Éjszaka Dallasban, út DC-be

 Elnézést, hogy nem kronológiailag helyes sorrendben írtam, csak épp jeleztem, hogy épségben megérkeztem, és elkezdtem College Park-ról írni... ez az én formám, tudom... :). És visszafelé is lenne egy reptéri csövezés Miami-ban...

Szóval 15 órát csöveztem Dallasban, aludni nem tudtam, bár próbáltam. A reptér terminálja szinte teljesen kihalt volt. A személyzet segített az ilyen szerencsétleneknek, mint én most, és kempingágyat -takarót is kaptunk. Volt pihenési lehetőség, azaz lett volna, de 130 dollárt sokallottam volna érte... Hiába, fiatal vagyok és kisigényű... (csak viccelek :) ) Aludni nem tudtam az időzónák miatt. Emellett zaj volt, meg neonfény... Hajnali 4-kor mentem át a terminálba, ahonnan a gépem indul. Volt reptéri vonat, a terminálok között, a reptér körül van kiépítve a pályája, az átvitt a másik terminálba. Hamarosan nyitottak a boltok, vettem csokit, gondolom, majd a repülőn úgyis adnak rendes kaját... Hát, ahogy Móricka elképzelte... Közeledik a 7:15, beszállást nem akarták elkezdeni. Már tiszta ideg voltam. Tudom, ilyenen nem szabad(na), de már fáradt voltam, időzónák kikészítettek... Majdnem egy óra késéssel indultunk, már örültem, mikor beszálltunk.
Kis belföldi járattal mentem, 2 és fél órás volt az út IAD-ig.

 Furcsállottam, hogy semmi útlevél-ellenőrzés, igaz, már Dallas-ban rányomták a pecsétet az útlevelemre, hogy átléptem a határt (ESTA, a vízummentességi egyezmény, turistáskodáshoz, vagy konferencia-látogatáshoz tökéletes). A csomagom nagy sokára jött csak meg, de nagy örömömre megjött. Amúgy nagy baj lett volna, ha nem, mert a beszállásnál tudtam csak becsekkolni, és ha nem így lett volna, nagy gáz lenne... Utána vettem egy vega wrap-ozt (tortilla szerű palancsinta-izébe tekert zöldség), mondjuk itt is megszívtam, azt hittem, lesz benne humusz, erre nem volt (azért jól esett, direkt valami olyant akartam enni, amiben sok a zöldség). Megkerestem a Metrobus-t. Ott gyorsan betermeltem a kaját, és utólag láttam, megsértettem egy szabályt, ugyanis Amerikában tömegközlekedési eszközön nem szabad enni. Mondjuk, nem szemeteltem. A busz 50 percen belül a városban volt, közvetlen metrójárat ment oda College Park felé.
Gyalogos átkelő, amerikai verzió.

 A metrónál a járatok, és a megálló rendjéért felelős pasas készségesen megmutatta, hogyan kell jegyet venni, kérdezte, honnan jövök... A megállóban hatalmas kultúrsokként ért a különböző szubkultúrák jelenléte, kicsit "fejbe vágott"... Megszoktam Koreában a nemzeti diverzitást, de ez még annál is durvább volt. A DC-i metrót modernebbnek képzeltem, de nem különb sokkal a pestinél...

 ...viszont aránylag tiszta. Enni ugyanis nem szabad a metrókon (angol szójáték: Tartsad távol a tekintetedet a sült krumplitól,  ezt jelenti). Mondjuk érthető...

Vagy ez is... "Hagyd a hambid a táskába".... :)

Mikor kiszálltam a metróból, megcsapott a meleg... (légkondi...) Olyan hőség van itt, meg egész héten az lesz... Durva meleg van most, és fülledt az idő itt...