Na, szóval most Dallasban lógatom a lábam holnap reggel indulok tovább. Szóval van időm naplózni. Gyík voltam, mivel elfelejtettem, hogy Amerikában másfajták a konnektorok, és pont van nekem is olyan csatlakozóm. Hát nem otthon hagytam? Ez az én formám... De vettem egyet, így tudok kockulni :) :) . Eddig minden simán ment, a reptér elég kényelmes, ettem egy klassz texasi (vagy mexikói?) kaját.
Tegnap, azaz ma reggel (mivel Amerikában most 17-e van, míg Koreában már 18-a) összekészítettem a dolgaimat, futottam, és még el kellett intéznem pár dolgot a laborban. A srácok jó fejek voltak, kellemes utat kívántak, de kaptam egy kis extra stresszt, mikor megtudtam, DC-ben azon a reptéren, ahová érkeznék (IAD) gyakran vesznek el csomagok. Így hát a két kézipoggyász mellett döntöttem, mivel bizonyos cuccokat nem szerettem volna elhagyni, még akkor sem, ha megtérítik a káromat.
Kicsit megkéstem a dolgaimmal, így a busz mellett döntöttem, ami késett, de gyorsan kinn volt Incheonban. Utazás közben ült előttem egy kínai csaj, aki tök hangosan nyomatott valamilyen videojátékot. Azt hittem, megcsapom, de csak a magamban dühöngést tudtam bevállalni. Szerencsére más emberek rá szóltak. Utálom az ilyeneket... Na mindegy, közben én is fotózgattam, meg töltögettem fel a képeket az instagrammra, szóval eltelt az út. Imádom az reptéri buszokat, olyan jól ki lehet nyújtani rajtuk a lábat :).
Szóval megérkeztem Incheonba. Becsekkolás már javába ment, sokan voltak előttem, de szerencsére kaptam ablak mellett helyet, és még a dupla kézipoggyász miatt sem szóltak :). Ettem késői ebéd gyanánt egy klassz tengeri herkentyűs levest, mivel ebéd kimaradt a nagy sietésben. Ezek után mentem a kapuhoz, hamarosan következett a beszállás is. Boeing 777-tel (nagy gép, ennél csak az Airbus A380 a nagyobb...) mentünk. az utolsó sorban ültem (az utolsó ablak melletti helyet kaptam el). A gép tett egy nagy kört az nyugati tenger körül, és én felismertem egy csomó szigetet, amiken már jártam.
Kajaosztást majdnem elaludtam... Bibimpapot adtak, nem is volt rossz.
Egy kicsit filmeztem, és megvártam, míg a gép átrepüli a
dátumválasztót. Néha kicsit felálltam nyújtani. Egyszer mosdóban voltam,
mikor turbulenciába keveredtünk, és eléggé rázta a gépet a szél. Mentem
vissza, akkor rázkódott egy nagyot, én meg rondán eltaknyoltam.
Szerencsére gyorsan elmúlt. Volt mindenféle rémálmom útközben, talán a
repülőút teszi. Pár túlzottan hangos kiskorú egyszer felriasztott az
álmomból... Reggelit utolsó órában kaptuk meg, tipikus fehérjeforrás
volt, tojás sült virslivel, meg valami krumplis cucc (keményítő is kell
:) :) )
Valaki tudja, mik ezek a kerek izék???
Minden ház előtt úszómedence. Na, most már leesett, hogy már Amerikába fogok hamarosan megérkezni :)
Nagy sokára megérkeztünk a reptérre, és nagy sokára ki is engedtek minket a gépből. Egy csapat koreai épp szelfizett, én nevetni kezdtem, erre ők mondták "Asian thing" (ázsiai szokás). Mire én: "Tudom" :) :). Ezek után mentünk tovább. A kijutás-útlevél-ellenőrzés körülményes volt. Először sorba kellett állni egy masinához, ami beolvasta az útlevelemet. Elég körülményes dolog volt, sok ember megkínlódott ezzel. A sorban, ahol álltam pedig nem működött mindegyik leolvasó.Kiadott egy papírt. Ezután sorba kellett állni az útlevél-ellenőrzéshez. Ez is hosszú ideig eltartott, de a pasas engem gyorsan lerendezett. Jó fej volt, kérdezte, milyen konferenciára megyek, meg kellett mutatnom a regisztrációt igazoló nyomtatványt. Ezek után csomagkiadás, ami már véget ért, de a még föl nem vett csomagok is ott sorakoztak a szalag mellett. Könnyen megtaláltam a saját cuccomat, ezután frissíteni kellett... Ezt követte még egy ellenőrzés, és ott a pasas kérdezte, bulizni megye-e DC-be (úgy nézek én ki?). Mondtam, konferenciára. "Az is jó buli lehet"-mondta erre. Hát, reméljük... (A geek-ek konferencia ürügyén utaznak...:) )
Majd be kellett csekkolni megint, bár a bőröndöt még nem tudtam leadni. Állítólag csak reggel lehet, majd meglátjuk, hogyan. Most a terminálban várok, lehet, kicsit próbálok aludni. Mondták, nézzem meg a kaput többször is, mert a Dallas-i reptér nagyon nagy, és könnyen megváltoztathatják. Egyébként a reptéri dolgozók mind nagyon rendesek, segítőkészek és közvetlenek voltak eddig :), ami respect :).
Ettem egy kis texasi vagy mexikói leves-saláta kombót, ha már kicsit Texasban kell dekkolnom. Iszonyat finom volt, a leves zöldséges (csilis? annyira nem votl csípős) leves volt, csirkehússal és tortillachipssel. A saláta is nagyon ízlett, zöldséggel, dióval, sajt-és avokádó is volt benne. 10 dollárba került a kaja, és totál megérte :) :).
Na most még rengeteg időm van, bár 4 óra eltelt érkezés óta.Vicces, sokat fantáziálok arról, hogy visszafelé Miami-ban fogok átszállni, és megint sok lesz az átszállás. Jó lenne kimenni a Miami beach-re. Ha nappal lenne az átszállás esedékes, megtenném. Kár, hogy éjszakázni fogok Miami-ban is...
Állítólag odakinn 36 fok van. Szinte csak nyári ruhákkal készültem, mivel DC-be és New York-ba is nagy melegeket mondtak, 28-35 fokokat... Amúgy őszintén remélem, minden rendbe fog menni ezalatt a bő 1 hét alatt, mind a konferenciát, mind az összes dolgot illetően. Igyekszem jól érezni magam, annyi biztos :).
Tegnap, azaz ma reggel (mivel Amerikában most 17-e van, míg Koreában már 18-a) összekészítettem a dolgaimat, futottam, és még el kellett intéznem pár dolgot a laborban. A srácok jó fejek voltak, kellemes utat kívántak, de kaptam egy kis extra stresszt, mikor megtudtam, DC-ben azon a reptéren, ahová érkeznék (IAD) gyakran vesznek el csomagok. Így hát a két kézipoggyász mellett döntöttem, mivel bizonyos cuccokat nem szerettem volna elhagyni, még akkor sem, ha megtérítik a káromat.
Kicsit megkéstem a dolgaimmal, így a busz mellett döntöttem, ami késett, de gyorsan kinn volt Incheonban. Utazás közben ült előttem egy kínai csaj, aki tök hangosan nyomatott valamilyen videojátékot. Azt hittem, megcsapom, de csak a magamban dühöngést tudtam bevállalni. Szerencsére más emberek rá szóltak. Utálom az ilyeneket... Na mindegy, közben én is fotózgattam, meg töltögettem fel a képeket az instagrammra, szóval eltelt az út. Imádom az reptéri buszokat, olyan jól ki lehet nyújtani rajtuk a lábat :).
Szóval megérkeztem Incheonba. Becsekkolás már javába ment, sokan voltak előttem, de szerencsére kaptam ablak mellett helyet, és még a dupla kézipoggyász miatt sem szóltak :). Ettem késői ebéd gyanánt egy klassz tengeri herkentyűs levest, mivel ebéd kimaradt a nagy sietésben. Ezek után mentem a kapuhoz, hamarosan következett a beszállás is. Boeing 777-tel (nagy gép, ennél csak az Airbus A380 a nagyobb...) mentünk. az utolsó sorban ültem (az utolsó ablak melletti helyet kaptam el). A gép tett egy nagy kört az nyugati tenger körül, és én felismertem egy csomó szigetet, amiken már jártam.
Valaki tudja, mik ezek a kerek izék???
Majd be kellett csekkolni megint, bár a bőröndöt még nem tudtam leadni. Állítólag csak reggel lehet, majd meglátjuk, hogyan. Most a terminálban várok, lehet, kicsit próbálok aludni. Mondták, nézzem meg a kaput többször is, mert a Dallas-i reptér nagyon nagy, és könnyen megváltoztathatják. Egyébként a reptéri dolgozók mind nagyon rendesek, segítőkészek és közvetlenek voltak eddig :), ami respect :).
Állítólag odakinn 36 fok van. Szinte csak nyári ruhákkal készültem, mivel DC-be és New York-ba is nagy melegeket mondtak, 28-35 fokokat... Amúgy őszintén remélem, minden rendbe fog menni ezalatt a bő 1 hét alatt, mind a konferenciát, mind az összes dolgot illetően. Igyekszem jól érezni magam, annyi biztos :).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése