2016. április 17., vasárnap

Rémálom

Múlt éjjel azt álmodtam, hogy újra iskolás voltam, talán ötödikes. Tanulmányi kirándulás volt, két napos. Egy hodály-szerű építményben laktunk, fiúk-lányok együtt. Elfoglaltuk előre az fekhelyeket, én leraktam a cuccomat egyik ágyra. Este azonban egy másik fiú feküdt az ágyamba. Én udvariasan szóltam neki, ő meg ordenáré módon beszólt nekem, és szembe vágott, lett is monoklim.

A tanárok és a többiek reakciója erre ez volt:

Amiatt bezzeg intőt akartak adni, mivel azzal vádolt az illető, hogy én csúnyán beszéltem vele, pedig nem is. Ez az álom rányomta eddig a napomra a bélyeget, eszembe jutottak a régi dolgok, mivel engem is rengeteget csúfoltak, de ha meg akartam magam védeni (nem tanulhattam meg védekezni, "meg sem hallani" meg nem tudtam), azt felhasználták ellenem. Gyakran eszembe jut, hogy a csúfolódás, iskolai erőszak mennyire tönkre vágja az ember önbizalmát. Folyton a fejében dübörög, "erre sem vagy jó, arra sem vagy jó", és ezt nehéz kitörölni. Vajon a bántalmazóban mi játszódik le, hogy bántson másokat? És miért okoz neki örömet, hogy az erejét firtassa? Miért jó neki, hogy másoknak tönkretegye az önértékelését? Ez nekem sosem fért a fejembe... :( :(

"Nem leszel attól szebb, hogy a másik emberre azt mondod, csúnya"
"Calling somebody fat doesn't make you any skinnier. Calling somebody dumb doesn't make you any smarter. Ruining somebody's life doesn't make you any happier" 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése