Utolsó napok DC-ben, vonatozás New York-ba

Szóval az öt napos konferencia DC-ben jó tapasztalat volt, posztereimre is sok jó kritikát kaptam, elég sok érdeklődőm volt mindhárom a napon. Ami viszont nem tetszett (Koreához hasonlóan), hogy minden helyiségben olyan erősen ment a légkondi. DC-ben végig nagyon meleg volt, 30 fok feletti hőmérsékletekkel. A belső terekben meg örült az ember, ha 20 fok volt, nagyon fáztam, és ezzel nem voltam egyedül. Egyes előadások során azon izgultam, hogy megússzam a látogatást tüdőgyuszi nélkül... (szerencsére még a náthát sem kaptam el :) ).

 23-án már csak délig voltak előadások, én meg indultam az Union Station-ra, DC pályaudvarára. Ugyanis a délután két órás Northeast Regional nevű gyorsvonatra volt jegyem. Az Amtrak Amerika vasúttársasága, nekem csalódás volt. Ismerőseim mondták, a vasút odakinn s**r, meg túlárazott, legközelebb busszal utazzam Amerikán belül. Vagy foglaljam a jegyem expresszvonatra, az egy fokkal jobb. Kicsit én is bántam, hogy nem az Acela-t választottam, ennek ellenére nem volt annyira rossz utam, sem odafelé, sem vissza.

Poszter előtt pózolós... :) :)

 Utolsó előtti nap az egyik koreai társaság meghívott kajálni. Ázsiai étterembe mentünk dimsum-ozni (kis adag kaják, főleg tésztabatyuk). A kaja finom volt, bár a koreai társaság esetén még mindig fenn áll az "alcímeket kérnék", dolog... :). Mindenesetre kedvesek voltak velem, és köszönet a meghívásért :).

 Aztán utolsó nap, amint a konferencia véget ért, én egyből indultam New York-ba. Kisétáltam  a vasútállomásra, nagy nehezen meg is találtam. A Capitol Buliding mögött helyezkedik el. Gyorsan vettem kaját, és mentem a kapukhoz. Ugyanis a vonatok esetén nem lehet lemenni a sínekhez, hanem várni, míg betolják a vonatot, és fel lehet rá szállni. Már hosszú sor állt a kapuhoz, ugyanis az én vonatom, ami Newport News-ból érkezett, késett. Először csak fél órát, de végül ezt felkerekítették egy órára... Emellett az is idő volt, mire a beszállásra előkészítették a szerelvényt.
Nabakker....

 Aztán beszálltunk, mozgólépcső vitt le a vonathoz. Nem volt helyjegy, oda ülhetett az ember, ahová akart. A kalauz rendes volt, felajánlotta a segítséget a beszállásnál, de nem volt rá szükségem :).

Wifi volt a vonaton, elég jól működött. A büfékocsik sem voltak túlárazva a helyi árakhoz képest. Sajnos nem találtam ablak mellett helyet, de útitársaim rendesek voltak, engedtek fotózni. Egyik pasas mondta nekem, ha ő jönne Magyarországra, ugyanúgy tenne. Felfújtam a gumipárnámat, elővettem a plédem (légkondi erős volt itt is...), és pihentem kicsit, Philadelphia körül aludtam el, és már New York felé járt a vonat, mikor felébredtem. Pont jókor. Lett egy két órás késés, mire Penn Station-t elértünk.

 Na, az a Penn station, New York vasútállomása kész labirintus. Először ettem (New York-ban érdemes pizzázni), mivel már nagyon kajás voltam, és elég hosszú időbe telt, mire megtaláltam a metrót. Aztán az sem volt könnyű beazonosítani, melyik metró indul a Central Park felé. Uptown és Downtown vonatok vannak, és azt is könnyű összekeverni. Elég lepukkadt a metró New York-ban is, de 24 órán át üzemel, ami viszont a visszaút miatt jó volt. Végül rájöttem, és szerencsésen eljutottam a megfelelő állomásra. Onnan már csak 5 perc volt a szállás, de inkább taxit fogtam, mivel a sötétben már nem volt kedvem keresni.

A Jazz on the Park egy átlagos turistaszálló "youth hostel", sok fiatallal. Becsekkoltam, kétágyas szobába. Szobatársammal nem nagyon találkoztam, mert mire bejött a szobába, én aludtam, aztán ő aludt, mikor én leléptem. Elnézést kért a "zajongásért", mikor én félálomban köszöntem neki. A szobával az volt a baj, hogy a légkondi hangos nagy zajjal járt, mintha egy trafó-szobában aludt volna az ember... :(. Azért tudtam pihenni.
Az ágy használati utasítása: "Lovagolni tilos a felső ágyon"... tudom, jogos, de így fáradtan én is nevettem ezen.