A következő címkéjű bejegyzések mutatása: film. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: film. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. január 20., csütörtök

"Miért éppen Korea?"

Ez a blogom címe, a bevezetőben kellett volna erre válaszolnom, de mindegy. Az Alaszkát azért tettem be, mivel kamasz voltam, mikor ment egy jó kis sorozat: "Miért éppen Alaszka?" . Egy orvosról szólt, akinek diploma után, hálából az állami támogatásokért Alaszkában kell eltöltenie pár évet. Aranyos sorozat volt, hogy hogyan illeszkedik be, bemutatta az ottaniak életét, meg egyebek. Szerettem ezt a sorozatot is, bár nem voltam sosem sorozatfüggő. A brazil-mexikói szappanoperáktól pl. herótom volt. Nyolcadikban sokan megjegyezték, ha a TV sorozatokból lenne egy tantárgy, abból kitűnőek lennének. Hehehe, én meg hálát adtam a sorsank, hogy nincs, engem meg tuti abból vágtak volna meg! De volt pár, amit néztünk, pl. Falcon Crest, A hegyi doktor stb. De nyolcadikas koromtól TV közelébe csak elvétve kerülők. Gimiben a tanulás, egyetemen az albiban nem volt, majd koleszban is más dolgok kötöttek le. Az itteni létem TV-s szokásaiból, ha könyvet kéne írnom, nagy bajban lennék, hehehehehehe.
Szóval a "Miért éppen Alaszka" -főszerplője is diploma után került több évre Alaszkába, ami neki nem az elsődleges célja volt. Én sem gondoltam, hogy diploma után Korea -bár fél évvel azután jött. Én is több évre vagyok itt, és nekem sem könnyebb, de tudtam adaptálódni. Bár én nem hiszem, hogy olyan arrogáns vagyok, mint az a srác az elején :D! Tévedés , a külföldi tanulmány gyerekkori álmom volt. Mindig vágyódtam valami más iránt. Nem tudom megfoglamazni, de kiskoromban is sok dolog volt, hogy láttam képeken dolgokat, amik tetszettek. És a repülés. Egyszerűen ki meg akartam nézni, ki akartam próbálni. Tudtam, erre nem volt leehtőség, de éreztem, ha kivárom, akkor van lehetőség, hogy megismerhetem.
Mikor először ültem repülőn, 20 éves voltam (Düsseldorfba). És az élmény ugyanaz.
Másik dolog: képeken láttam a Boldog Vazul székesegyházat Moszkvában. Akkor azt hittem, az a világ legszebb épülete, mondogathatták nekem a Tádzs Mahalt, meg egyebek, akkor is. Egyetemen, végzős korom előtt élőben is megláthattam. És nem okozott csalódást, tényleg annyira boldoggá tett, hogy élőben, egy újdonság, egy más. Hihetetlen volt.
Harmadik, ami bár nem utazással kapcsolatos, de ide tartozik: gimis korom vége a kirepülés vágya. Ami teljesült is, főleg, mióta koleszos vagyok -immár negyedik éve. A koleszos lét a családunkban öröklődő tulajdonság valamennyire :D! Szóval ez a kirepülés is összefonódott az újat megismerni akarás vágyával.
Sorolni tudnám.... :) Bár olyan is volt, hogy valamitől sokat vártam (várva várt eseményeknél volt gyakori), és nem lett az, ami, de ellenkezője is, épphogy rábeszéltem magam és a végén örültem, hogy rá tudtam-vagy ismerőseim kellően ösztönöztek :).


Sok ember mondogatja, ha képeken láthat valamit, minek oda elmenni? Sok filozófus. Egy hangyás "bölcs" szerint akkor igazán boldog az ember, ha nem vágyódik a szomszéd város fényei után, mert elképzeli milyen ott az élet. Ostobaság. Nagyon is, legalább is egy világot látni, új szokásokat megismerni akaró ember szemében az. Hálaisten környezetemben sokan megértenek, nem tartanak flúgosnak. Ok, van, aki nem annyira ért egyet velem.
Volt, aki le akart beszélni, hogy külföldön tanuljak. Lehet, hogy ő azzal szúrta el az életét, hogy ment, de én még azzal szúrtam volna el, ha NEM próbáltam volna!!! És sosem bánnám, bármi is történik!!! (ok, mindent megteszek, hogy el tudjam végezni)!

De most sokkal pozitívabb minden: meló is kezd alakulni, holdújévkor lehet, Jejura megyek, szombaton Taebaksan. Tudom, sokat lógok. De ennek az is oka, hogy imádom a természetet- a másik, hogy szeretem a ezt kulturát, és szeretném minél jobban megismerni. Az élet szép!!! Nehéz, de akkor is, ezért szép!!!

2010. november 18., csütörtök

Esti laboros gondolatok

Ez a szeminárium, még a kekszek ellenére sem jött jókor :S. Ugyanis órám után a tanár mondta, hogy részt kell vennünk rajta. Bár osztottak némi kekszet- uzsonna megoldva, vacsizni úgysem szoktam, de akkor is. Most rohammunka van részemről. Be akartam fejezni kísérletem egyik szakaszát, remélem, jó dologra jöttem rá :).
Hamarosan megyek a találkozóra, ugyanis megyünk Mindungsanra, tradícionális falu, táncbemutató, hagyományos koreai piac. Kis kieresztés.
Tegnap amúgy filmes esten voltam, a Thelma and Louise-t néztük meg egyik kedves ismerősömnél. Este, kimerült, kedvtelen, tipikus kép. De hamar jobb kedvre derültem, mikor egyik haveromat pillantottam meg :). Akit relatíve régen láttam. Új emberek is voltam. A megálló egy plázánál nyílt, a karácsonyi dekoráció miatt leesett, nincs már olyan messze...
A "házigazda" kitett magáért, zöldsalátával, csirkéve, krumplival várta a bandát, és mi is hoztunk. Énnekem csak rágcsálnivalók vásárlására volt időm, de nem volt nagy gond abból. Egyik srác viszont egész csirkét vitt, bébizellerrel töltve :). Kicsit visszaadta a vacsi az otthoni ízeket. Csak egyes csajok megőrültek Briteny-ért, akit én még mindig nem bírok :S.
A film is tetszett, bár nem néztem végig, de akkor is a régi zenék, egyebek... nagyon bejött. Ha máskor szervez, ott leszek. Ha nem lesz más teendőm...

Ma szülinapoztunk a laborban. Ugyanis két kollégám is ünnepelt. Én előzőleg felköszötöttem őket némi csokival. Amire ráírtam koreaiul, hogy "Boldog szülinapot" (Éljen a Google Transator :) ). Az utóbbinak szerintem jobban örültek :). Egy közeli olasz kajáldába mentünk. Tudni kell, hogy a kollégáim, ha enni indulnak, úgy jelzik nekem: "Eva, páb", azaz "gyerünk enni". A páb szó kaját jelent. Most meg mondta egyik srác "spagetti" Mire én: "Italian páb" :). Nevettünk.
Menet közben mondták, menjek fel az ünnepeltekkel a kajáldába, mert ők máshová mennek. Hát emntek is, tortáért :). Főnököm is hamarosan jött. Meg a srácok is, hozták a tortát, amit a spagettik, rizottók után elpusztítottunk. A koreai torták amúgy érdekesek: piskóta, sok hab, némi gyümölcs. De nem rosszak, de egyesek elég "semmilyen" ízűek.

Az ünnepleltek:))

Eszembe jutott egy vicces szülinapos sztori, főnököm szerint "bosszú". Lassan két éve történt. A barátomnak szülinapja volt, amikor rám volt bízva a torta beszerzése: csokitortát vettem, mivel én azt szeretem legjobban (azaz épp az volt a legszebb). Aztán jött az én szülinapom. Barátom legjobban a diótortát szereti. És mikor az én szülinapomra került sor, ő azt hozott nekem. De kb olyan ez, mint egy semleges mutáció. Nem baj, ha a másik, azt is szeretem, ha nem is a kedvencem :).
Na lassan lejár a végső lépés, és kísérlet mára felfüggesztve, irány a talihely :). Vasárnap újra meló... Aztán negyedéves vizsgák, lehet, egy konferencia, zsúfolt...:)