Próbáltam időben lefeküdni (11 körül sikerült is...), és rendesen pihenni. Szerencsére nem volt gond, mivel szobatársam a "nappali helyiségben" aludt, így a franciaágy csak az enyém volt. Kinyitottam az ablakot, jó volt tenger zúgására elaludni (ezt meg tudnám szokni...). Reggel korán felébredtem, elmentem kicsit kocogni, és fotóztam a napfelkeltét.
Később még a csajokkal kocogtunk kicsit többet, és belementem a tengerbe is. Kipróbáltam, milyen lesz majd verseny után bemenni a tengerbe :).
Fél 10kor kezdődött a verseny, szerintem kicsit későn. Előtte volt a vidám, pörgős bemelegítés, amit nagyon élveztünk. Mikor megláttam a félmaratonos koreai nőket, akkor gondoltam, esélyem sincs. A tornát élveztem, de ahogy a képen látszik, mindenki :) :).
Szóval elsőként a félmaratonosok indultak, és én is jó tempóban startoltam. Meleg volt, de az volt a szerencsém, hogy fújt a szél, ami sokat segített. Kevés frissítőpont volt, ebben a melegben több kellett volna szerintem. Ennek ellenére élveztem a futást, a tenger látványát, ami sokat segített. A fordulópontnál rengeteg helyi szurkolt nekünk. Visszafelé kicsit sokalltam a távot a vizes pontok között... Ennek ellenére szépen fogytak a távok, a versenyző ajusshi-k gyakran rám mosolyogtak futás közben. Az utolsó két kilométer nagyon rossz volt, már elfáradtam. Utolsó kilométeren lehagytam egy csajt, aki a fordulónál előzött meg engem... A cél pedig csak 100 méterre volt...
Jó volt a többieket látni a finisnél, akik szurkoltak a versenyben lévő tagoknak. Ez az a pillanat, amiért megéri végigcsinálni. Nem a többiek miatt futok, hanem magam miatt, de tetszik ez a hangulat, mikor szurkolunk a másiknak, örültek, hogy épségben beértek az emberek, leszaladták a távot sikerrel...:). Aztán nyakamba akasztottak egy táblát: 10. lettem :) (persze csak csajokat beleértve...).
A kiszáradás határán...Vedelem a vizet...
A sikerrel célba ért emberek, plusz a "cheerleader"-ek :)
Duplán sikerült a célom: Benne voltam az első 10-ben (erre nem számoltam, azt mondtam, ha sikerül, örülni fogok :) ), illetve a tavalyinál is jobbat futottam. Remélem, majd jövőre megdönthetem ezt is (merjünk nagyot álmodni...., viccet félretéve, sikerülhet, ha nem lesz ennél is melegebb). Amúgy vicces: 2013-ban elég rossz időt, 2 óra 9 percet futottam, és 9. lettem. Tavaly 1:58-al az első 10 közelébe sem kerültem (17. helyezett)... Most, majdnem 20 perccel futottam jobbat, mint 2 éve, és 10. lettem. Persze örülök annak, hogy fejlődtem, és még remélem, fogok is.
A többiekkel a dobogón pózolunk, a félmaratonosok közül kerültek ki azok az emberek, akik bejutottak az első 10- be :) :). Mellettem lett egy 6. helyezett csaj, meg a srácok közt lett egy 4. és 10. helyezés. Nyertünk 1-1 nagy doboz koreai kekszet (amit családom szeretett, mikor két éve hazavittem ). A verseny után ihattunk makgolit (sokan mondják, segíti a regenerációt, legalábbis az idősebb koreaiak) és kaptunk sütit, krumplit is. Kimcsit és tofut most nagyon nem kívántam, csak kicsit később tudtam rendesen enni.
Egyik srác rosszul lett futás közben, valószínűleg a meleg miatt, őt orvoshoz kellett vinni. Hála az égnek nem lett komoly baja. Páran belementünk a tengerbe, nagyon jól esett az úszás a verseny után. Elmentünk enni is (macera volt nem padlón ülős helyet találni) , finom kimcsis- zöldséges rizst választottunk. Ezt is szeretem, félmaraton után ehetünk lelkiismeret-furdalás nélkül (azaz kevsebb lelkiismeret-furdalással :) :) ).
A hazaút az horror volt. Voltak emberek, akik tettek arról, hogy ne legyenek szomjasak, és már az elején megálltunk egy pihenőnél, ahol nem volt más, csak egy budi, aminél nagy sor állt. Az illető persze belement a bokorba, de fél órát vártunk ott, mivel hirtlelen mindenkinek mosdóba kellett mennie, ahol k**** nagy sor volt. Tök gáz... A rendes pihenő pedig nem volt már messze... Ez a bajom bizonyos emberekkel, hogy sokat piálnak, emiatt elvesztik a kontrollt. Ráadásul a dugók jó sokáig megvoltak... Pyeongchang-nál fáztunk, meg esett is az eső. Wonju előtt kitisztultak az utak, és jobban haladtunk. A többiek nagyon hangosak voltak. Lehet, én voltam fáradt, de alapból sem vagyok nagy piás. Ezt nem azért mondom, hogy nagyzoljak, de azért én nem akarok inni, hogy mások befogadjanak, kedveljenek... Persze, szeretném, ha az emberek kedvelnének, de azt sem szeretem, ha ezen múlik a dolog. Ha meg nem hangoskodik, vedel az ember, akkor meg unalmas a többiek szerint... na ne.... Szerencsére így is jól kijövök a többséggel :) :). Csak a régi tagok tudták kontrollálni ezt. Ennek ellenére jól éreztem magamat. Verseny klasszul sikerült, hangulata is tetszett, emellett sok rendes és jó fej ember csatlakozott. Viszont nagy öröm volt otthon ágyba zuttyanni... :)
Jó volt a többieket látni a finisnél, akik szurkoltak a versenyben lévő tagoknak. Ez az a pillanat, amiért megéri végigcsinálni. Nem a többiek miatt futok, hanem magam miatt, de tetszik ez a hangulat, mikor szurkolunk a másiknak, örültek, hogy épségben beértek az emberek, leszaladták a távot sikerrel...:). Aztán nyakamba akasztottak egy táblát: 10. lettem :) (persze csak csajokat beleértve...).
A többiekkel a dobogón pózolunk, a félmaratonosok közül kerültek ki azok az emberek, akik bejutottak az első 10- be :) :). Mellettem lett egy 6. helyezett csaj, meg a srácok közt lett egy 4. és 10. helyezés. Nyertünk 1-1 nagy doboz koreai kekszet (amit családom szeretett, mikor két éve hazavittem ). A verseny után ihattunk makgolit (sokan mondják, segíti a regenerációt, legalábbis az idősebb koreaiak) és kaptunk sütit, krumplit is. Kimcsit és tofut most nagyon nem kívántam, csak kicsit később tudtam rendesen enni.
A hazaút az horror volt. Voltak emberek, akik tettek arról, hogy ne legyenek szomjasak, és már az elején megálltunk egy pihenőnél, ahol nem volt más, csak egy budi, aminél nagy sor állt. Az illető persze belement a bokorba, de fél órát vártunk ott, mivel hirtlelen mindenkinek mosdóba kellett mennie, ahol k**** nagy sor volt. Tök gáz... A rendes pihenő pedig nem volt már messze... Ez a bajom bizonyos emberekkel, hogy sokat piálnak, emiatt elvesztik a kontrollt. Ráadásul a dugók jó sokáig megvoltak... Pyeongchang-nál fáztunk, meg esett is az eső. Wonju előtt kitisztultak az utak, és jobban haladtunk. A többiek nagyon hangosak voltak. Lehet, én voltam fáradt, de alapból sem vagyok nagy piás. Ezt nem azért mondom, hogy nagyzoljak, de azért én nem akarok inni, hogy mások befogadjanak, kedveljenek... Persze, szeretném, ha az emberek kedvelnének, de azt sem szeretem, ha ezen múlik a dolog. Ha meg nem hangoskodik, vedel az ember, akkor meg unalmas a többiek szerint... na ne.... Szerencsére így is jól kijövök a többséggel :) :). Csak a régi tagok tudták kontrollálni ezt. Ennek ellenére jól éreztem magamat. Verseny klasszul sikerült, hangulata is tetszett, emellett sok rendes és jó fej ember csatlakozott. Viszont nagy öröm volt otthon ágyba zuttyanni... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése