődünk, kapaszkodjunk erősen a karókba, lábunkat próbáljuk meg ciklikusan egymás elé rakni.

8. Az éneklés (Részeg vagyok, rózsám...), a szavalás (Ej, döntsd a tőkét...) jótékonyan hat a tüdőre, szívre, növeli az együvé tartozás érzését, sőt még a seregélyek is elmenekülnek a környékről.

9. A házassági ígéretekkel csínján kell bánni, ez másnap rossz közérzetet okozhat.

10. Szüreti összeszólalkozásoknál bicskát, hordódongát nem illik használni, kínáljuk meg óborral az ellenfelet, az majd leteríti.

11. Ha beszédünkben már túlságosan sok a mássalhangzó, taglejtésekkel is kifejezhetjük magunkat. Ennél kifejezőbb, ha csak ülünk a sarokban támasztva a falat.

12. Pincelépcsőre ne feküdjünk le aludni, mert áteshetnek rajtunk poharastól, lopóstól.

13. Reggel ne ijedjünk meg a táskás szemű, piros orrú embertől a tükörben. Megvan szegénynek a maga baja...

Bosszúságok

Tegnap kinyiffant a laborgépem... Szerencsére már megjavult, a srácok segítettek, kiderült: csak egy érintkezési hiba. De ott volt a sokk, hogy elveszenk az írásaim, amik fontosak, nem tudom leszedni a HD-mről. De már minden rendben.
Fáradt vagyok, a fontos írásom viszont majdnem kész. De folyamatosan kiegészítés, kiegészítés...

November rain?

Kedvenc dalaim egyike, Guns'n Roses-től. Imááádom!! A klippje is tetszik. De ahogy nézzük, itt nem lesz esős a novmber :).
A számot szeretem, de a novemberi esőt már nem...