Kutya a levesben?

Ma meséltek nekem pár dolgot, hogy milyen macera Koreában a kutyatartás, főleg, ha a kutya megbetegszik. Hogy mennyi állatorvosi költséggel jár, ha beteg kölyköt hoznak el. Elmesélték, ha a kölyök beteg, 10 napon belül vissza kell vinni a tenyésztőhöz, ki lehet cserélni. Volt erre példa, hogy valaki vett egy kutyust, aki férges volt, és valami bakteriális ferőzése is volt, egy vagyonba került, hogy rendbe hozzák. Szerencsére meggyógyult már. De ezt sok külföldi nem tudja a szabályokat, én sem, bevallom. De most a maradék kedvem is elment tőle, pedig néha annyira jól jönne. Majd ha visszatérek Európába, és lesz kertes házam, saját családom.
Itt az a baj, hogy a kutyákat általában rövid láncon tartják, vidéken is. Ami szerintem állatkínzás. Pl. sok kutya megvadul ez esetben (pl. a kuvasz jó példa erre). De amikor kutyákat láttunk Koreában, és megsimogattuk őket, mindig örültek az embereknek.
Egyszer Sunil megjegyezte: "Tudod, miért nincsenek Koreában nagy kutyák? Mert megeszik őket" . Ez nem annyira igaz. Való igaz, Korea híres, vagy hogy is mondjam hírhedt arról, hogy kutyahúst is esznek, de erre tenyésztenek egy speciális "húskutyát", direkt erre a célra. Ennek a tenyészkutyának a neve nureongi vagy hwangu. Engem azonban nem nyugtat meg, egyelőre tartom magam ahhoz az elvhez, hogy kutyát, lovat (macskát, bár ez Olaszországban lenne érdekes) nem akarok tányéromon látni. Mondhat bárki bármit, a szűk ketrecben tartott kutya akkor is megrázó látvány, és állatkínzás is. Akármire is nevelik azt a szegényt. A nureongi kutya jelenleg tudtommal házikedvencként nem tartható. Személy szerint, én nagy kutyabarát vagyok, ellenzem a kutyák evését. Nem vagyok vegetáriánus, fogyasztok húsfélét, hiszen nem kell ahhoz biológusnak lenni, hogy tudjuk, az ember mindenevőnek született. Már hallom a szekálódást, "dehát a csirke is állat" vagy a "saláta is élőlény"... Erkölcsi kérdés ez. A hinduk nem esznek marhát. Az iszlámok nem fogyasztanak disznót... Tudom, vallási oka van ennek. A kutyaevést viszont nem tudom hová tenni. Mi európaiaik, mint sok más nemzet a kutyát, mint házikedvencet, vagy házőrzőt tartjuk, berögződött, hogy egy ragadozónak "büdös a húsa". Bár az olaszok esznek macskát, de a ragadozókat nem szoktuk fogyasztani.
Levágott nureongik egyik piacon. Állítólag a sulihoz nagyon közeli Moran piacán is lehet vásárolni.
Gyakran látok tüntetéseket, "Ne edd meg a barátodat"-címmel, a kutyahús -evés ellen.
Nem tudom, én sosem fogom kipróbálni. Állítólag zsírosabb hús, és levesként szokták szervírozni. (novemberi gasztrós fejezetemben írtam már róla) Ennek a levesnek a neve boshitang (보신탕) vagy Gaejangguk (개장국). Speciális éttermek vannak, amik kutyahúst szervíroznak, szóval az embernek nem kell aggódnia, hogy ebet tesznek elé. Nem mindennapi kaja.

Most, hogy megnyugtattam olvasóimat, hogy nem fogok rászokni a kutyák felfalására, bemutatok pár koreai kutyafajtát. Kezdjük először a jól ismert Jindo-kutyával. Amit először akitának hittem. Nagyon aranyos, barátságos kutyának ismertem meg. Elég nagy kutyák, és intelligensnek látszanak. Általában fehér, barna vagy rókavörös színűek. Hasonlít a jindo-ra, az úgynevezett Pungsan dog, ami nagyobb a Jindo-nál, és hófehér. Észak-koreai kutya, tehát vastagabb a bundája.
Egy másik ismert koreai fajta a koreai masztiff (vagy dosa). Nem ismerem ezt a fajtát. Egyébként hatalmas ebek ezek a dosák, és vörösek. Nem egyezik a japán Tosával, ami Apunak nagyon tetszik. Nem tudom, kölyökban nagyon helyesek, de eléggé lóg a pofájuk, ez kicsit zavar...
A nagykutyától megijednék, ha élőben látnám... Félelmetes egy eb. Mégha szelíd, akkor is... mert a leírások szerint nagyon barátságos, nyugodt kutya. Lehet, megszeretném, ha valami közvetlen ismerősömnek lenne ilyen házikedvence.
Ismert még az úgynevezett Sapsali dog, ami kicsit a mi pulinkra emlékeztet... Csak piszkosfehér, barna, vagy épp sárga színű. Nem ismerem ezt a fajtát, ha láttam is, keveréknek gondoltam. Elég intelligens pofija van ennek is :).
Szóval nemcsak kicsi kutyák vannak Koreában, bármennyire elterjedtek az ölebek, azaz más néven zseb-blökik. És nem minden kutyát esznek meg.
Vicces sztori: egyszer hallottam, hogy egy olasz család annyira sajnálta a levágásra szánt kutyákat, hogy megvette az étterem teljes kutyakészletét. Hááát, erre nem tudok mit mondani. Valamennyire egyet értek velük... Koreáról azt hallottam, elég nagy illegális piaca van a kutyahúsnak, és gyakran próbálják betiltani. Csakhát a berögzült szokások ott vannak... Talán egyszer már a nureongi is tartható lesz, mint házikedvenc... Nekem mindenesetre, a kutya továbra is "az ember legjobb barátja" státuszban fog maradni.

Vizsga után, talán utoljára

Túléltem a vizsgát. Izgultam ma délelőtt, nagyon, de úgy néz ki, sikerülni fog. Fáradt vagyok. Most már csak a kutatás fog menni :). Meg az írás, amivel el vagyok maradva. Meg a túra, ha van időm. Reméljük, lesz arra is. Teszek érte, hogy legyen.
Kyu-hwan pár perce örömmel rontott be a laborba: "VAKÁCIÓ!!!" - kiáltotta. Jegyzeteit egy határozott mozdulattal bedobta a papírkosárba XD. No comment, bár én is a fiók mélyére rejtettem. Márciustól újra suli, de már elvileg tárgyam nem lesz, mivel a kredit már majdnem megvan. Még 2-3 szemeszter, remélem, annyi elég diplomáig. Ha nagy szerencsém van kettő. Ha kevésbé nagy, de szerencsém, három. A többiről nem beszélek. Nem szabad emlegetni a farkast, mert megjelenik. Legyünk optimisták! :)

Már otthon. Hideg van, csillagos az ég. Hold még nincs fenn. Most futottam. A Buddha- templom, ami a hegyoldalban van (kicsit magasabban, mint a kolesz és sportpálya) szélharangjának hangja lehallatszik ide, futás közben élveztem. A koleszban folyik a ki-be (esetleg át) költözködés. Egyelőre még csak a ki, jövő héten már az át és a be is. Több diák hazamegy vakációra, és van aki pont vakációra jön.
Lehet, már tudjátok, Koreában kicsit máshogy számolják a suli -vakáció rendszert. A szemeszter ugyanúgy 4, azaz 3 és fél hónapos. Ami szeptember illetve március első napjaiban kezdődik, és december, illetve július vége felé ér véget. 2 hónap vakáció van, nyáron és télen, amikor a campus üresebb, nyugisabb. A vizsgaidőszak nálunk 7-8 hetet tesz ki. Télen és nyáron is. Itt csak 1-1 hét. Fura. Igaz van midterm is, esetleg év közbeni számonkérés. Ezen kívül egyes tárgyakból nincs vizsga, csak beadandó, vagy prezi. Ami jobb is, mint az ELTE-n, mikor egy éves, néha irreálisan sok anyagból kértek számon minket. Aminek felét a legtöbb diák elfelejtette, mihelyt sikeres vizsgát tett belőle :S.
Az osztályzásról is még egy érdekesség: Az A-F jegyekről már meséltem. Ezen kívül relatív osztályzás van. A legjobban teljesítő bizonyos % kap mondjuk "A+"-t, utána következőek "A"- t, aztán így tovább. Ha a legügyesebb diák(ok) 60% ot ért(ek) el, akkor övé(k) az "A+", és mennek lejjebb. Ha 90% körül volt a legtöbb teljesítése, akkor arra nem tudok mit mondani... Mindegy. Jövő héten megtudom, addig nem kiabálom el a dolgokat.

Fenyőág

Reggeli futás közben találtam egy letört fenyőágat az úton, miközben a kolesz és a labor között róttam a szokásos kilométereimet. Egyből felkaptam, és később be is vittem a laborba. Előzőleg beszereztem pár fenyődíszt, és pár száraz ágat, azzal ki is dekoráltam. Lehet, átkerül majd a koliba pár nap múlva, vagy oda is csinálálok hasonlót. Végülis lett egy kis karácsonyi dekoráció a laborban :). Remélem, nem hiszik majd azt, hogy könyörtelenül letörtem a campus egyik fenyőfájáról- hogy bántanám én azokat! De azért örültem ennek a kis ágnak is. Talán a Jézuska dobta le nekem, hogy legyen valami, ami visszahozza a karácsonyt? Élet apró örömei. Mit nekem műfenyő! XD A Jézuskának hatalmas köszönet érte! :)
Ráadásul ez hosszú tűlevelű fenyő, ami hatására megcsapott a nosztalgia szele. Emlékszem, szinte minden karácsonykor ilyen fenyőnk volt. Egyetemista voltam, mikor rátértünk a helytakarékosabb ezüst-vagy lucfenyőre-és a 100%ig természetes dekorációra (alma, toboz, dió, mákgubó, na és az én házi készítésű angyalkáim narancsból, lótuszvirágból, vagy vadiliom virágából).

Sajnos idén is csak erre a szerény karácsonyfára futja, de sebaj! :) Több, mint a semmi!

Memories

Ha tanulni kell, az ember mindig talál rá mentséget, hogy ne kelljen. Hárman elmentünk ma este kajálni abba a jó kis kínaiba, amiről meséltem. Mino, Minakshi és én.
Elég zavaros nap volt ma is, de tanulni tudtam. Reggel egy szemináriumra mentünk, ahol egy műszert mutattak be KOREAIUL. Mindenki jött, még Thana és Minakshi is. Valamennyire tudtam követni, és főnök el is magyarázott pár dolgot. Utána a campuson beültünk a Donkin Donutsba némi karácsonyi fánkra és kávéra. Mutatós hóember, karácsonyfa, vagy mikuláscsizma alakú fánkokat árultak, persze ételfestékkel telinyomva. De a hóemberes finom volt, amit vákasztottam, bármennyire nem szeretem a fánkot, ízlett.
Na, utólag feltettem, a srácok lefotózták:
De nem erről akarok beszélni. Szóval mi hárman ettünk egy kis kínait (érdemes kipróbálni a zöldséges-szójaszószos csípős tésztát, az nagyon ott van!), és jót dumáltunk. Hazafelé megtudtam a pár dolgot a tavasszal-nyáron történtekről!!!!!! Szóval Mino mesélte egy másik konferencia nehézségeit (Kanadába ment májusban)... Gáz internetkapcsolat, limitált kommunikációs lehetőség, jetlag, ráadásul ő egyedül volt... Aztán ott a francia nyelv a hivatalos azon a részen, abból is sok bonyodalom származott. Az én júliusi francia utam részletei ismertek már olvasóim számára. Azt is sejtettem, hogy be voltak rezelve a srácok, hogy elvesztem. De nyugi, rossz pénz nem vész el XD.
Viccet félretéve, az történt, hogy Kyu-hwan gépe meg korábban érkezett. Azt hitte én már a szálláson vagyok, mivel nem tudtam értesíteni, hogy késni fogok. (Hogy is tudtam volna, azt hittem, egy óra késés nem késés, és a négyből három órát a röpcsiben dekkoltunk) Aztán a reptérről írni akartam, de a laptopom lemerült, és akkor még nem tudtam beállítani az ingyen wifit. Szóval a srácok tűvé tették értem az egész környéket. Még a főnököt is hívták, de nem sikerült, mivel az ő már gépre szállt. Én pedig Koreába hagytam a mobilom, javításra (utólag láttam, hívtak ők is). Nagyon megkönnyebbültek, mikor éjjel egykor látták, épségben itt vagyok. Hát, ha rágondolok, mit rohangáltam a reptéren, hogy megtaláljam őket, még most is borsodzik a hátam... kaland, bőven, de ha most belegondolok, inkább már csak nevetek rajta :).

December 13

Luca napja. Úgy döntöttem, mostantól még jobban komolyabban veszem a boszorkánykodást, és bebizonyítom, igenis, jó boszorkány leszek! :) Egyszer már sikerült, csak hirtelen eltört valami. Most is meg tudom csinálni. :). Hiszen telihold van most még! Mindjárt ellopok egy söprűt a koli előteréből, és repülök pár kört! :)

Decemberi agymenés

Hideg van, de ragyog a Napocska, és még ma telihold volt. Kísérletezem és tanulok. Csütörtökön tessék szurkolni nekem, hogy a legjobb vizsgadolgozatot írjam! XD. Ok, nem azért nem, inkább azért, hogy jól sikerüljön. Ha ez megvan, akkor a kreditjeim is megvannak-egy híján, amit a kutatással következő félévben fel tudok venni. Szóval elvileg tárgyam már nem lesz, csak kísérlet, meg írás... jobb is.
De most az kell, hogy túlessek a csütörtöki vizsgán, lehetőleg jól, aztán "csak" a meló lesz. Hétvégén viszont csak túráni akarok! Lehet, eljutok vasárnap végre Manisanra (Ganghwa-do), ez is olyan, mint Jirisan, mindig halogatom. Kilátásban van egy kis házibuli is, szerencsére a sulihoz közel. Karácsonykor Mr. Kim egy kis havas túrát szervez, szerencsére kötél nélkülit. Újévkor első hajnala meg lehet, a Keleti-tengernél fog megtalálni, Warrennel. a gyülekezetben is lesz egy karácsonyi összejövetel. A faágakat a koliszobába majd beszerzem, feldíszítve, lesz egy kis karácsonyfa is. Mint mondtam, igazi fenyőt itt nem nagyon látni, tuját meg nem akarok a szobába venni. Apró ajándék pár embernek lesz.
Ez egy béna fotó a templom előtti fényekről, teljes kivilágítás.
Most Minakshinak lett új telója, smart phone. Tudom, itt Koreában ez a menő, de elég magas a havidíja ezen kütyüknek. És én úgy vagyok, inkább legyen egy kevésbé jó telóm, de abból a pénzből inkább kirándulok, világot látok. Az otthoniakkal neten tartom a kapcsolatot, Skype, gmail, hasonlók. Mobilon csak végszükségben szoktuk egymást hívni, ha túl későn érkezem haza, vagy ha elment a net otthon. (vagy itt, a laborban, néha előfordul)
Este futottam, megállított két csaj, Bibliával, megint a God Mother-es dumával. Mondtam nem érdekel, és úgy ott hagytam őket, mint eb a sz**át, hogy finoman fogalmazzak. Bakker, de utálom őket, erőszakosak. Elállják az ember útját, szinte elgáncsolják őt, csakhogy megtéríthessék. Szinte csak úgy lehet leszerelni őket, hogy azt mondod nekik, "szállj le rólam, vazze". Mondod, hogy sietsz. Erre "Csak öt perc". Elkezdik mondani a dumát, mikor mondod, nem érdekel, akkor is erőltetik. Valami szekta, a Goggle-ben megtaláltam őket, az esett le. Első félévemben egyszer majdnem hazáig követtek, a könyvtárnál ráztam le őket. Volt, hogy vihar előtt volt, feltartottak, és jobban eláztam, mint egyébként eláztam volna. Meg hasonló. Egy link róluk, angolul. Emberek, ha Koreába mentek, akkor kerüljétek az ilyeneket, ezeket a misszionáriusokat! Bárki lehet, egy férfi, aktatáskával, vagy fiatal csajok. De általában Bibliát visznek, vagy jegyzetfüzetet. Bibliából mutatnak meg részleteket, vagy valami videót, angol felirattal. Ha azt mondják, hogy "Church of God" vagy "Heavenly Mother", vagy "God Mother", próbáljátok meg lerázni őket!

Santa is velünk jött Unaksanra

Annyira jó volt a tegnapi kirándulás! :). Komolyan, régen éreztem magam ennyire jól, régen nevettem ennyit. Először is gyújtsuk meg a harmadik gyertyát is azon a bizonyos adventi koszorún.
Szóval nagyon jól aludtam, a reggeli futás kimaradt. Elég időben érkeztem, három átszállással. Beszereztem egy ho-tteokot, és vártam. Hamarosan jött a banda, SE -ről tudtam, hogy csatlakozni fog. De örömmel tapasztaltam, Eric is itt volt! Bevallotta, most szombaton inkább valami ismeretlenebb hegyre akart menni. Aztán nagy döbbenet: "Ho, Ho hó! Merry Christmas" -hallatszott a metró-feljáró kijáratából. Egyik srác, James mikulásnak öltözve jött!
A "piros busz" hamarosan indult. Piros busz azon busz, ami Szöul és annak vonzásköre között jár. Elég lassú, mivel sok helyen megáll, szerintem a célállomás előtt tuti megkerüli a Földet. Unaksan hegy Pocheonban van, ami kb. 30km Szöultól. És 2 óra alatt ér le a busz, ami irreális. Összehasonlításként mondom: Mosonmagyaróvár kb. 170 km-re van Pesttől, és mind busszal, mind vonattal alig több, mint másfél óra alatt ott vagyunk. (persze vonat esetén a Railjetre gondolok, és a busz is az autópályán megy...) Na mindegy. Eközben megtaláltam a táskámban két pár zoknit, sőt, még egy benn maradt Yakult (szójás joghurt-ital) is feltűnt- ami eléggé megpimpósodott, ki kellett dobni. A vastag zokni viszont jól jött, mivel a mobilom aksija a végét járta, aminek a hideg nem tesz jót. Beletettem a kütyüt, és kitartott majdnem a nap végéig.
Aztán egy kellemetlen meglepetés-A busz nem vitt el a turista-útig, taxival kellett mennünk. Nem volt egy nagy távolság, de azért nem örültem. Viszont mikor megérkeztünk, kárpótolt a pár centi hó, és a kellemes kis falu, amin keresztül mentünk.
Na, fallikus szobrok itt is voltak XD. Ami Koreában kezdettől fogva feltűnt, és máig is röhögök rajta, hogy "péniszfa" "Pénisz alakú szikla", néhol fallikus múzeumok! Nem értem, miért van ez az álszemérmesség itt XD. Közben meg sok turistaúthoz közel ott a pénisz-szobor, vagy valami pajzán témájú remekmű XD.

Ez a vidék nagyon híres a házi tofuról. A tofu, gondolom, sokan tudják, micsoda, valami szójából készült, se íze-se bűze kaja. Sokan szójasajtnak nevezik. Nem tudom meghatározni, bevallom őszintén. De megszerettem ezt is, mióta itt vagyok. A néni a képen tofut gyárt.
Turistaút!!! Röhögve szedtük a kilométereket, James, avagy a Mikulásunk, minden szembejövő túrázónak odakiabálta: "Merry Christmas"!!! Akik meg röhögtek, mikor meglátták Santát! Közban karácsonyi dalokat énekeltünk.
"Egy, kettő, három! Low Battery"!!! Warren épp a kütyümmel fotóz. Tudni kell, hogy túrákra két aksit szoktam vinni. Ha egyik lemerül, legyen tartalék. Egyik akism gyakran csinálja azt, hogy imitálja, hogy lemerül, mégis tudok vele fotózni sokáig. A másik aksim jobban bírja. Egy Buddha templomnál pihentünk egy kicsit. Épp nagyban örülök a friss hónak! :)
A Buddha-templom szép volt, a Nap ragyogóan sütött. Megérte ma kimozdulni! Tanulás helyett, bár koncentrálni nem tudtam volna, ha otthon maradtam volna.
Hóó! Tegnap Thana és Minakshi, mikor szállingózott, mint a gyerekek, úgy csodálták a havat. Tudom, Indiában ilyen ritka, max a Himalája körül. Én tudok a hónak örülni. Én is voltam kislány, aki szeret a friss hóban. Aki büszkén pózol a régi fotókon élete első, saját készítésű hóemberével.
Indultunk fel, közben megcsodáltuk a jégcsapokat, amiket a befagyott lefolyó víz eredményezett. A jégcsap láttán James megjegyezte "ingyen nyalóka!".
Warren is tökjó fej volt ma, a múlt heti dolgot betudom egy rossz napnak, ami bárkivel előfordulhat. Tényleg, én is élveztem a társaságot. Heten voltunk, mint a gonoszok, ahogy mondani szokás. Sokat nevettünk. Egy turista néni még cukrot is adott nekünk, gyakran pózoltak a mi Santánkkal!
A csúcs előtt, egy fallikus szikla!!! Pajzán természet! :).
Aztán a csúcs! Tiszta kék az ég, hó, csodás kilátás, mi kell még? Unaksan hegyet egyébként sokan a híres Seoraksan "kistesójaként" emlegetik, legalábbis Warren ezt mondta. Voltak csodás sziklák, szép kilátások itt is. Tehát van benne valami. Ami Unaksant illeti, itt voltunk Chuseok-kor is, a laborral, de akkor épp nem volt hegymászás, csak játszottunk azon az estén.
Lefele menet kissé ütősebb szakaszikat érintettünk, bár szép volt a kilátás, de azért kellett koncentrálni, hová lépünk. Nem volt veszélyes, de nehéz. A bakancsra csatolható crampont is fölvettük, Warren beszerzett párat a társaságnak, én is elővettem, amit tavaly pont Warren adott el nekem. Segített, magabiztosabban jártam benne.
Ezeket láttuk lefelé, megértem már a "little Seoraksan" elnevezést.

Jómagam. Fel kellett öltözni már. A széldzseki alá három réteget alávettem. Tudni kell, hogy túrázás esetén több vékony réteg pulcsi hasznosabb, mint egy vastag, jobban benn tartja a meleget, és ha jobb az idő, akkor le is lehet venni egyet-kettőt. Nehezebben izzadunk bele így. Mellesleg könnyebb is cipelni-a hátizsák mérete limitált. Felavattam az otthonról hozott lábszárvédőmet is, ami sár ellen van kitalálva, hogy az nadrágszár alul ne legyen koszos, de hideg ellen is sokat véd.
Bizonyos részeken csodálkoztunk, hogy hogy mennek el az idős nénik. "Super ajuma'. mondta Cole. "Hardcore Ajuma"-azaz edzett idősebb nénik Koreában. A túrázás ugyanis nagyon népszerű, idősebb emberek körében is. Akiknek már van idejük. A túracsoportban azoban főleg általában kormbeli fiatalok szoktak járni.
Aztán végre leértünk a műútra, ahol megcsodáltuk a felkelő teliholdat.
Végül beültünk egy hangulatos kajáldába jó kis zöldséges- tofus-szójás levesre. Az étterem tulajdonosai annyira jó fejek voltak, főleg a Mikulás-jelmezes James láttán örültek.
A kivitelezésre is ügyeltek a "Side dish" esetén.
Nagyon jót ettünk, mind a pajeon, mind a leves, mind a kimcsi tökéletes volt. SE hozott egy szederbort, amit a vendéglős ajumával is megkóstoltattunk. Nagyon finom volt az is. Még volt időnk a buszig, norebangoztunk kicsit. A néni beleegyezett, hogy beindítja a norebang gépet, azzal a feltétellel, hogy nem énekelünk gyors dalt. "No Iron Maiden"-mondták nekem pl. De azért jó buli volt. Warren megszívatta a bandát, hogy lekéstük a buszt, itt kell éjszakáznunk. Többen be is vették, mint a buta hal a horgot (én ugyan nem). A busz azonban 50 méterre tőlünk várta a fél 8at, és indult is hamarosan.
Na, a hülyeség az hazafelé is megy...
Elég nyögvenyelősen, de épségben Szöulba érkeztünk. Karácsonyi fények a metrómegálló körül:
Végezetül: hülyeség a metrón is! Eric a sapkámban XD.
Hullafáradt voltam, mobilom aksija pont akkor merült le, mikor a családot meg akartam nyugtatni a metrón. De végül sikerült kicserélnem, és megnyugtatni őket, hogy már a koli felé sétálok! :). Kimerülten zuttyantam ágyba, követvén szobatársaiamt, akik már nagyban húzták a lóbőrt...