Ma reggel láttam egy igazi amcsi iskolabuszt :). Tetszik, hogy a szállás a metrótól egy jó 10-15 percnyi gyaloglásra van, és kényelmesen el lehet sétálni oda-vissza. Legalább edzésben van az ember :).
Amúgy hiányzik már a futás, de egész nap talpon vagyok, rohangálok, járkálok, és így elfáradok estére. A poszter-bemutató két órás, ott állni folyamatosan nem kellemes. Nem irigylem most a brit díszőrségben álló katonákat, főleg nem ilyenkor... :). Érdeklődő eddig mindkét napomon volt, nem is kevés. Pár szakmában nagy nevű kutató is megnézte a posztereket, amiket bemutattam. Fura volt az ilyen "példaképekkel" dumálni. Tavaly annyiból jobb volt, hogy voltak rajtam kívül emberek a laborból, most meg csak én vagyok. Amúgy a konferencia érdekes, sok hasznos dolgot hallottam a témával kapcsolatban.
Ma reggel fölraktam a poszterem, és körülöttem a személyzet hangosan veszekedni kezdett, tipikus afro-amerikai szlegekkel (kb. hasonló, mint amit az amerikai filmekben hallottam), hangosan. A helyi afrók akcentusa elég érdekes, nehezen értem. Amúgy ez a szubkultúra-dolog itt durva, keverednek a stílusok, láttam pár számomra rossz arcú embert. Ez is egyfajta amcsi film fíling. Vagy én vagyok még túl magyar, és kicsit sok az előítéletem. Mint mondtam, a nemzeti diverzitást Koreában már megismertem, és sok emberrel találkoztam, beszéltem, barátkoztam össze, a világ szinte minden feléről, viszont ez nekem nagy kultúrsokk volt. DC viszont elég biztonságosnak tűnik, bár nem áll óvatosnak lenni. A metróaluljárókat eleinte félelmetesnek találtam. A szerelvények elég lelakottak, kicsit szocreál -hangulatúak, bár olyan nagy kosz nincs.
Amúgy hiányzik már a futás, de egész nap talpon vagyok, rohangálok, járkálok, és így elfáradok estére. A poszter-bemutató két órás, ott állni folyamatosan nem kellemes. Nem irigylem most a brit díszőrségben álló katonákat, főleg nem ilyenkor... :). Érdeklődő eddig mindkét napomon volt, nem is kevés. Pár szakmában nagy nevű kutató is megnézte a posztereket, amiket bemutattam. Fura volt az ilyen "példaképekkel" dumálni. Tavaly annyiból jobb volt, hogy voltak rajtam kívül emberek a laborból, most meg csak én vagyok. Amúgy a konferencia érdekes, sok hasznos dolgot hallottam a témával kapcsolatban.
Ma reggel fölraktam a poszterem, és körülöttem a személyzet hangosan veszekedni kezdett, tipikus afro-amerikai szlegekkel (kb. hasonló, mint amit az amerikai filmekben hallottam), hangosan. A helyi afrók akcentusa elég érdekes, nehezen értem. Amúgy ez a szubkultúra-dolog itt durva, keverednek a stílusok, láttam pár számomra rossz arcú embert. Ez is egyfajta amcsi film fíling. Vagy én vagyok még túl magyar, és kicsit sok az előítéletem. Mint mondtam, a nemzeti diverzitást Koreában már megismertem, és sok emberrel találkoztam, beszéltem, barátkoztam össze, a világ szinte minden feléről, viszont ez nekem nagy kultúrsokk volt. DC viszont elég biztonságosnak tűnik, bár nem áll óvatosnak lenni. A metróaluljárókat eleinte félelmetesnek találtam. A szerelvények elég lelakottak, kicsit szocreál -hangulatúak, bár olyan nagy kosz nincs.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése