Deoguysan hegység a délebbi részen van, Dajeon-tól kb. egy órányira. Szerencsénk volt aznap, mivel nemrég esett hó, így "télvirágokat" is láthattunk :) :). A híres száraz fák télen sokkal inkább jól mutatnak, mint nyáron.
Sajnos a szakasz másik része, a gerinc elég latyakos volt. Ráadásul a a golyós felvonóhoz (a Deoguysan Nemzeti Parkhoz tartozik a Muju síterep, annak a fülkés felvonójával mentünk le) is sokan vártak, volt vagy 1km a sor. Átkoztam a koreai fegyelmet, de rendesen... Túravezetőnk nyomására előre mentünk, mintha fotózni akarnánk, de így is sokat kellett várni. Rázott a hideg, elég rendesen. Szerintem az a dumpling (gőzölt, hússal töltött gombóc) "mentette meg az életemet", amit egyik barátnőm vett a kisboltban, és osztott meg velünk :). Megháláltam lenn instant ramennel :) :). Bakker, az utóbbihoz is elég sokat kellett sorba állni. Bosszúság volt az is, hogy nem találtuk a buszt, összevissza beszélt mindenki arról, melyik parkolóban lehet. Aztán, mikor meglett és felszálltunk rá, és egyik ember elkeveredett, nem tudtuk mobilon sem elérni... De végül minden jó, ha a vége jó...
Sajnos a szakasz másik része, a gerinc elég latyakos volt. Ráadásul a a golyós felvonóhoz (a Deoguysan Nemzeti Parkhoz tartozik a Muju síterep, annak a fülkés felvonójával mentünk le) is sokan vártak, volt vagy 1km a sor. Átkoztam a koreai fegyelmet, de rendesen... Túravezetőnk nyomására előre mentünk, mintha fotózni akarnánk, de így is sokat kellett várni. Rázott a hideg, elég rendesen. Szerintem az a dumpling (gőzölt, hússal töltött gombóc) "mentette meg az életemet", amit egyik barátnőm vett a kisboltban, és osztott meg velünk :). Megháláltam lenn instant ramennel :) :). Bakker, az utóbbihoz is elég sokat kellett sorba állni. Bosszúság volt az is, hogy nem találtuk a buszt, összevissza beszélt mindenki arról, melyik parkolóban lehet. Aztán, mikor meglett és felszálltunk rá, és egyik ember elkeveredett, nem tudtuk mobilon sem elérni... De végül minden jó, ha a vége jó...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése